1888. évi nagy csabai árvíz

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
Jzoltan (vitalap | szerkesztései)
(Új oldal, tartalma: „A '''csabai „nagy” árvíz''' a legnagyobb pusztítását okozta a település 18. századi újjátelepítése óta. '''1888. március 12-én reg…”)
Újabb szerkesztés →

A lap 2023. március 10., 13:08-kori változata

A csabai „nagy” árvíz a legnagyobb pusztítását okozta a település 18. századi újjátelepítése óta.

1888. március 12-én reggel 7 óra 30 perckor a Kettős-Körös bal oldali töltése a dobozi hídnál rövid ideig szivárogni kezdett, majd teljesen kiszakadt. Nem sokkal később, 450 méterre az előzőtől egy újabb szakadás következett be, március 13-án Marónál is átszakadt a gát.

Tartalomjegyzék

Története

Az árvízkatasztrófa leginkább Gerla-Póstelek községet érintette, mely teljesen víz alá került. Az ár hihetetlen gyorsasággal futott Békésnek és a csabai–dobozi útvonalnak. Sem a Szilvás-gát, sem a Gerlát és a pósteleki majort védő körgát nem bizonyult akadálynak.

Csabát készületlenül érte az árvíz. Március 14-én, a megye főispánja, Beliczey István vette kezébe a védelem irányítását. Szaktanácsadója Sztraka Ernő városi mérnök volt, létrehozták a vészbizottságot. 400 ember közreműködésével próbálták megerősíteni a Gerlai-holtág bal parti oldalát, de éjfélre kilátástalanná vált a helyzet és az ár elérkezett a csabai tanyaföldekre is, Vandhátra és Nagyrétre. A tanyák lakossága menekülni kezdett, az állatállomány nagy része odaveszett, nagy kár keletkezett a mezőgazdaságban. A víz elérte a város délkeleti részét, elborítva a Kanálisi dűlőt. Március 15-én Csaba férfilakossága ásót fogott, hogy gátat emeljen a harmadik hídtól a gyulai országútig és onnan a kanálisi evangélikus temetőig. Beliczey katonai segítséget kért a kormánytól, főképp Budapestről, Aradról, Szegedről, Nagyváradról és Orosházáról érkezett erősítés. A munkáskezek által létrehozott „nyúlgát” csak március 16-án este 9 óráig tudta tartani az ellenállást, ekkor átcsapott a víz a Bogár utcánál lévő Kanálisi szőlőkbe. Emelkedett a vízszint a Gyulai úton, elmosta a „szegényápoldát” és a Népkertet (a mai Széchenyi ligetet). Az áradás mértéke pánikot keltett a lakosságban. Március 17-én az ár megtöltötte az Élővíz-csatornát, másnap a lakosság egy emberként próbálta megmenteni a várost a csatorna partjainál, de a víz ijesztő mértékben emelkedett, Csaba végveszélybe került.

Március 19-én a Békési úti hídnál az árvíz két helyen szakította át az Élővíz-csatorna bal oldali gátját. Víz alá került a Kisrét. Eközben nagy vihar tombolt Csaba felett, így a védekezés lehetetlennek bizonyult. A katasztrófa ügyében Csabára érkezett Baross Gábor közlekedési és közmunkaügyi miniszter, aki Szeberényi Gusztáv evangélikus püspök közvetítésével egyeztetett Beliczey Istvánnal. Eközben az árvíz már északi irányból is fenyegette a várost. Kovács Mátyás gőzmalmos javaslatára a Svinjarkánál (a felvégi disznólegelőn) kezdték meg az ásást, mely végül sikeresnek bizonyult. Kovács-gátként emlegették a Csaba felsővégét megmentő földhányást. Március 22-én Csaba és Békésföldvár között a békési szárnyvasút vonalát is áthágták a hullámok.

Az árvíz április első hetében kezdett visszahúzódni, április 14-én felmentették kormánybiztosi tisztsége alól Beliczey Istvánt. Az árvíz elleni közvetlen védekezés április 15-én véget ért. Az árvízkatasztrófát követően 194 károsultat írtak össze a településen, segélyezésük országos üggyé vált. 1888. május 16-án Sztraka Ernő körgát emelési javaslatot tett a képviselő-testületi közgyűlésen. Május 23-án döntés született és elrendelték a védgátak egységes rendezését. A város végül – saját erőből – 1889 tavaszán létrehozta a ma is meglévő körgátat, mellyel megerősítették Békéscsaba védelmét az árvizekkel szemben.

Emlékezete

Az árvíz 110. évfordulója alkalmából, 1998-ban emlékoszlopot avattak Békéscsabán, a Lencsési út és az Ilosvai utca kereszteződésénél

Lásd még

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozás

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök