Budinszky György (1721–1792)

A BékésWiki wikiből

A lap 2017. augusztus 21., 15:48-kori változata

római katolikus plébános

Élete

Békéscsaba második katolikus lelkésze 1721-ben született a Trencsén vármegyében található Puhón. Eredeti neve Budinszky György Xav. Ferenc, több keresztneve nemesi származást sejtet.

Tanulmányait Zsolnán, Trencsénben és Kassán végezte, anyanyelvén (szlovák) kívül németül és magyarul is meg tudta értetni magát (németül közepesen, magyarul gyengén beszélt). 1748-ban Temesváron Stanislavich Miklós csanádi püspök szentelte alszerpappá (subdiakónussá), helyettes lelkészként a Bihar vármegyei Élesden szolgált, mielőtt Békéscsabára érkezett.

1753-1792 között állt a csabai egyházközség élén. Ez alatt a 38 és fél év alatt rengeteget tett a katolikus-evangélikus ellentét csökkentéséért, híveit folyamatosan a békés együttélésre biztatta, mely az évek előrehaladtával fokozatosan ki is alakult. Az itt élő családok - az immáron harmonikusabb körülmények hatására - ún. szervezett betelepítést hajtottak végre, amikor meghívták korábbi lakóhelyükön (a mai Szlovákia területén található Zólyom, Hont és Szepes, illetve a magyarországi Nógrád vármegyében) maradt rokonaikat, ismerőseiket az egyre biztonságosabbá váló békési településre. A nagy számban érkező családok egy új, katolikusok által lakott városrészt alakítottak ki a keleten, amely bővelkedett termőföldben. Az emelkedő életszínvonal hatására növekedett a népesség is: pár éven belül Csaba lakosságának 10%-át már ők, a katolikusok alkották.

1755. október 21-én Budinszky György bekerült Békés vármegye táblabírói közé, ezután tehát nemcsak vallási kötelezettségei, hanem jogi feladatai is voltak.

A katolikus egyház kezdett megerősödni: 1762. november 2-án került sor a békéscsabai temetői kereszt megáldására, egy évvel később a plébános mellett már a harangozó, Pelva Márton is szolgálati lakásban élhetett. A báró Harruckern Ferenc és neje, Antónia nagylelkűségének köszönhetően megépülő, később Páduai Szt. Antal tiszteletére felszentelt csabai templom alapkövét 1769. július 30-án áldotta meg Jedlicska Antal váradi kanonok. Két okból lett “a szegények oltalmazója” a templom patrónusa: ő volt a báróné védőszentje, valamint így utaltak a katolikusok kezdeti anyagi helyzetére. Emellett volt a templomnak egy másik, azóta már feledésbe merült címe is: a hívők “Mindenszentek“ oltalmába ajánlották, valószínűleg azért, mert Budinszky lelkészt a szülőfalujában található, szintén “Mindenszentek” tiszteletére emelt templomban keresztelték meg. A katolikus egyház legfőbb segítője, báró Harruckern Ferenc ebben az esztendőben még földbirtokot is adományozott, megnövelve a papi birtokállományt.

1770. október 8-tól fogva már az épülő, ekkor még torony nélküli templomban kerültek megrendezésre az istentiszteletek, a hivatalos misézés 1771 pünkösdjének napjától (május 19.) egészen 1907-ig folyt. Az új temető felszentelésére 1778-ban, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén - Fay Ferenc káptalani helynök megbízásából - kérték fel a plébánost és segítőjét, Kosztolányi Sándor ferences szerzetest, majd 1782-ben Kollonich László váradi püspök jóvoltából sor került az első csabai bérmálásra is. Budinszky György szolgálata alatt szilárdult meg a békéscsabai katolikus egyházközség, rengeteg egyházszervező tette közül kiemelhető az anyakönyvezés elkezdése és a papi könyvtár - melynek állománya 170 kötetet foglalt magába - megalapítása is.

Tevékeny életének 1792. november 2-án szakadt vége, az elismert lelkész és egykori Békés megyei táblabíró 71 évesen hunyt el. Lelkiismeretes munkavégzése a közösség elismert tagjává tette: az evangélikus Haán Lajos a “Csaba apostola” jelzővel illette, míg Bitskoss plébános szerint “A Csabaiak igaz apostola és a Katolikus Egyház megalapítója volt.”.

Emlékezete

• Az alapító katolikus plébánosok, Gorliczki Simon, valamint Budinszky György tiszteletére 1995. november 18-án avattak, illetve szenteltek fel emléktáblát.

Források

• A művelődés évszázadai Békéscsabán, főszerk.: Kafer István és Köteles Lajos. Békéscsaba : Békéscsaba Megyei Jogú Város, 1991. 256-257. p Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
• Békéscsaba : történelmi és kulturális monográfia, főszerk.: Korniss Géza. Békéscsaba : Körösvidék Ny., 1930. 20. p, 211-214. p Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
• Békéscsaba története I. : a kezdetektől 1848-ig, főszerk.: Janovich B. Dénes és Erdmann Gyula. Békéscsaba : Békéscsaba Megyei Jogú Város, 1991.525-526. p Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
• Bielek Gábor: Békéscsabai katolikus családlexikon (1750-1895) : a száz kereszteltet meghaladó 44 család krónikája. Békéscsaba, Tevan Kiadó, 1999. 7-9. p Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
• Dedinszky Gyula: Békéscsaba nyelvi és vallási képének alakulása. Békéscsaba, 1965. 3-4. p Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
• Emődi András: A nagyváradi egyházmegye alsópapságának könyvkultúrája a kora újkor végén : 18. századi plébániai könyvjegyzékek, személyi gyűjtemények fennmaradt kötetei. Budapest - Szeged - Nagyvárad: Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, Szegedi Tudományegyetem, Partiumi Keresztény Egyetem, 2014. 22-26. p, 32. p, 35. p, 40-41. p
• Gécs Béla: Csabai bírók - csabai históriák : 1717-1918. Békéscsaba : Typografika Kft., 2008. 31-32. p, 35. p Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
• Haán Lajos: Békés Csaba mezővárosa hajdanáról ‘s mostani állapotjáról. (Buda)pest, 1866. 52. p Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
• Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715-1848. Gyula : Békés Megyei Levéltár, 2009. 244. p Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
• Jároli József: Békéscsaba rövid története a kezdetektől napjainkig. Békéscsaba : Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület, 2014. 21-22. p, 57. p Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
• Kovács József: A gyulai római katolikus esperes kerület története. Gyula : Kovács József, 2001. 38. p, 49. p Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár

Kapcsolódó irodalom