Petőfi Zoltán (1848–1870)

A BékésWiki wikiből

A lap 2023. január 6., 15:03-kori változata

Petőfi Zoltán nyolcéves korában

Eredeti sírja a budapesti Kerepesi úti temetőben

A Petőfi család tagjainak közös síremléke a Kerepesi úti temetőben

költő, író, műfordító, színész, Petőfi Sándor fia

„Volt: diák, színész, gazdász, naplopó. – Most költész. Leend: Minden lehet!” – Petőfi Zoltán (1870)

Élete, munkássága

Petőfi Zoltán 1848. december 15-én született Debrecenben. Édesapja Petőfi Sándor, édesanyja Szendrey Júlia. A keresztszülei Arany János és felesége, Ercsey Julianna lettek. 1849 februárjától náluk tartózkodott Szalontán Szendrey Júlia és Petőfi Zoltán. A Petőfi család 1849. július 21-én Tordán volt együtt utoljára.

Édesanyja 1850-ben Petőfi Sándor keresésére indult, Petőfi Zoltánt a nagyapja, Szendrey Ignác nevelte Mágocson. Édesanyja Horváth Árpád ügyvéddel kötött házassága után Pestre vitte gyermekét. Petőfi Sándor összes költeménye 1858-ben a Magyar Tudományos Akadémia 1000 forintos nagydíjában részesült, melynek örököse Zoltán lett. Ugyanebben az évben Szendrey Júlia meghatalmazásával a nagybátyja, Petőfi István (a csákói Geist-uradalom gazdatisztje) lett a fiú gondnoka, aki első alkalommal 1861-ben járt Csákón. Élményeit több – rajzokkal illusztrált – költeményben és levélben megírta.

1858-ban a pesti piarista gimnázium tanulója lett. A szüneteket Petőfi Istvánnál töltötte Csákón. Ötödikes korában szorgalma és magaviselete is megromlott. Petőfi a hatodik osztályban megbukott görög nyelvből (1863–64. tanév). 1864 nyarán Pestről Csákóra került, a neveltetését Petőfi Istvánra bízták. A fiú augusztusban gazdasági gyakornoknak állt. 1864 őszén a szarvasi főgimnázium hatodik osztályos magántanulója lett – emellett folytatta a gazdasági teendőit. A tanuláshoz és a versíráshoz a Geist Ilonához (Ilkához) fűződő – reménytelen – szerelme adott ihletet. A lány nem viszonozta az érzéseit, költeményeiben a szerelmi boldogtalanság és a sóvárgás jelenik meg. Verseit Ifjúkori kísérletek címmel gyűjtötte. 1865 júliusában az édesapja barátjához, Horváth Károly tanítóhoz költözött Szarvasra. A hatodik osztályt kiváló eredménnyel zárta. Az 1865–66-os tanévet a gimnázium rendes tanulójaként kezdte, Lányi Gusztáv osztályába járt. Tanárai között volt Tatay István, Szendi (Golnhoffer) György, Zsilinszky Mihály. Tagja volt a gimnázium önképzőkörének. Szarvason „költői hivatásának is mutatkoztak a jelei, olykor egy-egy tréfás és talpraesett ötletben, rövid, humoros, a padok alatt kézről-kézre járó verssorokban.” A fiatal Petőfi rendszeresen szórakozott, bálok állandó résztvevője lett, társaival kocsmába járt. Az első félévben többnyire dicséretes osztályzatot kapott. Dorbézoló életmódja a tantestületi értekezletek állandó témája lett, az 1866. április 19-i jegyzőkönyvben kilátásban helyezték az elbocsátását. Petőfi három nap múlva távozott a gimnáziumból.

Mezőtúrra szökött, de a nagybátyja hazavitte. A nagykőrösi gimnázium tanulója lett, 1866 nyarán levizsgázott. 1866 szeptemberében Csákón színtársulatot szervezett. Tanulmányait Szegeden folytatta, Kálló Antalnál szállásolták el. Folytatta a könnyelmű életmódot, 1867 elején eltanácsolták a szegedi kegyesrendiek, s nagybátyja sem fogadta vissza. Pestre került a nagyapjához, beíratták a IV. kerületi állami főgimnáziumba, ahonnan 1867 áprilisában megszökött.

1867 tavaszán a debreceni színházhoz szerződött, kisebb szerepeket kapott. Húszévesen vándorútra indult, Szolnokon megismerkedett Jászai Mari művésznővel, járt Gyomán, Szarvason, Gyulán, Csabán, Szeghalmon, Csákón, Kondoroson, Orosházán, Nagyváradon. 1868. szeptember 6-án elhunyt az édesanyja, 1869. március 2-án a nagybátyja lemondott a gondokságáról. Az árvaszék Toldy József tiszti gyámügyészt jelölte ki a gyámjául. Gyógyulás céljából a morvaországi Rosenauban, majd Meránban tartózkodott. A mulatozást tovább folytatta, állapota romlott. Barátjánál, Dolinay Gyulánál lakott, aki megjelentette az írásait. Petőfi színművet és verset fordított, egyik költeményét a Vasárnapi Újság közölte.

Petőfi Zoltán betegsége tovább súlyosbodott, 1870. november 5-én hunyt el Pesten. Másnap a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.

„Borok és lányok mindhiába csalták
Rövid mámorba; nyomta valami:
Egy szent örökség roppant álmai.”
(Részlet Juhász Gyula Petőfi Zoltánról írt költeményéből.)

Emlékezete

• Megmaradt vagyonából a végakarata szerint Szendrey Ignác alapítványt hozott létre a pesti állami főgimnázium ötödik osztályos szegény tanulói támogatására ("Petőfi Zoltán tanulók segélyző alapítványa").
• A Petőfi Társaság 1908 októberében a Petőfi család hamvait (Petőfi Sándor szülei, Szendrey Júlia, Petőfi Zoltán és Petőfi István) közös díszsírban helyezte el a Kerepesi temetőben.
• Izsó Miklós szobrászművész elkészítette Petőfi Zoltán mellszobrát, melyet a budapesti, V. kerületi, Markó utcai főgimnáziumnak adományozott. Mivel Petőfi nem volt az iskola tanulója, a szobor 1909-ben a Petőfi-házba, 1954-ben a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményébe került.
• Petőfi Zoltán tiszteletére Nagykőrösön emléktáblát avattak az egykori lakhelye falán.

Források

• A Petőfi-család hamvai. In: Békés, 40. évf. 43. szám (1908. október 25.) 5. p. (Látogatva: 2022. 10. 19.)
• Déri Gyula: Petőfi Zoltán. Budapest : Kunossy, Szilágyi és Társa, 1909 (Látogatva: 2022. 10. 19.)
• Irányi István: Petőfi Zoltán életpályája, különös tekintettel Békés megyei, szarvasi éveire. Szarvas : Közs. Tcs., 1964 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Ónody Magdolna: Petőfi Zoltán életéből. Miskolc : Ónody M., 1989 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Vayerné Zibolen Ágnes: Izsó Miklós elfelejtett szobra Petőfi Zoltán ismeretlen portréja. In: Művészet, 2. évf. 12. szám (1961) 6–7. p. (Látogatva: 2022. 10. 19.)
• Verstár – ötven költő összes verse. In: Arcanum.com (Látogatva: 2022. 10. 19.)

Kapcsolódó irodalom

• Déri Gyula: Petőfi Zoltánról. In: Petőfi-album : adatok, okmányok és képek Petőfi Sándor diadalútjáról. Budapest : Pesti Napló, 1907. 109–116. p.
• Gyimesi Emese: Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában : Szendrey Júlia, Petőfi Zoltán, Horvát Attila, Árpád és Ilona gyemekkori levelei, versei és játékai, 1840–1870. Budapest : Gyimesi Emese, 2019
• Győrfi Dénes: Petőfi Zoltán emlékezete. In: Romániai Magyar Szó, 11. évf. 3138–3139. szám (1999. július 31.) c–d.
• Kutas Ferenc: Pefőti és Szarvas. In: Szarvasi Krónika, 2. szám (1989) 43–56. p.
• Ónody Magdolna: A Petőfi és a Szendrey család életéből. Miskolc : II. Rákóczi Ferenc Megyei Kvt., 1990 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Ónody Magdolna: Petőfi Zoltán élete. In: Honismeret, 17. évf. 1. szám (1989) 65–67. p.
• Pethő György: Közelről : irodalmi forgatókönyv és dokumentumok Szendrey Júlia és Petőfi Zoltán életéből, 1850–1870. Budapest : Magvető, 1984 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Ratzky Rita: Rövid portrék Petőfi Sándor rokonságáról. In: Ghesaurus : tanulmányok Szentmártoni Szabó Géza hatvanadik születésnapjára. Szerk.: Csörsz Rumen István. Budapest : rec.iti 2010. 433–444. p.
• Rindó József: Petőfi István és Petőfi Zoltán nyomában Kondoroson. In: Séták a művelődés ösvényein : egyesületi esték. Szerk.: Friedrich Endréné, Szabó Ferenc, Székely János. Gyula : Arany János Művelődési Egyesület, 2001. 55–76. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Róna Béla: Petőfi Zoltán. In: Magyar Szalon, 12. évf. (1894. október – 1895. március) 1153–1162. p.
• Sallér Géza: Hírességek gyermekei. 2. kiad. Keszthely : Sallér G., 1992 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Szilágyi Márton: Petõfi Zoltán konfliktusos élete és halála. In: Bárka, 10. évf. 4. szám (2002) 71–81. p.
• Tóth Lajos: Arcképek Szarvas múltjából. Szarvas : Szarvas Vár. Barát. Köre, 1983 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Túlzott teher: Petőfi Zoltán rövid élete alatt megpróbált apja nyomdokaiba lépni. In: BBC History, 10. évf. 11. szám (2020) 8–11. p.
• Vajda Sándor: Petőfinek, a haza ragyogó csillagának, Zoltán fia. In: Partium, 20. évf. 2. szám (2016) 4. p.

Külső hivatkozások

• Petőfi Zoltán. In: Wikipedia
• Petőfi Zoltán. In: Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József (Arcanum.com)
• Petőfi Zoltán. In: Nevpont.hu