Sztojcsev Szvetoszláv (1959–2020)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2020. december 18., 13:44-kor történt szerkesztése után volt.

költő, szerkesztő

Tartalomjegyzék

Élete

Sztojcsev Szvetoszláv

Sztojcsev Szvetoszláv 1959. november 23-án született Gabrovóban, Bulgáriában. Családja később Plovdivba, majd Szófiába költözött. Édesanyja irodalomtanár, édesapja újságíró, karikaturista, vezető szófiai napilapok szerkesztője volt. Ennek köszönhetően a legtermészetesebb közeg volt számára a szerkesztőség világa, az újságírói pályát választotta. (A családi hagyományt ma a fia folytatja.)

Egyetemi tanulmányait orosz szakon kezdte Szófiában, eközben magyar nyelvet is tanult. 1979-ben ösztöndíjat nyert magyarországi tanulmányok folytatására. Egy év budapesti nyelvtanulás után, 1980 és 1985 között a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar szakára járt. Harmadéves korától a magyar mellé a finnugor szakot is felvette, finnül és észtül tanult.

1985-ben megnősült, Juhász Orsolyát vette feleségül. Három gyermekük született: Iván, Eszter és Zsófia.

Sztojcsev Szvetoszláv 2020. november 30-án hunyt el.

Munkássága

Tanulmányai végeztével visszatért Szófiába, ahol megvalósult gyermekkori álma: újságíró lett, 1987-től a Sofia News című hetilapnál dolgozott. Magyarnyelv-tudását fordításaiban kamatoztatta. A rádió számára Rejtő-regényeket fordított, de olyan mozifilmek bolgár nyelvre ültetése is az ő munkája, mint a Makk Károly rendezte Szerelem vagy a Macskafogó.

1990-ben családjával visszaköltözött Magyarországra, Békéscsabán telepedtek le. A közélet, a politika iránt mindig érdeklődő újságíróként nagyon izgalmas időszak volt ez számára. Miközben az első évben képesítés nélküli segédápolóként dolgozott a Degré utcai gyermekotthonban, cikkei és írásai rendszeresen megjelentek a Délkelet című lapban.

Az első önkormányzati választások után polgármesterré választott Pap János felajánlotta neki egy önkormányzati hetilap megálmodását, létrehozását, szerkesztését. Ez lett a Heti Mérleg (később: Csabai Mérleg), melynek 1991 és 2006 között volt főszerkesztője. Ezt követően 9 évig az Alexandra Könyvesboltban dolgozott. 2017-ben lett a Békés Megyei Könyvtár munkatársa. Több mint száz szócikk megírásával segítette a BékésWiki bővítését. Nevéhez fűződik a Csabai szemelvények helyismereti blog sajtóhíreinek összeállítása.

Az újságírói és szerkesztő munka mellett kezdett el verseket és rövidprózai alkotásokat írni. Bolgárul csak fordításban jelentek meg írásai. 1993-ban első helyezést ért el a Tevan Irodalmi Szabadiskola pályázatán. 1996-ban megjelent bolgár nyelvű kötete (magyarul: Kandallótűz), melyben saját írásait fordította le, a borítót az édesapja tervezte.

Költeményei a Heti, majd Csabai Mérleg mellett a Barátság, a Bárka, a – kétnyelvű – Haemus, a Képírás, a Napút, a Polisz, a Tiszatáj című folyóiratokban, valamint a Magoncok és morzsák című antológiában (Napkút, 2006) jelentek meg.

A Magyar Írószövetség tagja volt.

Önálló kötetei

Emlékezete

„Azt hiszem, legtöbben csak a szelídségét ismerték Békéscsabán. A jó szívét, az óvatos, félénk mosolyát. Akik közelebb voltak hozzá, tudták, milyen empatikus, áldozatos. És akik még közelebb, azt is, hogy valójában szenvedélyes ember. Karakán véleményét a végletekig védi, dühösen félti, amit szeret: a nyelvet, a kultúrát, a színházat, az irodalmat, és mindenekelőtt persze a családját, a fiát, lányait és unokáit. Műveltsége megdöbbentően szerteágazó volt, nyelvi humora, ahogy világok, kultúrák között szánkózott, fölelemelő. Jó volt olyankor a közelében lenni.
Juhász Orsi meg ő. Miattuk volt – most már félig gyalázatosan múlt időben – a város olyan, amilyen. Miattuk lehetett sokunknak Békéscsaba egy titkos szerelem. De most, hogy ezt írom, arra gondolok: hiszen Szvetó olyan volt, mint maga a város. Alázatos, szívszorítóan szerény, hiányzott belőle a legtöbb hívság. Versprózái, karcsú, lebegős könyvei is ilyen érzékien finomak, első látásra könnyűek voltak. Olyan, mint élni. Vagy mint, lám, ilyen fiatalon ettől a gyalázatos vírustól elmenni.
Orsi meg ő. Fried professzor úr legkedvesebb tanítványai voltak a JATÉ-n, a szegedi egyetemen. Mennyit hallgattam tőle, hogy a poros nyomukba se érek, hogy ők még tudtak valamit, és hogy mint Orsi egykori tanítványa, járjak Szvetóhoz is különórára. Lusta voltam, elmulasztottam. És nehéz lesz megbocsátani magamnak, és a sorsnak, hogy most már nem is járhatok.”Grecsó Krisztián

Képgaléria

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök