Zsilinszky Mihály (1838–1925)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
(hivatkozás: Munkácsy Múzeum)
(Emléktábla hivatkozás és szöveg)
29. sor: 29. sor:
* Csongrád vármegye története. 1-3. köt. Budapest: 1897-1900.  
* Csongrád vármegye története. 1-3. köt. Budapest: 1897-1900.  
* A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest: 1907.
* A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest: 1907.
 +
 +
== Emlékezete ==
 +
* Békéscsabán a [[Városháza (Békéscsaba)|városháza]] árkádsorán '''[[Zsilinszky Mihály-emléktábla (Békéscsaba)|emléktáblát]]''' állítottak tiszteletére, '''születésének a 170. évfordulója''' alkalmából [[2008]]-ban.
 +
== Kapcsolódó irodalom ==
== Kapcsolódó irodalom ==

A lap 2017. november 17., 21:00-kori változata

Zsilinszky Mihály

tanár, történetíró

Békéscsabán született 1838. május 1-jén szlovák eredetű, evangélikus vallású paraszt szülők gyermekeként. Apja Zsilinszky Mihály - 1869 előtt községi bíró Csabán-, anyja Patai Ilona. Zsilinszky tehetségére tanítója, Wilim János figyelt fel. Elemi iskoláit Békéscsabán és Orosházán, a gimnáziumot Szarvason végezte, majd a pesti protestáns teológiai akadémia hallgatója lett, mivel apja óhaja az volt, hogy fia pap vagy tanár legyen. Ezzel egy időben Fabiny Teofil családjánál nevelősködött. Később a hallei, majd a berlini egyetem hallgatója lett. Beutazta Németországot, Svájcot, Franciaországot és Olaszországot. A magyaron és szlovákon kívül négy nyelvet sajátított el.

1861-ben a szarvasi főgimnázium tanára lett, ahol magyar irodalmat és történelmet tanított. A tanítás mellett ismeretterjesztő előadásokat tartott, tankönyveket írt, történelmi munkákat fordított francia és angol nyelvből.

1874-ben családi okok miatt (elvesztette fiatal feleségét, egyik gyermekét és édesapját) lemondta tanári állását, idejét a tudománynak, a megyének és az egyháznak szentelte. 1875-ben hét hónapig a Gyulán kiadott Békés című társadalmi és ismeretterjesztő hetilap szerkesztője volt. Előbb a csabai egyház, majd a bányakerületi evangélikus egyházkerület felügyelőjévé választották. 1875-ben szabadelvű párti programmal elnyerte a gyomai járás, majd 1881-től 1889-ig Békéscsaba képviselői mandátumát. Részt vett a tanügyi és gazdasági kérdések megvitatásában, tagja volt a horvát regnikoláris deputációnak, az alapok és alapítványok jogi természetének meghatározására kiküldött bizottságnak. 1889-ben Csongrád, 1892-ben Zólyom vármegye főispánjává, 1895. február 20-án vallás-és közoktatásügyi államtitkárrá nevezték ki. 1901-ben ismét képviselővé választották; 1910-ben pedig mint a nemzeti munkáspárt tagja, Szarvas és Liptószentmiklós képviselője lett.

Tízévi államtitkári munkássága után elnyerte a belső titkos tanácsosi méltóságot, közéleti tevékenységéért pedig a Lipót Rend középkeresztjével tüntették ki. Továbbá a Békésvármegyei Régészeti és és Művelődéstörténelmi Társulatnak egyik megalkotója, 12 éven át pedig titkára és évkönyvének szerkesztője volt, melyekbe az évek során 23 írását tette közzé: néhány tanulmányt, számos forrásközlést és több életrajzot, megemlékezést. Jelentősek a 16-17. századi magyar országgyűlések, valamint egyházi tanácskozások történetével foglalkozó munkái. Tanulmányok sorát írta magyar történetírókról, s jó néhány művész életrajza tanúskodik a művészet és általában az esztétikai kérdések iránti érdeklődéséről. Békés megye történetének feltárásához számos írásával járult hozzá. 1889-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta. 1903 és 1909 között a Magyar Történelmi Társulat alelnöke volt.

Képviselőként és államtitkári tisztségében igyekezett előmozdítani megyéje és szülővárosa fejlődését. Támogatásával épült fel a csabai Közművelődés Háza (1914), melyben múzeumot és könyvtárat rendeztek be. Elősegítette a csabai iskolák fejlesztését is.

Budapesten hunyt el 1925. október 4-én.

Békéscsabán 1910 és 1949 között utcanév őrizte emlékét.

Művei

Emlékezete


Kapcsolódó irodalom

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök