Korniss Géza (1888–1961)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
Jzoltan (vitalap | szerkesztései)
(Új oldal, tartalma: „szolgabíró, vármegyei aljegyző, közigazgatási- és kultúrtanácsnok == Élete == '''Tóthváradgyai Korniss Géza 1888. január 11-én [[Füzes…”)
Újabb szerkesztés →

A lap 2018. május 9., 18:13-kori változata

szolgabíró, vármegyei aljegyző, közigazgatási- és kultúrtanácsnok

Tartalomjegyzék

Élete

Tóthváradgyai Korniss Géza 1888. január 11-én Füzesgyarmaton született. Édesapja, Kornis Gyula János (1840–1912) gyógyszerész, édesanyja, Borsóthy Gizella (1854–1929). Testvére, Kornis Ilona.

Korniss Géza a középiskolát Nagyváradon és Debrecenben végezte. A kolozsvári és a müncheni egyetemen jogi tanulmányokat folytatott.

1913-ban megházasodott, Neumann Margitot vette feleségül Nagyváradon. Két gyermekük született; Livia (1914–1948) és László (1916–?).

1944-ben a front közeledtével elhagyta az országot. Később Dél-Amerikába távozott. 1960-ban hunyt el.

Munkássága

1910-ben közigazgatási gyakornoknak nevezték ki a békéscsabai járás főszolgabírája mellé. Másfél évvel később kiérdemelte a tiszteletbeli szolgabírói tisztséget. 1912-ben kinevezték a csabai szanatórium fiókegyesület titkárává.

Később, az első világháború befejezéséig – a hadba vonult tisztviselő pótlása miatt - helyettes szolgabíró, majd 1917-től vármegyei aljegyző a csabai járásban.

Békéscsaba Színügyi Bizottságában 1917-től előadóként és helyettes elnökként tevékenykedett. Kornissnak köszönhetően a békéscsabai színház restaurált, új díszletparkot kapott, valamint hogy külön díszletraktár épült. Megírta a békéscsabai színészet fejlődését és könyveiben is sokat foglalkozott a magyar- és a helyi színészet történetével. Tagja volt a Magyar Színművészeti Lexikon szerkesztőbizottságának.

Békéscsaba várossá alakulását követően, 1919-ben közigazgatási - és kultúrtanácsnoknak választották meg. 1920-ban létrejött a Magyar Királyság Pártja (Royalista párt), melynek titkári teendőit Korniss Gézára bízták. A népművelési bizottság tagjaként, többedmagával miniszteri elismerésben részesült 1923-ban. 1925-ben kezdeményezte Zsilinszky Mihály portréjának megfestetését. Korniss a Zsilinszky Mihály temetésén elmondott beszédét a „Zsilinszky Mihály emléke” című könyvben jelent meg. 1925 decemberében a Laurinyec Mihály halála után megüresedő pozícióra Korniss Gézát választották be a törvényhatósági bizottságba.

A Vöröskereszt Egyesület békéscsabai fiókjának vezetését a leköszönő Réthy Bélától vette át 1926-ban. Fontos szerepet játszott a Magyar Vörös-Kereszt Egylet újjáélesztésében. Munkásságát 1935-ben a Magyar Vöröskereszt Érdemkereszttel ismerték el, 1941-ben Magyar Érdemrend lovagkereszttel.

1925-től a Múzeum Bizottság elnöke, majd 1932-től 1944-ig a békéscsabai múzeum igazgatója. Ő volt az első és a Horthy-korszakban egyetlen, aki tiszteletdíjat kapott. Legnagyobb érdeme a Munkácsy Mihály özvegye, Cécile Papier által még az első világháború előtt az intézménynek adományozott műtárgyak felkutatása és múzeumba juttatása.

Az Aurora-kör vezetését 1927-ben vette át dr. Gajda Bélától. Vezetési alatt erőteljesen éreztette hatását a Horthy-korszak politikája a Kör életében, Korniss biztosította a Horthy-féle politika támogatását. Fő célként a magyar kultúra megőrzését határozta meg, az irodalom és művészet támogatásával.

1927-ben az a megtiszteltetés érte, hogy Szinyei Merse Társaság a tagjává választotta. Az 1927-ben megszerveződő Békéscsabai Béldy Uszó Egyesület társelnökei között szerepelt.

Továbbá volt sajtóügyi közvádló a gyulai királyi ügyészség megbízottjaként. Elnöke az iparos és kereskedő tanonciskolák felügyelő bizottságának, a „Hadröá” békéscsabai csoportjának, valamint a békéscsabai közkórházi bizottságnak. A HONSz társelnöke, elnök-helyettese a békéscsabai Fürdőrészvénytársaságnak. Alelnöke a békéscsabai Szanatorium Egyesületnek, a Békésvármegyei Cserkész Szövetségnek, a leánycserkész-mozgalom békéscsabai tanácsának és a községi iskolaszéknek. Örökös díszelnökének választotta meg a Békéscsabai Sakk-kör 1929-ben, védnöke volt a helyi Munkás Dalárdának, fővédnöke a Jókai Műkedvelő Gárdának. Választási elnökként is szerepelt.

Korniss Géza irodalmi és szerkesztői tevékenységet is folytatott. Több cikkét publikálták a helyi és a fővárosi folyóiratok. Szeged, valamint Nagykőrös példáját követve, Békéscsaba város monográfiájának megírása mellett döntött 1927-ben a város vezetése. A Magyar Vármegyék Monográfiai könyvkiadó támogatása mellett, Korniss Gézát kérték fel a főszerkesztői feladatok ellátására, melyet el is fogadott. A Békéscsaba története című monográfia a főszerkesztésében jelent meg 1930-ban.

Kiváló szónoki képességekkel rendelkezett több alkalommal előadásokat tartott és ünnepi beszédet mondott (például a csabai Népfőiskola átadásakor, városi ünnepélyeken, emléknapokon). Zongorán is játszott, rendezvényeken több alkalommal fellépett.

A Tóthváradgyai előnév

Tótváradgya Arad megyei település volt, melynek neve azt sejteti, hogy egykor tótok lakták. A szájhagyomány szerint környező településekkel együtt a Tóthváradgyai Kornis család tulajdonában állt, egészen a török megszállásig. A 16-17. században élt Tóthváradgyai Kornis Jánostól leszármaztathatók Korniss Géza felmenői. A Kornis név francia, orosz és magyar eredetére is születtek elméletek. A Kornis vezetéknév „Tóthváradgyai” előtaggal először 1590-ben fordult elő. Kornis János és testvére, Mihály állandó jelleggel használta, miután 1619. február 8-án megújították nemesi címüket.

Díjak, kitüntetések

Művei

Források

Kapcsolódó irodalom

A lap eredeti címe: „http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Korniss_G%C3%A9za_(1888%E2%80%931961)”
Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök