Urszinyi Andor (1814–1887)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2021. március 23., 13:49-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

ügyvéd, földbirtokos

Tartalomjegyzék

Élete

A Gömör megyei Csetneken született 1814. november 29-én Urszinyi Pál és Márton Johanna gyermekeként. Testvérei: Johanna, Anna, Pál, Zsuzsanna (3 évesen elhunyt), János, Zsuzsanna, Karolina és Mátyás.

A gimnáziumot Késmárkon, a jogi tanulmányokat pedig Budapesten végezte.

1839-ben megházasodott, Korpos-Gyalay Erzsébetet vette feleségül. Gyermekeik: Béla, Dezső, Kálmán, Irma és Kázmér.

1887. március 28-án hunyt el Békéscsabán. A békéscsabai Felsővégi temetőben helyezték végső nyugalomra március 30-án.

Munkássága

1836-ban Szarvasra került rokonaihoz, Boczkó Dánielhez és Boczkó Károlyhoz, akiknek az édesanyja Urszinyi lány volt. Itt ügyvédként dolgozott 1840-ig.

26 évesen került Békéscsabára, ahol ügyvédi kinevezését követően irodát nyitott. A nagyobb grófi uradalmak ügyészükké is megválasztották. Jelentős szerepet játszott a közéletben, a reformmozgalmak pártolója volt.

Csabán az 1836. évi úrbéri törvények alapján megindult a legelőelkülönítés. 1845-ben szerepet játszott az örökváltsági és -vételi szerződés elkészítésében.

1845 októberétől december 16-ig Békés vármegye táblabírója volt, majd 1846-ban a vármegye országgyűlési követe lett. A csabai Casino első jegyzője, 1842-től választmányi elnöke, 1847-től pedig alelnöke volt.

1848. június 13-án Csaba rendezett tanácsú várossá alakult és Urszinyi főbírói kinevezést kapott.

A világosi fegyverletétel után visszavonult a közélettől, és gazdasága vezetésével foglalkozott. Csaba egyik legnagyobb területtel rendelkező birtokosa volt. Az egyházi ügyektől azonban nem szakadt el: a csabai evangélikus egyház felügyelője, majd esperesi felügyelő lett. A magyar nyelvű evangélikus istentisztelet csabai felterjesztésének Urszinyi Andor lakása adott otthont.

Az 1860-as években – az osztrák nyomás enyhülését követően – újból közszereplést vállalt. A szarvasi főiskolán 1860-ban ösztöndíj-alapítványt hozott létre hetedik és nyolcadik osztályos protestáns tanulók számára. 1861-ben Békés vármegye másodalispánjává választották. Az alkotmány felfüggesztésekor ismét visszavonult birtokára.

Ebben az időben barátságot kötött Trefort Ágostonnal, akivel az egész megyére kiható gazdasági egylet létrehozásán fáradozott. Az egylet sokat tett a vármegye elmaradott mezőgazdaságának átalakításáért, évtizedeken át irányította a vármegye gazdasági életét. A gyűléseken indult újra a helyi politikai élet. 1861-ben a Békésmegyei Gazdasági Egylet igazgató-elnökének választották meg. Ezt a tisztséget 1870-ig látta el. Szintén Treforttal együtt munkálkodott a község fejlődésében meghatározó szerepet játszó Alföld–Fiumei Vasút kialakításában.

Az 1868-as békéscsabai lóversenyen bíróként vett részt. Igazgatósági tagja volt a Békés–Csabai Takarékpénztár Egyesületnek, ami 1872-ben kezdte meg működését. A Városháza 1872-es avatóünnepségén ő is köszöntőbeszédet mondott. Az 1873-as bécsi világkiállítás országos fiókbizottságának tagja volt. Szerepelt a község virilis képviselői között is.

Az 1870-es évektől kezdve romló egészségi állapota és felesége elvesztése miatt végleg visszavonult a közélettől. 1877-ben – mivel már gerendási birtokán élt – a csabai házát Beliczey Rezsőnek adta el.

Emlékezete

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök