Felföldi István (1926–1967)

A BékésWiki wikiből

testnevelő tanár, Újkígyós sportéletének szervezője

Tartalomjegyzék

Élete

Felföldi István
Felföldi István és neje sírja

Felföldi István 1926-ban született Csongrádon.

Felesége, Kucsera Viktória szintén az újkígyósi iskolában tanított. Nejének köszönhetően kézimunkaszakkör alakult a településen.

Felföldi István 1967-ben hunyt el Újkígyóson. 1967. szeptember 22-én az újkígyósi Szent Antal temetőben helyezték örök nyugalomra.

Munkássága

Felföldi István 1949-ben testnevelő tanári állást kapott Újkígyóson. Később éveken át az általános iskola igazgatóhelyettese volt. Aktív szervező tevékenységet folytatott: részvevőket toborzott a falusi szpartakiádra, kézilabda-házibajnokságot rendezett, tornászcsapatot készített fel. 1952-ben első alkalommal megszervezte az újkígyósi iskolások tornaünnepélyét. Tanulói mellett kollégáival is megszerettette a sportolást.

Az 1950-es évek végén meghonosította a kézilabda sportágat Újkígyóson. Nevéhez fűződik a település első kézilabdacsapatának megszervezése. A fiatalok hamar megkedvelték a sportot, azonban a településen kiépített kézilabdapálya és elegendő felszerelés sem volt. Felföldi volt a csapat edzője, szertárosa, intézője és mecénása is. A szükséges felszerelések megvásárlásában, és a kézilabdapálya megépítésében egyaránt részt vett. A tornaterem és – szinte – támogatók nélküli, fekete salakos pályán játszó együttes a Békés megyei nagycsapatok egyenrangú ellenfelévé vált. Az 1960-as években az újkígyósi fiúk és a lányok is a járási bajnokságban szerepeltek. A fiúcsapat 1962-ben, 1963-ban, 1964-ben és 1965-ben is a gyulai járás bajnoka lett. A női együttes játékos- és edzőhiány miatt visszalépett a bajnokságból, és mindössze kupamérkőzéseken állt ki. Vezetésével az Újkígyósi TSZSK 1965-ben megnyerte a hatcsapatos körzeti férfi kézilabda-bajnokságot, 1966-tól pedig megyei első osztályú mérkőzéseken irányította csapatát. A fiatal sportember további munkásságának korai halála vetett véget. Az általa megkezdett munkát egykori játékosai folytatták edzőként (Buday György, Váray László, Kolarovszky Mihály, Skaliczki László, Ruck László).

Ő fedezte fel Csulikné Bozó Évát, a Ferencváros későbbi játékosát, aki 126 alkalommal lépett pályára a magyar válogatottban.

Díjak, elismerések

Emlékezete

Források

Kapcsolódó irodalom

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök