Schéner Mihály (1923–2009)

A BékésWiki wikiből

képzőművész, festő, grafikus, szobrász, keramikus és bábkészítő

Schéner Mihály

Tartalomjegyzék

Élete

1923. január 9-én született Medgyesegyházán, paraszti családban. Édesanyja Záborszky Angéla, akit leánykorában beadtak egy festőiskolába, de a család anyagi nehézsége miatt abba kellett hagynia. Talán ezért is tett meg mindent, hogy fiát ez irányba terelje. Édesapja több újságot is járatott, ezeknek a művészeti mellékleteiben találkozott először a fiatal Schéner a képzőművészet remekműveivel.

A négy elemi elvégzése után a Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban tanult tovább. Nyolc éven át bejárt Medgyesegyházáról Békéscsabára, utazás közben fedezte fel a táj változatos szépségeit. Tehetségére rajztanára, Mazán László figyelt fel.

1942-ben felvették a Képzőművészeti Főiskolára. Tanárai Rudnay Gyula és Elekffy Jenő voltak. 1944 márciusában bevonult a német hadsereg Budapestre, Schénert behívták katonának. 1945 januárjában az orosz bevonulás után többször elfogták, de megszökött és hazatért szüleihez.

1947-ben tanári diplomát szerzett és az Aszódi Petőfi Gimnázium, Általános Iskolában helyezkedett el, később Pesten dolgozott. 1956-ban elhagyta a pedagógusi pályát és tagja lett a Képzőművészeti Alapnak. Ez az intézmény határozta meg anyagi biztonságát, és művészi kibontakozását is nagyban segítette.

1956-ban megnősült, felesége, Nelli tanár volt. Gyermekük, Schéner Mihály festőművész (1956. november 7-én született), aki a Jakab Mihály művésznévvel édesapjától kívánta megkülönböztetni magát.

Budapesten hunyt el 2009. május 11-én, életének 87. évében. Temetése 2009. június 4-én volt. Sírhelye az Óbudai temetőben van.

Munkássága

1962 márciusában nyílt meg első kiállítása a budapesti Csók Galériában. 1963-ban jutott el először Nyugat-Európába: először Párizsba, majd Londonba. Eric Estorick, londoni műgyűjtő megvásárolta az első kiállításon szereplő összes képét. 1965-ben nyílt kiállítása Londonban, amelyek konstruktív és fakturális törekvéseit tükrözik. Itthon is egyre több támogatója lett: Juhász Ferenc és Nagy László költők, Major Máté, egyetemi professzor és Baránszky-Jób László irodalomtörténész. Svédországi utazása során találkozott a fából készült "dalarnai lovacskával" és azokkal a népi faplasztikákkal, amelyek arra inspirálták, hogy hasonló magyar folklórmotívum után nézzen. Ekkor született meg a mézeskalács motívuma, amely azóta jelképe művészetének. 1969-es Csók Galériabeli kiállításán bemutatott öt színezett falovat is.

Kiállításai voltak Németországban és Párizsban is. Az 1972-es párizsi tárlatán Csepűrágók című textilplasztikáját vásárolták meg. Ebben az évben nyolcvan maszkot készített a Szegedi Szabadtéri Játékok Peer Gynt előadásához. 19741980 között Cegléden, Szegeden, Egerben, Kecskeméten, Balmazújvárosban, Budapesten, Tihanyban, Zalaegerszegen, Aszódon, Londonban és Békéscsabán nyílt kiállítása. 1977-ben jelent meg Schéner plasztikáinak színes fotóival és Ágh István verseivel a Krumplinyomóhuszár című mesekönyv. A kötetben szereplő műtárgyak megtekinthetők a békéscsabai Meseházban. 1978-ban elkészült a több száz rajzot magába foglaló, édesanyjának emléket állító Katedrálisok, templomok, haranglábak, oltárok, imádkozó suttok című grafikai albuma. Ebben az évben Zsigmondi Boriska, Jeli Ferenc és Somló Andrea rendezésében három portréfilm készült Schéner Mihályról.

Díszleteket és jelmezeket tervezett a békéscsabai Jókai Színház előadásaihoz (Pl. Illyés Gyula: Bolhabál, 1980; Csukás István: Gyalogcsillag, 1982; János vitéz, 1982). 1982-ben felállították Ökrös szekér című fa térplasztikáját a nagyatádi szoborparkban, az Atrox és Harlekin című térplasztikát Budapesten, a Szabadság hegyi szoborparkban, a Dorottyás kocsi játszótéri plasztikát szintén Budapesten, a III. kerületi Holdudvarban. Ugyanebben az évben készült el a Mikulásolók című grafikai album. Békéscsaba Városi Tanácsától tíz nagyméretű játszótéri plasztika elkészítésére kapott megbízást. A pásztorstruktúrák, a menyecske, a tulipános játszóplasztika és a betonlovacskák két-három méteres nagyságban hat év múlva készültek el.

1983. február 18–20. között rendezték meg gyűjteményes kiállítását a Műcsarnokban. A megnyitó beszédet Juhász Ferenc mondta. 1987-ben Nagykanizsán nyílt kiállítása. Ebben az évben vették fel a Debreceni Alkotóközösség tagjainak sorába. 1993-ban tagja lett a Széchenyi István Irodalmi és Művészeti Akadémiának. A művész tizenkét festménye a szombathelyi múzeum képtárának tulajdonába került, a Nemzeti Galéria hét festményt vásárolt meg tőle. A kecskeméti Szórakaténusz Játszóházban megnyitották játékos alkotásainak kiállítását. 19961997-ben kiállításai voltak Szegeden, Budapesten, Békéscsabán, Genfben és Ópusztaszeren.

1998. március 9-én rendkívüli sajtóvisszhangot váltott ki a Cipők és bakancsok című kiállítása Budapesten, a Körmendi Galériában.

Magát expresszív-szürrealista alkotónak nevezte. A képzőművészeti munkássága mellett munkatársa volt az Új Auróra című művészeti folyóiratnak, melybe gyakran írt kortárs magyar művészekről.

Művészeti szervezeti tagságai

Báb-és díszlettervei

Köztéri művei

1981 Tölgyfa pipike, (Zánka)

1983 Dorottyás kocsi (Vörösmarty úti lakótelep)

1984 Pásztor (Hajdúszoboszló)

1985 Berlinerkendős nyanya (Dunaújváros, 1985, Szoborpark)

1985 Csikó-huszár (Dunaújváros, Szoborpark)

1978 Tulipán 1.; Tulipán 2 (Békéscsaba)

1978 Atrox és Harlekin (Budapest)

1987 Lovacskák (Békéscsaba)

1987 Csibecsók (Békéscsaba)

1987 Ökrössszekér (Nagyatád)

Művei az alábbi közgyűjteményekben tekinthetők meg

Emlékezete

Díjak, kitüntetések

Kiállításai

Egyéni kiállításai

Válogatott csoportos kiállítások

Válogatott írásai

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök