Csabai-Wagner József (1888–1967)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2021. február 23., 09:46-kor történt szerkesztése után volt.
Csabai Wagner József
Csabai Wagner József, Forrás: FORTEPAN
Csabai Wagner József és szüleinek sírja a Vasúti temetőben
Csabai Wagner József, Forrás: FORTEPAN

festőművész

Tartalomjegyzék

Élete

Csabai-Wagner József 1888. május 27-én született Mezőberényben Wagner József építész és Wagner Zsuzsanna gyermekeként.

1898-tól a békéscsabai Rudolf Gimnáziumban tanult, Révész Sándor fogorvos és Vidovszky Kálmán lelkész is az osztálytársai között volt. A gimnázium hangversenyén zongorajátékával működött közre. Magán rajzórára is járt. 1904-től a kolozsvári főgimnáziumban folytatta tanulmányait, 1907-ben érettségizett. Valószínűleg rokoni kapcsolatnak köszönhetően került Kolozsvárra: édesapja testvére Litvay János mezőberényi írnokkal házasodott össze. A Litvay család később Kolozsvárra költözött.

19071910 között Budapesten a Királyi József Műegyetem Építészmérnöki Karára járt. Berlinben az agyagipari laboratóriumban végezte tanulmányait. Édesapja építésznek taníttatta, őt azonban inkább a művészet érdekelte: már az 1910-es évek végén sokat rajzolt és festett.

1913-ban megházasodott, Dobos Rózát, az Alföldi Műbarátok Körének ügyvezető elnökét vette feleségül Mezőtúron.

Katonai szolgálatát Innsbruckban kezdte. 19121913-ban 4 hónapot szolgált a 101-es gyalogezred kötelékében Trebinjében. A háború kitörésekor a szerb, majd orosz harctérre vonult, ott több ütközetben részt vett. 1914-ben megbetegedett, majd segédszolgálatra helyezték vissza. 1915-ben kinevezték a 101. gyalogezred tartalékos főhadnagyává, ebben a rangban szerelt le.

Az 19211922-es tanévben a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Balló Ede tanítványa volt. Az 1920-as évek második felében olasz- és németországi tanulmányúton vett részt.

Bár élete jelentős részét Mezőtúron töltötte, Békéscsabához való kötődése élete végéig megmaradt. A Csabai előnevet Budapestre költözésétől használta.

1967. június 6-án Mezőtúron hunyt el. Békéscsabán a Vasúti evangélikus temetőben helyezték végső nyugalomra.

Munkássága

Építészet

Apja pályáját folytatva építészként kezdett dolgozni. Közreműködött a békéscsabai színház 1913-as átalakításában. A munkálatokról készített kereseti kimutatáson saját és édesapja aláírása is szerepel. 1914-ben ő készítette Rosenthal Adolf – Békéscsaba, Gyulai út 4. szám alatt található – lakása átalakítási terveit. Részt vett a családi vállalkozás munkájában: id. Wagner József 1917-ben értesítette Kázsmér András építésvállalkozót, hogy távollétében a fiával végezze az elszámolást.

Közéleti szerepei

1917-ben beválasztották a Békés-Csabai Takarékpénztár Egyesület igazgatósági tagjai közé. Az 1920-as években igazgatósági tagja volt a Városfejlesztő és Értékesítő Forgalmi Részvénytársaságnak, a Békéscsabai Fürdő Részvénytársaságnak, a Csabai Gőztéglagyár Társaság – Suk, Wagner és Társai Részvénytársaságnak, továbbá a Békéscsaba-Városi Takarékpénztár Részvénytársaságnak. Tagja volt a békéscsabai Faiskola Kertgazdaság Részvénytársaságnak, a Békéscsabai Sertéshízlaló és Húsipari Rt-nek, valamint a Polgári Körnek. 1925-ben megválasztották a Békésmegyei Képzőművészeti és Iparművészeti Társulat (BÉKIT) társfőtitkárának. 1926-tól az Aurora-kör képzőművészeti osztályának vezetője volt. 1927-ben Békéscsabán megalakult az Alföldi Touring Club, melynek egyik alelnöke Csabai-Wagner lett.

Képzőművészet

Békéscsaba művészetének tendenciáit ekkor elsősorban a Munkácsy-hagyomány, másodsorban a nagybányaiak öröksége és a szolnokiak hatása, de leghatározottabban a kialakulóban lévő polgárság "provinciális-konzervatív" ízlése határozta meg. Ezek a tényezők irányították a művészek témaválasztását. Megrendelésre elsősorban portrékat festettek. A másik kedvelt műfaj a tájkép volt, amelynek legkiemelkedőbb művésze ekkor Békéscsabán Csabai-Wagner volt.

Képzőművészeti tanulmányait követően visszatért Békéscsabára, a múzeum épületében dolgozott Gyoroki Gyurkó Pál festőművész társaságában. Sikereinek bizonyítékai a kiállítások, melyeket a múzeumban és saját lakásán rendezett. Első alkalommal 1922-ben a békéscsabai Közművelődés Házában szerepelt kiállításon. Az Aurora-kör 1922-es első tavaszi kiállításán az egyik legtehetségesebb művészként emlegették. A Körösvidék folyóirat egy 1925-ös cikkében sok fővárosi tárlaton szép sikert elérő festőművészként hivatkozott Wagnerre. 1925 novemberében kiállítását tartott a Haan utca 4. szám alatti műtermében, a tárlatot Kovacsics Dezső főispán is megtekintette. 1926-os műtermi kiállítását Berthóty István polgármester nyitotta meg. Ebben az évben a budapesti Nemzeti Szalonban és felesége szülővárosában, Mezőtúron is kiállított. 1927 májusában a debreceni városháza közgyűlési termében állították ki képeit, a tárlatot a város kultúrtanácsnoka nyitotta meg. 1927 októberében a békéscsabai műtermében nyílt kiállítása, melyet dr. Korniss Géza kultúrtanácsnok, az Aurora-kör elnöke nyitott meg. 1928-ban a Képzőművészek Vidéki Szövetségének budapesti kiállításán az elismerő oklevél mellett elnyerte Békéscsaba város díját. 1928 júniusában az Alföldi Művészek Egyesülete szegedi tárlatán is szerepelt Gajdácsné Borbély Gizella, Jankay (Deutch) Tibor és Sass Árpád társaságában. Wagner pasztelljeinek érzelmekben gazdag színeit és tájait emelte ki a kritika. 1928 nyarán Olaszországban járt Mokos József és Jankay (Deutch) Tibor festőművészekkel. A kiránduláson készült festményeket az Aurora-kör őszi kiállításán mutatták be. 1929-től minden évben bemutatkozott a helyi gyűjteményes tárlatokon.

Az 1920-as évek végétől Budapesten élt. A fővárosban a Horthy Miklós út 104. majd a Lenke tér 7. szám alatt található műtermében állította ki festményeit. Az 1930-as évektől sikeres kiállításai voltak Budapesten, külföldön (elsősorban Hollandiában) is nagy népszerűségnek örvendett. Az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Hollandiában, és Kínában is díjakat szerzett. 1932-ben szerepelt a Velencei Biennálén. Festményeit a gazdasági nehézségek ellenére is előszeretettel vásárolták, évente több száz képét vitték külföldre, történt eladás Sanghaiba is. Művészetének szinte egyetlen témája a természet szépsége. Műveit – melyek többségükben pasztellek, rajzok – derűs hangvétel, élénk színvilág, harmonikus kompozíció jellemzi. 1932-ben elkészítette Ambrus Sándor főispán arcképét Békés vármegye arcképcsarnoka számára. 1935 márciusában, majd 1938 májusában nyílt kiállítása a békéscsabai Kultúrpalotában. 1943-ban harmadik csabaiként – Vidovszky Béla és Mazán László után – megkapta a Halmos Izidor-életképdíjat. Ugyanebben az évben a Templombamenők című festményével elnyerte a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők egyesületi díját.

A II. világháború alatt kapcsolata Békéscsabával átmenetileg megszakadt, de már 1945-ben újra szerepelt a békéscsabai képzőművészek tárlatán. Ezután családi és baráti látogatásokra, illetve kiállításokra tért csak vissza.

Az 1940-es években a budapesti műterme megsemmisült, Csabai-Wagner Mezőtúrra költözött, ahol alkotómunkája mellett tanárként tevékenykedett a mezőgazdasági technikumban. Meghatározó szerepe volt a város és a megye képzőművészeti életének szervezésében, de tevékenysége kiterjedt a helyi néprajzi gyűjtésre is. 1950-től a mezőtúri Képzőművészeti Kör vezetője volt. Több alkalommal szerepelt mezőtúri, illetve szolnoki kiállításokon. A Tokaji Művésztelepen is alkotott. 1958-ban részt vett a Tiszántúli Képzőművészeti II. Vándorkiállításon. 1965-ben a gyomai presszóban állították ki alkotásait. Ugyanebben az évben, a múzeumi hónap keretében a Munkácsy Mihály Múzeumban nyílt kiállítása. A tárlatvezetői feladatokat Mokos József látta el.

Alkotásait többek között a debreceni Déri Múzeum, a szolnoki Damjanich János Múzeum és a Munkácsy Mihály Múzeum őrzi, de munkái megtalálhatók munkái számos hazai és külföldi magángyűjteményben is.

Díjak, elismerések

Válogatott kiállításai

Egyéni

Csoportos

Emlékezete

Galéria

Források

Kapcsolódó irodalom

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök