Munkácsy Mihály (1844–1900)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
(→Élete: szöveg átírása)
(→Munkácsy Békés megyében: szöveg átírása)
20. sor: 20. sor:
== Munkácsy Békés megyében ==
== Munkácsy Békés megyében ==
-
Munkácsy Mihály Békés megyei kötődését elsősorban a '''Reök-család'''hoz fűződő kapcsolata határozta meg. Szülei halála után Mihály nagybátyjához, [[Reök István (1816-1877)|Reök István]] ügyészhez került [[Békéscsaba|Békéscsabára]], a [[Evangélikus Kistemplom (Békéscsaba)|Kistemplomtól]] három házra lévő '''Sztraka-ház'''ba. Húgát, '''Gizellát nagynénjük, Reök Karolina (Sarolta néni) és családja fogadta be''', s Munkácsy ideje nagy részét velük töltötte Csaba egyik legimpozánsabb nemesi kúriájában, ifj. '''Omaszta Zsigmond szomszédságá'''ban. A férj, '''Steiner Jakab''', az '''Apponyi-birtok uradalmi inspektora''' volt ekkor, nagy vagyonnal és befolyással rendelkezett.
+
'''Munkácsy Mihály Békés megyei kötődését elsősorban a Reök-családhoz fűződő kapcsolata határozta meg.''' Munkácsy [[1852|1852-ben]] érkezett [[Békéscsaba|Csabára]] ügyvéd nagybátyjához, [[Reök István (1816-1877)|Reök Istvánhoz]]. Az [[Evangélikus Kistemplom (Békéscsaba)|Evangélikus Kistemplomtól]] nem messze, a '''Sztraka-ház'''ban laktak. Az ifjú Munkácsyt délelőttönként nagybátyja tanította, ebédelni a közeli '''[[Munkácsy Mihály Emlékház|Steiner-kúriá'''ba]], Csaba egyik legimpozánsabb nemesi kúriájába jártak Munkácsy nagynénjéhez, Steiner Jakabné Reök Karolinához (Sarolta néni) és férjéhez, '''Steiner Jakab'''hoz, aki az '''Apponyi-uradalom jószágigazgatója''' volt. Munkácsy a délutánokat is szívesen töltötte itt húga, Gizella és a néni társaságában, csak este tért haza nagybátyjához. [[1852]]. [[december 6.|december 6-án]] '''betyártámadás''' érte a kúriát, és egy hónappal később Sarolta néni belehalt a fizikai megpróbáltatásokba és a sokkhatásba. '''Munkácsy gyermekkorának legszebb korszaka zárult ekkor le.'''
-
[[1852]]. [[december 6.|december 6-án]] '''betyártámadás''' érte a kúriát. Sarolta néni egy hónappal később belehalt a fizikai megpróbáltatásokba és a sokkhatásba. Az ő halálával Munkácsy gyerekkorának talán legszebb időszaka zárult le.
+
[[1853]] szeptemberében a város főterén álló nagyobb házba költöztek, a Trauttmansdorf-féle gazdatiszti lakásba. Így kerültek szomszédságba a '''Vidovszky család'''dal. Munkácsy hamar összebarátkozott a Vidovszky gyerekekkel: László és Ferenc lettek a legjobb barátai. Együtt tanultak, játszottak, rajzolgattak.
-
Nem sokkal ezután nagybátyjával egy nagyobb lakásba költöztek a város főterén. Munkácsy olyan jó viszonyba került a szomszédban élő '''Vidovszky család'''dal, hogy nagybátyjához már csak esténként járt haza, s leírása szerint Vidovszkyné (Urszinyi Karolina) úgy kezelte őt, mint édes gyermekét. A Vidovszky testvérekben igaz barátokra talált, így nagy törést jelentett életében a testvérek elköltözése Békéscsabáról.
+
-
Tízéves volt, amikor nagybátyja''' megelégelve semmittevését, inasnak adta''' Lang György asztalos mesterhez. Az '''[[1855]] januárjában''' kezdődő, megpróbáltatásokkal teli, hároméves időszak visszatérő motívuma Munkácsy művészetének. Legénnyé avatása után még majdnem fél évet dolgozott Lang műhelyében, ezután pedig – szabadságot és jobb életet remélve – '''[[1858]] októberében Arad'''ra utazott. Az aradi élet nem váltotta be reményeit, az asztalos munkát nem élvezte, sőt unta. Megbetegedett, így '''[[1860|1860-ban]] hazautazott Reökhöz Gyulára''', nagybátyja Pacsirta (azóta már Munkácsy) utcai házába.
+
-
Gyógyulása alatt, '''[[1861|1861-ben]] rajzolni tanult Karl Fischertől'''. Nagybátyja olykor kiküldte a Csaba határában lévő '''gerendási birtok'''ára, Munkácsy azonban sokkal jobban élvezte a rajzolgatást. Fischernél ismerte meg '''Szamossy Elek'''et, aki pártfogásába vette, s festeni tanította a Wenckheim kastélyban, ahol akkoriban családi képek festésével bízták meg. [[1862|1862-ben]] Szamossyt '''Arad'''ra, '''Buziás'''ra és '''Beodrá'''ra is elkísérte. Szamossy hatására festette az ''Oláh család a ház előtt'' és a ''Tót leány, fején korsóval'' című műveit.
+
'''[[1855]] januárjában nagybátyja inasnak adta Lang György asztalosmesterhez.''' Megpróbáltatásokkal, nélkülözéssel teli sanyarú inasévek kezdődtek. [[1858|1858-ban]], 3 év után szabadult fel. Még egy ideig a mester műhelyében dolgozott mint asztaloslegény, majd '''[[1858]] őszén Aradra ment''' – a szabadság és jobb élet reményében – '''Albrecht Ferdinánd műhelyébe'''.
-
'''[[1862]] őszén kiköltözött Gerendásra''', s pénzgyűjtésbe fogott, hogy később Pesten tanulhasson. Sokat festett, így [[1863]] májusában elegendő vagyonnal rendelkezett ahhoz, hogy útnak indulhasson.
+
'''Aradról''' legyengülve, '''betegen tért vissza [[1861|1861-ben]]''', ekkor már '''Gyulára''',  [[Reök István (1816-1877)|Reök István]] Pacsirta utcai házába. A betegágyban töltött hetekben kezdett el először komolyabban rajzolással foglalkozni, ezért nagybátyja beíratta''' Karl Fischer rajztanár'''hoz. Itt ismerkedett meg későbbi mesterével, '''Szamossy Elek vándorfestő'''vel. Szamossy ekkor érkezett Gyulára, hogy a Wenckheim család festményeit restaurálja, másolja, hogy családi portrékat fessen. A Wenckheim-kastélyban műtermet rendezett be, ahova meghívta az ifjú Munkácsyt, és '''mestereként pártfogásába vette'''. Ebben az időszakban készült legjobb alkotásaiból Munkácsy összeállított egy rajzgyűjteményt, melyet '''Gyulai vázlatkönyv'''ként ismerünk.
-
Közel '''kétéves pesti tartózkodás'''a után egy ideig '''Bécsben tanult'''. Pénz hiányában visszatért Pestre, ahol arcképeket festett és folyóiratokba rajzolt. Később nagybátyja hívására '''Gerendáson telepedett le'''. Első festményei is itt születtek (''Levélolvasás, Fonó leány, Estebéd a pusztán, Búsuló betyár''), Csabán pedig megfestette Vidovszky Jánost, feleségét és leányukat.
+
-
Az [[1863]]–[[1865|1865]] közötti termékeny időszakban megfestette többek között gerendási szomszédaikat, a '''Simay házaspár'''t, illetve a '''békési főszolgabíró leányát''', Matildot, s annak jó barátnőjét, Nagy Irmát is. Sajnos a kettő közül csak az utóbbi kép maradt fönn.
+
-
[[1866]] februárjában Pestre kellett utaznia '''vakulással fenyegető betegség'''e miatt. Körülbelül fél évet töltött a fővárosban és Törökbálinton, majd – Münchenbe való kiutazása előtt még – egy kis időre hazalátogatott nagybátyjához.
+
-
Miután elegendő pénzt gyűjtött újra Münchenbe ment tanulni és dolgozni. '''A Bajor Királyi Akadémián tanult''', megismerkedett Kaulbachal, Schleichhel, Brandttal. Később Franz Adam magániskolájába járt.  
+
Szamossy '''[[1862]]''' januárjában '''Aradra ment festeni''', ahova az ifjú is követte. Munkácsy innen tért haza [[1862]] őszén '''nagybátyja gerendási tanyájára''', ahol elkészítette '''első olajfestményé'''t, a '''''Levélolvasás'''''t.
-
'''Müncheni tartózkodása után''' még éppen Gerendáson találta Reököt, mielőtt '''nagybátyja [[1867|1867-ben]] felmondta a birtok bérletét'''. '''[[1867]] őszén már Békéscsabán''' laktak, s '''Omaszta József egykori házát''' bérelték. Munkácsy októberben már újra külföldön élt, '''évről-évre egyre kevesebbet tartózkodott Békés megyében'''.
+
'''[[1863|1863-tól]] Pesten élt''', ahol biedermeier hatású portrék festésével teremtette elő a továbbtanuláshoz szükséges pénzt. '''[[1865|1865-ben]]''' fél évet töltött a '''bécsi Képzőművészeti Akadémián''', de közben látogatta Karl Rahl magániskoláját is.
-
Egy sikeres pályázatnak köszönhetően '''Düsseldorfban''' folytatta tanulmányait, [[1868|1868-tól]] az '''akadémiára járt'''. Tanárai felismerték, hogy Munkácsyhoz az életképek állnak közel, ennek eredményei az ''Ásító inas'' és a ''Siralomház'' című festmények. Utóbbinak köszönhetően '''világhírnévre tett szert'''.  
+
'''[[1865]] őszén tért vissza a gerendási birtokra.''' Azzal a szándékkal érkezett, hogy pénzt gyűjtsön egy újabb külföldi tanulmányúthoz. Itt festette a ''Fonó leány'', az ''Estebéd a pusztán'', a ''Búsuló betyár'' című festményeit. A megszaporodott munka miatt '''beköltözött Csabára''', lakást bérelt a főtéren, és '''arcképeket festett''' (''Vidovszky János és feleségének arcképe'', ''Vidovszky Matild arcképe'', ''Dudits orvos és feleségének arcképe'' stb.). Békésen megfestette Nagy József békési főszolgabíró leányát, Nagy Irmát, és annak barátnőjét Tóth Matildot is.
-
Legközelebb a '''Siralomház [[1869|1869-es]] sikerét követően''', '''[[1870]] június'''ában járt Békés megyében, ezután azonban négy évig ismét nem tért haza. Ezt az időszakot Párizsban töltötte. '''[[1874]]. [[szeptember 8.|szeptember 8-án]]''', az akkor harmincéves Munkácsy '''feleségével, Cécile Papier'''val utazott haza. A körülbelül másfél hónapos itthon tartózkodása alatt találkozott régi barátjával, Gyulai (Kratochvill) Lászlóval, járt a gyulai megyei múzeumban, illetve Temesváron és Nagyváradon is.
+
'''[[1866]] februárjában vaksággal fenyegető szembetegsége miatt gyógykezelésre utazott Pestre.''' [[1866]] '''októberében indult el a müncheni Képzőművészeti Akadémiára''', ahol Wagner Sándor és Wilhelm von Kaulbach órái mellett Franz Adam magániskoláját is látogatta.
-
Az itthon töltött időszakban több képet is festett nagybátyja kismegyeri birtokán (pl.: ''Kukoricás'', tanulmányok ''A falu hőse'' c. képhez, a ''Poros út'' c. kép egy változata).
+
 
-
[[1877]]. [[július 9.|július 9-én]],''' [[Reök István (1816-1877)|Reök István]] öngyilkosságá'''val megszakadt a Munkácsyt Békéscsabához kötő szál. A családfő nélkül maradt Reök család bérbe adta csabai ingatlanjait, s Pestre költözött.
+
'''[[1867]] nyarán''' Pestet is érintve '''hazautazott Gerendásra'''. Itt készült két vázlata a ''Dűlő szénásszekér'' című képéhez, valamint ekkor örökítette meg nagybátyját, Reök Istvánt is egy grafitrajzon. Miután nagybátyja felmondta a gerendási birtok bérletét, beköltöztek [[Békéscsaba|Békéscsabára]], Omaszta József egykori házát bérelték.
-
'''Munkácsy ezt követően bizonyíthatóan több mint másfél évtizedig nem járt Csaba közelében'''. Külföldön – elsősorban Franciaországban – alkotott. [[1881|1881-ben]] '''megalapította a Munkácsy-díjat''', amellyel a fiatal festőknek biztosított párizsi tanulmányokat. Bár Magyarországra párszor hazajött – a csabai polgári leányiskolát adománnyal is támogatta –, '''Békéscsabára csak [[1890|1890-ben]] jutott el''' az [[október 6.|október 6-i]] megemlékezés alkalmával. Az itt töltött fél nap igen tartalmasan telt: a [[Hotel_Fiume|Fiume Szálló]]ban szállt meg, felkereste gyermek- és fiatalkorának összes fontos színterét, s anyagot is gyűjtött készülőben lévő, ''Honfoglalás'' című képéhez. Utóbbi kapcsán '''[[1892|1892-ben]] is megfordult a városban''', s valószínűleg ez volt az '''utolsó alkalom''', hogy Békéscsabán járt.
+
 
 +
'''[[1867]] őszén visszautazott Münchenbe''', hogy tanulmányait folytassa. '''Innentől kezdve egyre kevesebbet tartózkodott Békés megyében.''' [[1868|1868-tól]] Düsseldorfban tanult, ahol nagy hatással volt rá Wilhelm Maria Hubertus Leibl, a német realizmus jeles képviselője. Ekkor készült az ''Ásító inas'' című festménye. A festmény készítése kapcsán feltételezhető, hogy személyes tapasztalatai, gyermekkori élményei, a sanyarú inasévek nagyban befolyásolták.''' [[1869|1869-ben]] megfestette első nagyméretű, sokalakos képét, a ''Siralomház''at.''' Művét [[1870|1870-ben]] mutatta be a párizsi Szalon kiállításán, ahol aranyérmet nyert. A kiállításon való részvétel és a siker garantálta Munkácsy számára a '''közismertség'''et és a '''világhírnev'''et.
 +
 
 +
Élete során még néhány alkalommal látogatott Békés megyébe. '''[[1870]] júniusában már mint ismert festőművész érkezett haza''': pár napot Pesten, Csabán és Gyulán töltött. '''[[1874]] szeptemberében feleségével, Cécile Papier-val érkezett Békéscsabára''', ahol '''másfél hónapot töltött nagybátyja kismegyeri birtokán'''. A festő kérésének eleget téve a nagybácsi műtermet építtetett, ahol Munkácsy hozzákezdett a ''Kukoricás'' és a ''Poros út I.'' című képekhez, és tanulmányokat, vázlatokat készített ''A falu hőse'' című festményhez. Itt tartózkodása idején találkozott több mint 20 év után testvéreivel, Emillel és Gizellával, meglátogatta Lang György özvegyét, majd Nagyváradon egykori mesterét, Szamossy Eleket.''' [[1890]]. [[október 5.|október 5-én]] a Munkácsy-házaspár Aradra látogatott''', ahol másnap az aradi vértanúk emlékművének leleplezési ünnepségén vettek részt. '''Innen indultak [[Békéscsaba|Békéscsabára]], ahol egy napot töltöttek.''' Munkácsy meglátogatta gyermek- és ifjúkorának összes fontos színterét, és a házaspár részt vett a Redoutban (ma a Jókai Színház Vigadója) a festő tiszteletére rendezett fogadáson.''' A világhírű festőművész ekkor járt utoljára Békéscsabán.'''
== Díjak, kitüntetések ==
== Díjak, kitüntetések ==

A lap 2020. április 28., 16:23-kori változata

Munkácsy Mihály (1844-1900)

festőművész

Tartalomjegyzék

Élete

A Steiner-Omaszta-kúria
Munkácsy felesége, Cécile Papier

Munkácsy Mihály 1844. február 20-án Lieb Mihály Leó néven született Munkácson Lieb Mihály sóhivatali pénztárnok és Reök Cecília harmadik gyermekeként. Testvérei: Emil, Aurél, Szidónia (még gyermekkorában elhunyt), Gyula és Gizella.

1848-ban a család Munkácsról Miskolcra költözött. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején, miután a vidék hadszíntérré vált, egy ideig a közeli Cserépváron, az édesanya testvérénél Reök Antalnál laktak, majd a szabadságharc után visszaköltöztek Miskolcra. Munkácsy itt kezdte meg tanulmányait.

Munkácsy édesanyja 1850-ben elhunyt, majd az édesapa 1852-ben bekövetkezett halála után a Lieb-gyermekeket a Reök család tagjai vették magukhoz: Emil és Gyula Cserépvárra került Reök Antalhoz, Aurél Kaplonyba Reök Pálhoz, Gizella és Mihály pedig Békéscsabára kerültek. Gizella nagynénjükhöz, Steiner Jakabné Reök Karolinához került, Munkácsyt nagybátyjuk, Reök István vette magához.

A festőművész 1863-tól használta születési neve (Lieb) helyett a Munkácsi, később a Munkácsy nevet. Hivatalosan 1868-ban kérvényezte a Belügyminisztériumtól a névváltoztatást.

Munkácsy 1874. augusztus 5-én feleségül vette Cécile Papier-t, Edouard de Marches báró özvegyét. A házaspárnak 1881-ben gyermeke született, aki azonban egynapos korában elhunyt.

Munkácsy nagyvonalú mecénás volt. Lelkesen támogatta a Párizsban tanuló fiatal magyar művészeket. 1883-ban Munkácsy-díjat alapított. Rendszeresen segítette az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatot, majd a Párizsi Egyletet is, melynek 1886-tól elnöke volt.

Munkácsy egy fiatalkorában szerzett betegsége (szifilisz) miatt élete során gyakran küzdött fájdalmakkal, melyet lamalou-i gyógykezelések során próbált enyhíteni. Életének utolsó éveiben betegsége elhatalmasodott rajta, szanatóriumban kezelték, először Baden-Badenben, később Endenichben. Itt hunyt el 1900. május 1-jén. Budapesten 1900. május 9-én a Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Munkácsy Békés megyében

Munkácsy Mihály Békés megyei kötődését elsősorban a Reök-családhoz fűződő kapcsolata határozta meg. Munkácsy 1852-ben érkezett Csabára ügyvéd nagybátyjához, Reök Istvánhoz. Az Evangélikus Kistemplomtól nem messze, a Sztraka-házban laktak. Az ifjú Munkácsyt délelőttönként nagybátyja tanította, ebédelni a közeli Steiner-kúriába, Csaba egyik legimpozánsabb nemesi kúriájába jártak Munkácsy nagynénjéhez, Steiner Jakabné Reök Karolinához (Sarolta néni) és férjéhez, Steiner Jakabhoz, aki az Apponyi-uradalom jószágigazgatója volt. Munkácsy a délutánokat is szívesen töltötte itt húga, Gizella és a néni társaságában, csak este tért haza nagybátyjához. 1852. december 6-án betyártámadás érte a kúriát, és egy hónappal később Sarolta néni belehalt a fizikai megpróbáltatásokba és a sokkhatásba. Munkácsy gyermekkorának legszebb korszaka zárult ekkor le.

1853 szeptemberében a város főterén álló nagyobb házba költöztek, a Trauttmansdorf-féle gazdatiszti lakásba. Így kerültek szomszédságba a Vidovszky családdal. Munkácsy hamar összebarátkozott a Vidovszky gyerekekkel: László és Ferenc lettek a legjobb barátai. Együtt tanultak, játszottak, rajzolgattak.

1855 januárjában nagybátyja inasnak adta Lang György asztalosmesterhez. Megpróbáltatásokkal, nélkülözéssel teli sanyarú inasévek kezdődtek. 1858-ban, 3 év után szabadult fel. Még egy ideig a mester műhelyében dolgozott mint asztaloslegény, majd 1858 őszén Aradra ment – a szabadság és jobb élet reményében – Albrecht Ferdinánd műhelyébe.

Aradról legyengülve, betegen tért vissza 1861-ben, ekkor már Gyulára, Reök István Pacsirta utcai házába. A betegágyban töltött hetekben kezdett el először komolyabban rajzolással foglalkozni, ezért nagybátyja beíratta Karl Fischer rajztanárhoz. Itt ismerkedett meg későbbi mesterével, Szamossy Elek vándorfestővel. Szamossy ekkor érkezett Gyulára, hogy a Wenckheim család festményeit restaurálja, másolja, hogy családi portrékat fessen. A Wenckheim-kastélyban műtermet rendezett be, ahova meghívta az ifjú Munkácsyt, és mestereként pártfogásába vette. Ebben az időszakban készült legjobb alkotásaiból Munkácsy összeállított egy rajzgyűjteményt, melyet Gyulai vázlatkönyvként ismerünk.

Szamossy 1862 januárjában Aradra ment festeni, ahova az ifjú is követte. Munkácsy innen tért haza 1862 őszén nagybátyja gerendási tanyájára, ahol elkészítette első olajfestményét, a Levélolvasást.

1863-tól Pesten élt, ahol biedermeier hatású portrék festésével teremtette elő a továbbtanuláshoz szükséges pénzt. 1865-ben fél évet töltött a bécsi Képzőművészeti Akadémián, de közben látogatta Karl Rahl magániskoláját is.

1865 őszén tért vissza a gerendási birtokra. Azzal a szándékkal érkezett, hogy pénzt gyűjtsön egy újabb külföldi tanulmányúthoz. Itt festette a Fonó leány, az Estebéd a pusztán, a Búsuló betyár című festményeit. A megszaporodott munka miatt beköltözött Csabára, lakást bérelt a főtéren, és arcképeket festett (Vidovszky János és feleségének arcképe, Vidovszky Matild arcképe, Dudits orvos és feleségének arcképe stb.). Békésen megfestette Nagy József békési főszolgabíró leányát, Nagy Irmát, és annak barátnőjét Tóth Matildot is.

1866 februárjában vaksággal fenyegető szembetegsége miatt gyógykezelésre utazott Pestre. 1866 októberében indult el a müncheni Képzőművészeti Akadémiára, ahol Wagner Sándor és Wilhelm von Kaulbach órái mellett Franz Adam magániskoláját is látogatta.

1867 nyarán Pestet is érintve hazautazott Gerendásra. Itt készült két vázlata a Dűlő szénásszekér című képéhez, valamint ekkor örökítette meg nagybátyját, Reök Istvánt is egy grafitrajzon. Miután nagybátyja felmondta a gerendási birtok bérletét, beköltöztek Békéscsabára, Omaszta József egykori házát bérelték.

1867 őszén visszautazott Münchenbe, hogy tanulmányait folytassa. Innentől kezdve egyre kevesebbet tartózkodott Békés megyében. 1868-tól Düsseldorfban tanult, ahol nagy hatással volt rá Wilhelm Maria Hubertus Leibl, a német realizmus jeles képviselője. Ekkor készült az Ásító inas című festménye. A festmény készítése kapcsán feltételezhető, hogy személyes tapasztalatai, gyermekkori élményei, a sanyarú inasévek nagyban befolyásolták. 1869-ben megfestette első nagyméretű, sokalakos képét, a Siralomházat. Művét 1870-ben mutatta be a párizsi Szalon kiállításán, ahol aranyérmet nyert. A kiállításon való részvétel és a siker garantálta Munkácsy számára a közismertséget és a világhírnevet.

Élete során még néhány alkalommal látogatott Békés megyébe. 1870 júniusában már mint ismert festőművész érkezett haza: pár napot Pesten, Csabán és Gyulán töltött. 1874 szeptemberében feleségével, Cécile Papier-val érkezett Békéscsabára, ahol másfél hónapot töltött nagybátyja kismegyeri birtokán. A festő kérésének eleget téve a nagybácsi műtermet építtetett, ahol Munkácsy hozzákezdett a Kukoricás és a Poros út I. című képekhez, és tanulmányokat, vázlatokat készített A falu hőse című festményhez. Itt tartózkodása idején találkozott több mint 20 év után testvéreivel, Emillel és Gizellával, meglátogatta Lang György özvegyét, majd Nagyváradon egykori mesterét, Szamossy Eleket. 1890. október 5-én a Munkácsy-házaspár Aradra látogatott, ahol másnap az aradi vértanúk emlékművének leleplezési ünnepségén vettek részt. Innen indultak Békéscsabára, ahol egy napot töltöttek. Munkácsy meglátogatta gyermek- és ifjúkorának összes fontos színterét, és a házaspár részt vett a Redoutban (ma a Jókai Színház Vigadója) a festő tiszteletére rendezett fogadáson. A világhírű festőművész ekkor járt utoljára Békéscsabán.

Díjak, kitüntetések

Emlékezete

Békéscsabai emléktáblái

Tagságai

Képgaléria

Tóth Ernő festménye a Városháza dísztermében

Vilt Tibor Munkácsy-szobra

Borsos Miklós Munkácsy-szobra

A gyulai Wenckheim-kastély

Munkácsy Mihály: Siralomház

Munkácsy Mihály: Levélolvasás

Munkácsy Mihály (1844–1900)

Lásd még

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozás

A lap eredeti címe: „http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Munk%C3%A1csy_Mih%C3%A1ly_(1844%E2%80%931900)”
Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök