Neumann Marianne (1944–1944)

A BékésWiki wikiből

Neumann Marianne a holokauszt áldozatainak arcaként ismertté vált Neumann Gábornak a testvére.

Tartalomjegyzék

Élete

Édesanyja, Róna Margit 26, édesapja Neumann Elek földbirtokos 39 esztendős volt.

A vele állapotos édesanyját, Gábor testvérével és nagymamájával 1944 májusában a többi kétezer békéscsabai zsidóval együtt, a zsidók számára kijelölt házakban helyezték el. Az édesapa nem volt a családdal, mivel munkaszolgálatra volt kirendelve. Június 16-án a város zsidóságát átköltöztették a dohánybeváltó/szárító épületeibe. A 8 darab 42x15 méteres két szintes egyterű, szellős épületben összesen 4000 személyt helyeztek el. A békéscsabai gettóba Békéscsaba és Békés megye több településének zsidóságát gyűjtötték össze.

Békéscsabáról két "halálvonat" indult. A Dohánybeváltó ipari vágányainak köszönhetően a bevagonírozást feltűnés nélkül bonyolították le. Gábort és a szülés előtt álló édesanyját a második vonattal, június 26-án deportálták. A kassai katonai állomásparancsnokság szerint, a Békéscsabáról indult, Auschwitzba tartó, 3118 személyt szállító, marhavagonokból álló vonat 1944. június 27-én haladt át Kassán. Egy-egy vagonban 80-90 embert helyeztek el. A vagonban egy vödör szolgált toalettként, egyben pedig ivóvíz volt.


Marianne nevét a képgalériában szereplő (Május 25 2. oldal) levelezőlapról tudjuk, amit Róna Margit édesanyja írt még a deportálás előtt munkaszolgálatos férjének, Neumann Eleknek, kiemelt rész ebből a következő

Reszlet.jpg

azaz „.... a kis Mariannénak még várni kell...”

Természetesen akkoriban még nem volt ultrahangos vizsgálat, így Marianne akár fiúnak is születhetett, de a szülők Mariannét vártak, így maradjunk annyiban, hogy lánynak, Mariannénak született.


Édesapja második házasságából született féltestvérének, Naményi Péternek a Békés Megyei Levéltártól kapott levél ezeket tartalmazza: Szegő György „Két ima egy istenhez” című könyvében említ egy vonaton történt szülést: „A másik vagonban szült egy asszony. A csecsenő, aki itt nyert életet, valahol a Kárpátok és a lengyel iparvidék között, felsírt, hangja belehasított a vonat monoton kattogásába. Úgy éreztem, többet én nem bírok.” Az idézet az 1999-ben megjelent könyv 110. oldalán olvasható. Szegő Györgyöt ugyanazzal a transzporttal szállították el Békéscsabáról, mint az Ön családtagjait. Hogy vajon ez a rövid részlet az Ön testvérére vonatkozik-e, megállapíthatatlan.


Tekintettel arra, hogy Mariannénak – szintén a levelek tanúsága szerint -legkésőbb június 25-ig meg kellett volna születnie, de június 26-ig a deportálásig nem született meg, ki más lett volna, ha nem ő! Amikor a szerelvény 29-én megérkezett Auschwitz-Birkenauba azonnal elkezdték a szelektálást. A munkaképeseket a fogolytáborban helyezték el, a többieket megsemmisítették. Amennyiben Marianne édesanyjával együtt túlélte az utazást még aznap a gázkamrába küldhették.

A háborút és a holokausztot a családból csak Marianne és Gábor édesapja – felesége, gyerekei és édesanyja nélkül - élte túl.

Fénykép nem készülhetett róla, Péter testvére a családfában egy angyal arccal helyettesítette.

Gábor és Marianne a családfában.png

Emlékezete

Képgaléria

Lásd még

Forrás

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök