Munkácsy Mihály (1844–1900)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Wikibogi (vitalap | szerkesztései) 2020. április 27., 19:30-kor történt szerkesztése után volt.

festőművész

Tartalomjegyzék

Élete

Munkácsy Mihály (1844–1900)
Munkácsy Mihály: Siralomház

Munkácsy Mihály 1844. február 20-án – Lieb Mihály néven – született Munkácson, bajor származású családban. Édesapja Lieb Leó Mihály, sóhivatali pénztárnok; édesanyja Reök Cecília. Testvérei: Emil, Aurél, Gyula és Gizella. Mihály a család harmadik szülött gyermeke volt.

Négyéves korában az oroszok elöl Cserépvárra menekültek nagybátyjához, Reök Antalhoz. A világosi fegyverletétel után visszaköltöztek Miskolcra. Édesanyja halála után az édesapa újra megnősült. Munkácsy az iskolát Miskolcon kezdte meg.

1850-ben elhunyt az édesapja. Emil és Gyula Cserépvárra került (Reök Antalhoz), Aurél Kaplonyba (Reök Pálhoz), Gizella és Mihály pedig Békéscsabára.

Gyermekkorában színész szeretett volna lenni, kedvelte a zenét. 1865-ben a békéscsabai nagyvendéglőben A mama című színdarabban szerepelt.

Barátságban állt Paál László festővel, Odry Lehel operaénekessel. Pesti tartózkodása alatt Ligeti Antal, a Képzőművészeti Társulat alapító tagja egyengette útját. Művésszé válását többek között Laccataris Demeter, Jankó János, Orlai Petrics Soma és Than Mór támogatta.

Nevét 1868-ban változtatta meg hivatalosan is Liebről Munkácsyra.

Betegsége miatt 1897-től idegszanatóriumban kezelték. A németországi Endenichben hunyt el 1900. május 1-jén. Május 9-én Budapesten, a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Munkácsy Békés megyében

Munkácsy Mihály Békés megyei kötődését elsősorban a Reök-családhoz fűződő kapcsolata határozta meg. Szülei halála után Mihály nagybátyjához, Reök István ügyészhez került Békéscsabára, a Kistemplomtól három házra lévő Sztraka-házba. Húgát, Gizellát nagynénjük, Reök Karolina (Sarolta néni) és családja fogadta be, s Munkácsy ideje nagy részét velük töltötte Csaba egyik legimpozánsabb nemesi kúriájában, ifj. Omaszta Zsigmond szomszédságában. A férj, Steiner Jakab, az Apponyi-birtok uradalmi inspektora volt ekkor, nagy vagyonnal és befolyással rendelkezett.

1852. december 6-án betyártámadás érte a kúriát. Sarolta néni egy hónappal később belehalt a fizikai megpróbáltatásokba és a sokkhatásba. Az ő halálával Munkácsy gyerekkorának talán legszebb időszaka zárult le. Nem sokkal ezután nagybátyjával egy nagyobb lakásba költöztek a város főterén. Munkácsy olyan jó viszonyba került a szomszédban élő Vidovszky családdal, hogy nagybátyjához már csak esténként járt haza, s leírása szerint Vidovszkyné (Urszinyi Karolina) úgy kezelte őt, mint édes gyermekét. A Vidovszky testvérekben igaz barátokra talált, így nagy törést jelentett életében a testvérek elköltözése Békéscsabáról. Tízéves volt, amikor nagybátyja megelégelve semmittevését, inasnak adta Lang György asztalos mesterhez. Az 1855 januárjában kezdődő, megpróbáltatásokkal teli, hároméves időszak visszatérő motívuma Munkácsy művészetének. Legénnyé avatása után még majdnem fél évet dolgozott Lang műhelyében, ezután pedig – szabadságot és jobb életet remélve – 1858 októberében Aradra utazott. Az aradi élet nem váltotta be reményeit, az asztalos munkát nem élvezte, sőt unta. Megbetegedett, így 1860-ban hazautazott Reökhöz Gyulára, nagybátyja Pacsirta (azóta már Munkácsy) utcai házába.

Gyógyulása alatt, 1861-ben rajzolni tanult Karl Fischertől. Nagybátyja olykor kiküldte a Csaba határában lévő gerendási birtokára, Munkácsy azonban sokkal jobban élvezte a rajzolgatást. Fischernél ismerte meg Szamossy Eleket, aki pártfogásába vette, s festeni tanította a Wenckheim kastélyban, ahol akkoriban családi képek festésével bízták meg. 1862-ben Szamossyt Aradra, Buziásra és Beodrára is elkísérte. Szamossy hatására festette az Oláh család a ház előtt és a Tót leány, fején korsóval című műveit.

1862 őszén kiköltözött Gerendásra, s pénzgyűjtésbe fogott, hogy később Pesten tanulhasson. Sokat festett, így 1863 májusában elegendő vagyonnal rendelkezett ahhoz, hogy útnak indulhasson. Közel kétéves pesti tartózkodása után egy ideig Bécsben tanult. Pénz hiányában visszatért Pestre, ahol arcképeket festett és folyóiratokba rajzolt. Később nagybátyja hívására Gerendáson telepedett le. Első festményei is itt születtek (Levélolvasás, Fonó leány, Estebéd a pusztán, Búsuló betyár), Csabán pedig megfestette Vidovszky Jánost, feleségét és leányukat. Az 1863–1865 közötti termékeny időszakban megfestette többek között gerendási szomszédaikat, a Simay házaspárt, illetve a békési főszolgabíró leányát, Matildot, s annak jó barátnőjét, Nagy Irmát is. Sajnos a kettő közül csak az utóbbi kép maradt fönn. 1866 februárjában Pestre kellett utaznia vakulással fenyegető betegsége miatt. Körülbelül fél évet töltött a fővárosban és Törökbálinton, majd – Münchenbe való kiutazása előtt még – egy kis időre hazalátogatott nagybátyjához.

Miután elegendő pénzt gyűjtött újra Münchenbe ment tanulni és dolgozni. A Bajor Királyi Akadémián tanult, megismerkedett Kaulbachal, Schleichhel, Brandttal. Később Franz Adam magániskolájába járt.

Müncheni tartózkodása után még éppen Gerendáson találta Reököt, mielőtt nagybátyja 1867-ben felmondta a birtok bérletét. 1867 őszén már Békéscsabán laktak, s Omaszta József egykori házát bérelték. Munkácsy októberben már újra külföldön élt, évről-évre egyre kevesebbet tartózkodott Békés megyében.

Egy sikeres pályázatnak köszönhetően Düsseldorfban folytatta tanulmányait, 1868-tól az akadémiára járt. Tanárai felismerték, hogy Munkácsyhoz az életképek állnak közel, ennek eredményei az Ásító inas és a Siralomház című festmények. Utóbbinak köszönhetően világhírnévre tett szert.

Legközelebb a Siralomház 1869-es sikerét követően, 1870 júniusában járt Békés megyében, ezután azonban négy évig ismét nem tért haza. Ezt az időszakot Párizsban töltötte. 1874. szeptember 8-án, az akkor harmincéves Munkácsy feleségével, Cécile Papierval utazott haza. A körülbelül másfél hónapos itthon tartózkodása alatt találkozott régi barátjával, Gyulai (Kratochvill) Lászlóval, járt a gyulai megyei múzeumban, illetve Temesváron és Nagyváradon is. Az itthon töltött időszakban több képet is festett nagybátyja kismegyeri birtokán (pl.: Kukoricás, tanulmányok A falu hőse c. képhez, a Poros út c. kép egy változata). 1877. július 9-én, Reök István öngyilkosságával megszakadt a Munkácsyt Békéscsabához kötő szál. A családfő nélkül maradt Reök család bérbe adta csabai ingatlanjait, s Pestre költözött. Munkácsy ezt követően bizonyíthatóan több mint másfél évtizedig nem járt Csaba közelében. Külföldön – elsősorban Franciaországban – alkotott. 1881-ben megalapította a Munkácsy-díjat, amellyel a fiatal festőknek biztosított párizsi tanulmányokat. Bár Magyarországra párszor hazajött – a csabai polgári leányiskolát adománnyal is támogatta –, Békéscsabára csak 1890-ben jutott el az október 6-i megemlékezés alkalmával. Az itt töltött fél nap igen tartalmasan telt: a Fiume Szállóban szállt meg, felkereste gyermek- és fiatalkorának összes fontos színterét, s anyagot is gyűjtött készülőben lévő, Honfoglalás című képéhez. Utóbbi kapcsán 1892-ben is megfordult a városban, s valószínűleg ez volt az utolsó alkalom, hogy Békéscsabán járt.

Díjak, kitüntetések

Emlékezete

Békéscsabai emléktáblái

Tagságai

Képgaléria

Tóth Ernő festménye a Városháza falán

Emléktábla a Hotel Fiume falán (2013)

Munkácsy Mihály arcképe a Vasárnapi Újságban

Vilt Tibor Munkácsy-szobra

Borsos Miklós Munkácsy-szobra

Munkácsy elesége, Cécile Papier

Lásd még

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozás

A lap eredeti címe: „http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Munk%C3%A1csy_Mih%C3%A1ly_(1844%E2%80%931900)”
Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök