Békéscsaba

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2021. február 23., 08:18-kor történt szerkesztése után volt.
Békés megye székhelye Magyarország Dél-Alföld régiójának keleti részén, az Élővíz-csatorna két partján helyezkedik el. Az 58 996 lakosú város (2019. 01. 01.) megközelíthető autóbusszal és vasútvonalon, illetve a 44-es és a 47-es számú főútvonalakon. Repülőtere főleg kisrepülők és helikopterek fogadására alkalmas.
Békéscsaba címere

Tartalomjegyzék

Történet

Békéscsaba térképe (Haan Lajos)
Békéscsaba látképe (Haan Lajos)
Békés-Csaba a Körös-partjáról tekintve (Zombory G. rajza)
Békéscsaba, Ferencz József- és Szent István tér

A település nevének eredetéről többféle elképzelés is létezik, melyek közül a történetírók, köztük Haan Lajos is a honfoglaló magyarok Csaba nemzetségéhez köthető elméletet tartják a legvalószínűbbnek. Írott emlékek 1332-ben említik először, Pál nevű papja ekkor 6 garast fizetett pápai tized fejében. Csabát 1383-tól a 16. század végéig a gerlai Ábránfy (Ábrahámffy) család birtokolta. Ők 1520 körül kastélyt építtettek, melyet 1556-ban a gyulai vár katonái Mágocsi Gáspár vezetésével leromboltak. 1566-ban Petraf basa elfoglalta a gyulai várat, Csaba 129 évre török uralom alá került. A 17. században a falu kétszer is elnéptelenedett, de mindkétszer újratelepült. 1703-ban a gyulai vár rác őrsége elűzte a település lakóit.

Csaba benépesülése 1715-ben vette kezdetét három felvidéki jobbágy, Duna, Valent és Szekerka vezetésével. Az önkéntes telepítésszervezők saját maguk és evangélikus honfitársaik számára is letelepedési engedélyt kértek. 1717-ben 22 családot írtak össze Csabán, közülük kettő szlovák volt. 1718-ban nagyszámú betelepülés történt – főként Nógrád, Hont, Pest, Győr és Zólyom vármegyékből –, a falu lélekszáma 200 fő fölé emelkedett. 1718 a település újratelepülésének éve. A nagyrészt evangélikus szlovákok lakta Csaba 1720-ban községi minősítésében hivatalosan is a megye részévé vált és pecsétet kapott. 1720 októberében Harruckern János György lett a gyulai uradalom, s ezzel Csaba földesura. Harruckern számos kedvezményt adott a csabaiaknak, megerősítette őket vallásuk szabad gyakorlásában és megszüntette röghöz kötöttségüket. A további telepítések szervezését ispánjára, Thuróczy Miklósra bízta. A népességszám a megyén belül Csabán növekedett a leggyorsabban. 1745-ben felépült az Alföld első evangélikus téglatemploma. 1748-ban Csaba járásszékhely lett. A 18. század közepén az addig tisztán evangélikus faluba katolikus szlovákokat kezdtek betelepíteni. A földesúr, Harruckern Ferenc Csabának ajándékozta a sopronyi pusztát. A jobbágytelkekhez szőlőskertek is tartoztak. Az elsőt, az ún. legrégebbi szőlőket 1765-ben, a gödrön túli, jaminai szőlőket 1769-ben, a Kanálisi, a Kastélyi és a Fényesi szőlőket pedig 1810-ben osztották. Ezek idővel állandó lakóterületté váltak. A lakosok 1777-re megásták a Körös-csatornát, 1788-ban postaállomás épült. Csaba a 18. század végére csaknem 10 000 lakossal a megye legnagyobb települése lett.

A 19. században folytatódtak a betelepülések: szlovákok mellett magyar, román, zsidó és német családok érkeztek. Nagy-Csaba részét képezték az olyan határrészek is, mint például a mára önállósult Telekgerendás, Gerendás, Kétsoprony és Csabaszabadi. Csabát „Európa legnagyobb falujaként” emlegették. 1824-ben felépült Kelet-Közép-Európa legnagyobb evangélikus temploma, az Evangélikus Nagytemplom. 1831-ben kolera pusztított Csabán, a járvány 2 019 emberáldozatot követelt. A település 1840-ben mezővárosi rangot kapott. 1844-ben megkötötték a legelőelkülönítési, 1845. december 31-én pedig az örökváltsági szerződést. Békéscsaba 1848. március 15. után rendezett tanácsú várossá vált, a szabadságharc bukását követően ismét községi közigazgatást kapott. 1848-ban a csabaiak nemzetőrséget vezényeltek Nagybecskerekre, továbbá anyagilag támogatták a szabadságharcot. A 19. század második fele a városiasodás, az iparosodás, a közlekedés gyors fejlődésének jegyében telt. Megépült a Szolnok–Arad (1858), a Nagyvárad–Fiume (1871), a Mezőkovácsháza–Békéscsaba (1899) és a Békéscsaba–Vésztő (1904) vasútvonal. Az 1890-es években kiépítették az első alföldi transzverzális kövesutat, Csaba a századfordulóra a megye valódi központjává vált. Gőzmalmok, nyomdák, textil-, bútor- és téglagyárak alakultak, szeszgyár működött. Sztraka Ernő vezetésével városi rendezési terv készült, emeletes épületeket emeltek, a századfordulón a központ már valódi városias jelleggel rendelkezett. Szeberényi Gusztáv Adolf püspöksége idején (1872–1890) Békéscsaba püspöki székhely volt.

A békéscsabaiak az I. világháborúban az olasz és az orosz fronton harcoltak, többségük a 4-es honvéd gyalogezred vagy a 101. császári és királyi gyalogezred kötelékében. 963-an estek el csatában vagy haltak bele sebesüléseikbe. 1918-ban Békéscsaba rendezett tanácsú városi rangot kapott. Az első polgármester dr. Berthóty István lett. 1919-ben közel egyéves román megszállás kezdődött. A trianoni békeszerződés aláírása után, – Arad és Nagyvárad elvesztésével – Békéscsaba jelentősége tovább nőtt. Fejlődésnek indult a kereskedelem és az ipar (baromfi-feldolgozás, textilipar, nyomdaipar). A városképet meghatározó új épületek, iskolák, gyárak, burkolt utak épültek. A fejlődést az 1933-as pénzügyi válság, majd a II. világháború akasztotta meg. 1944 júniusában megkezdték a Békéscsabán és környékén élő zsidók deportálását. 1944. szeptember 21-én angolszász bombatámadás érte a MÁV-állomást és környékét. 1944. október 6-án megérkeztek a szovjet csapatok és kezdetét vették a megszállás évtizedei. Az 1940-es évek második felében a város lakosságának egy része kicserélődött (magyar–csehszlovák lakosságcsere). 1941 és 1949 között a település lélekszáma mintegy 6 500 fővel csökkent. 1950-ben Békéscsaba megyeszékhellyé vált, ezzel a közigazgatási szerepe tovább nőtt. Az 1956-os forradalom békéscsabai eseményeinek meghatározó alakja Fekete Pál, a Forradalmi Bizottság elnöke volt. Az 1960–70-es éveket új beruházások jellemezték. A termelőszövetkezetek jelentős mennyiségű árucikket állítottak elő exportra is. A lakosságszám az 1980-as években elérte a 66 ezer főt. A rendszerváltást követően sok üzemet privatizáltak, illetve bezártak. A változások a termelőszövetkezeteket is elérték. Békéscsaba 1991-től megyei jogú város. 1996-ban létrejött a Békéscsabai kistérség. A városba nemzetközileg elismert cégek települtek.

Gazdaság

A településen kezdetben főleg mezőgazdasággal foglalkoztak, a lakosság állattenyésztésre, illetve gabona- és szőlőtermesztésére rendezkedett be. Az Élővíz-csatorna kiásása hozzájárult újabb termő- és legelőterületek kialakításához, továbbá elősegítette a vízi kereskedelem fellendülését.

1853-ban megépült a Pain Antal-féle gőzmalom. A több tulajdonosváltáson, tűzeseten és újjáépítésen átesett István malom 150 éves működése alatt országos hírnévnek örvendett.

A 19. század végén nyomdák létesültek. A nyomdászat terén az igazi sikert az 1903-ben létesült Tevan-nyomda hozta. A cég napjainkban Marzek-Kner Packaging Kft. néven működik.

A városban nagy hagyománya van a baromfi- és sertésfeldolgozásnak (Békéscsabai Barnevál), illetve a zöldségtermesztéssel kapcsolatos hűtő- és konzerviparnak (Békéscsabai Hűtőház, Békéscsabai Konzervgyár). Országos jelentőségű a település cserép- és téglagyára. A 20. században a gépgyártás és az elektronikai ipar is fellendült.

Kultúra

Csaba szellemi életét és az oktatást eleinte az egyház szervezte. 1718-ban evangélikus, 1756-ban katolikus iskola nyílt. 1855-ben megalapították az első csabai gimnáziumot, ami az 1897/98-as tanévtől főgimnáziumként működött. 1986-ban főiskolai képzés indult.

A kulturális élet nagyjából a városiasodással egy időben, a 19. század második felében kezdett el fellendülni. A kultúra terjesztése céljából 1913-ban megalakult az Aurora-kör. Napjainkban a kultúra és a művelődés legmeghatározóbb színterei a színművészet (Békéscsabai Jókai Színház, Napsugár Bábegyüttes, Csabai Színistúdió), a népművészet (Szlovák Tájház, Meseház, Békés Banda), a tánc (Balassi Táncegyüttes, Balkán Táncegyüttes, Hétpróbás Néptánciskola) és a zeneművészet (Bartók Béla Zeneiskola, Békéscsabai Bartók Béla Vegyeskar, különböző egyházi énekkarok). A közművelődést szolgálják a békéscsabai művelődési házak és könyvtárak (Békés Megyei Könyvtár, Lencsési Közösségi Ház, Arany János Művelődési Ház), a képzőművészetnek pedig múzeumok és galériák adnak otthont (Munkácsy Mihály Múzeum, Munkácsy Mihály Emlékház, Jankay Gyűjtemény és Kortárs Galéria). A kultúra népszerűsítését hivatott szolgálni az Ifiház épületének rekonstruálásával létrejött Csabagyöngye Kulturális Központ is.

Látnivalók, rendezvények

Látnivalók

Rendezvények

Békéscsabához tartozó településrészek

Díszpolgárok

Testvérvárosok

Képgaléria

Békés-Csaba főpiaca (1866)

Békés-Csaba főtere (1887)

A Körös medre Békés-Csabán (1888)

Békés-Csaba főtere. Goró Lajos rajza (1888)

Árpád Gyógy- és Strandfürdő

Élővíz-csatorna

Evangélikus Kistemplom

Evangélikus Nagytemplom

Fiume szálloda

A Széchenyi liget pavilonja

Lásd még

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/B%C3%A9k%C3%A9scsaba”
Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök