Janáky Viktor (1933–1999)

A BékésWiki wikiből

keramikusművész

Tartalomjegyzék 1 Élete 2 Munkássága 3 Emlékezete 4 Díjak, elismerések 5 Szervezeti tagságai 6 Válogatott kiállításai 6.1 Egyéni 6.2 Csoportos 7 Köztéri művei 8 Művei közgyűjteményekben 9 Források 10 Külső hivatkozások

Élete

Janáky Viktor 1933. június 10-én született Békésen. Édesapja Janáky Viktor László (1903‒1977), háromszoros aranyérmes címfestőmester volt, akinek műhelyében korán megismerkedett a színek és formák világával. Édesanyja, Kovács Gizella családjában kovács- és lakatosmesterek voltak.

Már kisgyermek korában rajzolt, 1948-ban negyedmagával képviselte Magyarországot a lyoni gyermekrajz-kiállításon. Csók István festőművész a rajzolás tanulmányozására buzdította. Megtanulta apja mesterségét, és 1950-ben címfestő oklevelet szerzett. Békésen kezdett iskolába járni, majd Békéscsabán az evangélikus gimnáziumban érettségizett 1951-ben, ahol Mazán Lászlónál tanult rajzolni. 1951 és 1956 között a Magyar Iparművészeti Főiskola kerámia szakán tanult, Borsos Miklós és Gádor István Kossuth-díjas művész professzorok voltak a tanítómesterei.

1957 és 1960 között Békésen élt és alkotott, elsősorban edényeket készített, amelyekből Budapestre, az iparművészeti boltba szállított rendszeresen. 1957-ben a kulturális minisztérium ösztöndíjasa lett. 1958-ban az első űrutazó ‒ Lajka kutya ‒ emlékére a magyar kormány Janáky Viktor által készített vázákat küldött ajándék gyanánt a Szovjetuniónak. 1960-ban feleségével, Marik Eszter (1935) textiltervező művésszel Budapestre, Budafokra költözött. Házasságukból egy lányuk született, Janáky Réka orvos-humánbiológus, aki a Tamperei Egyetem Orvostudományi Kara élettani tanszékének docenseként dolgozott, emellett napjainkban is rajzol, fest, verseket ír és publikál.

Janáky Viktor 1999. december 30-án Budapesten hunyt el.

Munkássága

Janáky Viktor a mindig új iránt fogékony, kísérletező művészek közé tartozott, minden alkotásával újat és felejthetetlent tudott adni. Korai művei mázas kerámiavázák, állatalakos kerámiák voltak. Síkfelületű munkáira égetéssel gyöngyöket, fémet, üveget olvasztott, melyek színezik a felületet. Később lemondott a színek használatáról és elsősorban matt, égetett kerámiából készítette munkáit. Fémberakásos plasztikákat, organikus formájú kavics- és farönk kerámiákat, valamint hatalmas méretű, optikus hatású fali kerámiákat készített. Érdeklődésének középpontjába mind inkább az épületplasztika került. A különböző anyagok egybeolvasztásával egyéni, ötletgazdag, világos kompozíciójú, modern hangvételű műveket hozott létre.

Munkássága az egyedi autonóm reliefek és plasztikák mellett az építészethez is kapcsolódott. Ipari módszerekkel készített elemrendszereket, lakásokba szánt tömegburkolatokat tervezett. Kerámia domborműveket is készített. Olyan monumentális munkái voltak, amelyek az ország jelentős középületeit igyekeztek emberközelbe hozni. Számos kiállításokon mutatkozott be Magyarországon és külföldön egyaránt, gyakran feleségével, Marik Eszter textilművésszel együtt. Kerámiái bejárták Európát, Ázsiát és Amerikát. Több műve hazai és külföldi múzeumok gyűjteményét gazdagítja, monumentális alkotásai magyar és külföldi városokban láthatók. Munkái a kerámiaművészet világközpontjának tartott franciaországi Vallaurisban rendezett biennálékon három alkalommal is díjban részesültek. Művészi pályája legnagyobb hazai elismeréseként 1986-ban megkapta a Munkácsy Mihály-díjat.

Emlékezete

• Janáky Viktor a szülővárosára hagyományozta gyűjteményét azzal a kikötéssel, hogy kerámiáit egyben tartsák és kiállítsák. A több mint 200 tárgyból álló hagyaték vázákat, szobrokat, térplasztikákat, reliefeket tartalmazott, amelyek zömükben az 1960‒1970-es években készültek. A művész hagyatékának egy részét a békési polgármesteri hivatalban őrzik, másik részét ‒ 86 munkát ‒ állandó kiállítás keretében tekintheti meg a nagyközönség a 2000 végén kialakított Janáky-emlékszobában.

Díjak, elismerések

• A Békési Kulturális Hetek érme (1969)
• Nemzetközi Kerámia Biennálé, Vallauris, elismerő oklevél (1972)
• Nemzetközi Kerámia Biennálé, Vallauris, nagydíj (1974)
• Nemzetközi Kerámia Biennálé, Vallauris, különdíj (1976)
• Pro Urbe díj, Békés (1978)
• Munkácsy Mihály-díj (1986)

Szervezeti tagságai

• Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége
• Nemzetközi Kerámia Akadémia (AIC)
• Magyar Építészek Szövetsége
• Magyar Keramikusok Társasága
• Kristály csoport

Válogatott kiállításai

Egyéni

• 1965, 1975 • Csók Galéria, Budapest
• 1966 • Budafoki Hazafias Népfront-székház, Budapest
• 1969 • Békési Múzeum, Békés
• 1973 • Balatonfüred
• 1976 • Magyar Kultúra Háza, Berlin • Halle Moritzburg, Karl Marx Stadt Museum
• 1978 • Jantyik Mátyás Múzeum, Békés
• 1979 • Dési Huber Terem, Veszprém
• 1989 • Ferenczy Terem, Pécs
• 2007 • Munkácsy Mihály Emlékház, Békéscsaba

Csoportos

• 1959, 1965 • Országos Iparművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest
• 1961 • Magyar Iparművészeti Kiállítás, Prága
• 1962 • Magyar Kerámiakiállítás, Lipcse
• 1963 • Magyar Kerámiakiállítás, Helsinki
• 1964 • Magyar Iparművészeti Kiállítás, Szófia
• 1967, 1968, 1982 • Nemzetközi Kerámia Biennálé, Faenza
• 1970 • Nemzetközi Kerámia Triennále, Sopot
• 1972, 1974, 1976 • Nemzetközi Kerámia Biennálé, Vallauris
• 1972, 1980 • Országos Kerámia Biennálé, Pécs
• 1973 • Mai Magyar Kerámia, Ankara, Isztambul
• 1975 • Jubileumi Iparművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest
• 1980 • A kéz intelligenciája, Műcsarnok, Budapest
• 1993 • Tavaszi Tárlat, Gödöllő

Köztéri művei

• Kerámiapillér (1958, Fót, a gyermekváros kórháza)
• Kerámiák (1958, Brüsszel, a világkiállítás magyar étterme)
• Homlokzati relief (1959, Budapest, pedagógusszálló)
• Kerámiafigurák (1961, Mátraháza, nővérszálló)
• Kerámiafal (1962, Somogyvár, gyermekintézet)
• Kerámiapillér (1963, Szombathely, gimnázium)
• Falikép (1963, Almásfüzitő, óvoda)
• Kerámia falikép (1969, Eger, gyermekváros)
• Falikép (1970, Budapest, Pénzügyminisztérium, óvoda)
• Kerámiafal (1976, Miskolc, gyermekváros)
• Plasztika (1978, Szófia, külkereskedelmi székház)
• Előkerti plasztika (1979, Djakarta, magyar nagykövetség)
• Kerámiaplasztikák (1982, Moszkva, külkereskedelmi székház)
• Kerámia faldombormű (1982, Sopron, Lövér Szálló)
• Kerti plasztikák (1984, Kistelek, Árpád Fejedelem Kollégium)
• Szökőkútplasztika (1988, Nagyatád, Fő téri park)

Művei közgyűjteményekben

• Iparművészeti Múzeum, Budapest
• Janus Pannonius Múzeum, Pécs
• Kortárs Kerámia Múzeum (Bechyne, Faenza, Porvoo, Vallauris)

Források

• Békés Megyei Hírlap, 55. évf. 299. szám (2000. december 22.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Békés Megyei Hírlap, 55. évf. 67. szám (2000. március 21.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Békés Megyei Hírlap, 62. évf. 234. szám (2007. október 6.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Janáky Viktor, magyar kerámista. In: Békés Megyei Népújság, 26. évf. 132. szám (1971. július 6.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I‒III. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 1999 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Szegfű Katalin: Méltatlanul elfeledve. Tíz esztendeje hunyt el Janáky Viktor keramikusművész. In: Békési Újság Kalendárium 2009. Békés : Családért Alapítvány, 2009. 46–48. p. (Látogatva: 2019. 02. 25.)

Külső hivatkozások

• Janáky Viktor In: Wikipedia