Élővíz-csatorna (Békéscsaba)

A BékésWiki wikiből

Az Élővíz-csatorna Békéscsaba belvárosában

Az Élővíz-csatorna Gyulavárinál ágazik el a Fehér-Köröstől, Békésen pedig belefolyik a Kettős-Körösbe. A több mint 37 kilométer hosszú csatorna nagy része (Gyula és Veszely között, illetve Sikonytól Békésig) a Fehér-Körös egykori – a folyószabályozás előtti – medrében folyik.

Tartalomjegyzék

Története

Az Élővíz-csatorna (Csabai-csatorna, Körös-csatorna) Veszely hídtól Sikonyig (Fábián-fok) tartó szakaszát nagyjából 9 ezer békéscsabai lakos ásta ki 1777-ben. A nagyjából 14 kilométeres csatorna a Fehér-Körös mellékága lett, lehetővé tette, hogy vízi úton fát szállítsanak a településre. A munkálatokban résztvevők évi 8 pengő forintért vehették bérbe Nagyrétet.

Gyula mellett az úgynevezett “Hajósúttal” összekapcsolták a Fekete- és a Fehér-Köröst. Békés határában – Fábián-foktól – szintén medret alakítottak ki.

A Fehér-Köröst az 1855-ös áradása miatt Gyulánál új mederbe terelték. Emiatt Békéscsaba és Gyula folyóvíz nélkül maradt. Gyulán a Nádor-malomcsatornát a Fehér-Körös korábbi medrébe irányították. Ezt a csatornát összekapcsolták a Veszely–Sikony közötti szakasszal, így Békéscsaba is élővízhez jutott, amit Békésnél a Kettős-Körösbe vezettek bele. Az Élővíz-csatorna kialakításával friss vízzel látták el Békést, Békéscsabát és Gyulát is. Továbbá lehetőséget teremtett vízimalmok működtetésére és a belvizek elvezetésére is.

Az 1860-as években az Urszinyi-ház előtti öböl tutajkikötőként funkcionált. A csatornát tutajozásra a Körösök szabályozásáig, valamint a körgáti zsilipek kiépítéséig használták. A helyiek kedvelt fürdőhelye volt. A kanálist 18631864-ben kitisztították és mélyítették. Az 1870-es években zsiliprendszert alakítottak ki.

Az 1888-as árvíz teljesen megtöltötte az Élővíz-csatornát, a bal oldali parton nyúlgáttal próbáltak védekezni Békéscsabán. 1889-ben Sztraka Ernő tervezte fazsilipeket helyeztek el a körgátaknál. A 19. század végén Gyulavárinál tápzsilipet, Gyulán duzzasztót és Poirée-keretes tűs gátat, Békésen pedig torkolati zsilipet hoztak létre.

1897-ben ezüstpénzt találtak az Élővíz-csatornában, Békéscsabán pedig kincskereső társaságot alapítottak.

1900-ban átadták a Békés I. gőzüzemű szivattyútelepet. 1905-ben és 1910-ben a Békéstől a békéscsabai alsó körgát zsilipéig tartó szakaszt, 1911-től 1914-ig pedig a Sikony és Veszely híd közötti medret kotorták. Az 1900-as években a csatorna vizével öntözéses gazdálkodást végeztek Pósteleken. Emellett a békéscsabai vasútállomás, a villanytelep, az István malom és a Békéscsabai Konzervgyár vízellátását is biztosította. Az 1960-as évektől a közművesítés és az iparosítás miatt egyre szennyezettebbé vált a csatorna.

1960-ban a Békés II. elektromos szivattyúegységeket helyezték üzembe. 1980-ban kezdte meg működését a Békés III. szivattyútelep. A dánfoki szivornya nagyobb vízhozamot és jobb vízminőséget biztosít. 1998-ban tömlős gátra cserélték a több mint 100 éves tűs gátat.

1989-től Békés megye helyi természetvédelmi területe. Békéscsabai partján gesztenye és szomorúfüzek, kocsányos tölgyek, platánfák találhatók. A Bandika-fa és a Cimbora-fa jogi védelem alatt állnak. Az Élővíz-csatorna megóvása céljából 1995-ben megalakult a White-klub.

A 2000-es években több beruházással (vízpótló szivornya, stabil szivattyúállás, mozgó gereb) is a csatorna ökológiai és turisztikai állapotát kívánták javítani, a folyamatos sodrást biztosítani.

Napjainkban öntözővíz biztosítására, tisztított szennyvíz, valamint belvíz befogadására és rekreációs célokra használják. A városokban található partok kedvelt horgászhelyek. A teljes Élővíz-csatorna alkalmas kenutúrázásra, csónakázásra.

Békéscsabai nevezetességek az Élővíz-csatorna partján

Békéscsabai hidak

Az 1800-as években az Élővíz-csatornán három híd volt: a Nagyhíd, a Kishíd és a Felső vagy Harmadik híd.

Emlékezete

Képgaléria

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök