Omazta János Tóbiás (1742–1805)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2020. június 24., 18:07-kor történt szerkesztése után volt.

jegyző, postamester

Tartalomjegyzék

Névváltozatai

Masnitius János Tóbiás személye különböző névalakok formájában kerül elő a forrásdokumentumokban:

Élete

Masnitius János Tóbiás 1742. június 24-én született a felvidéki Hont vármegyében található Tészeren Masnitius János, a település evangélikus papja és Mezibrodszky Juditha gyermekeként.

János Tóbiás szülőfalujában töltött gyermekévei után, Békéscsabára érkezett. Az elkövetkezendő években jelentős változások történtek magánéletében: kollégája, Omazta István hatására felvette az Omazta nevet, mellyel nemesi származásra szeretett volna szert tenni. 1770-ben házasodott össze Povázsai Zsuzsannával, aki 5 fiúgyermeknek (Sámuelnek, Sándornak, Tóbiásnak, Jánosnak és Zsigmondnak) adott életet.

A békéscsabai postamesterség megalapítója 1805. december 27-én hunyt el, az elsők között volt, akit a Kanálison túli temetőben helyeztek örök nyugalomra.

Munkássága

Békéscsabán hamarosan munkába is állt, Király Márton helyére hívták meg: 1768 és 1788 között viselte a település jegyzői tisztségét. Legjelentősebb munkája a birtoknyilvántartó jegyzőkönyv (Protocollum Csabensae) 1768-as elkészítése volt, amely a csabai hivatalos jegyzőkönyvezés alapdokumentuma. Szerepet játszott a helyi evangélikus templom kibővítési ügyében is, melynek sikeréről az épület falán látható T. M. /Masnitius Tóbiás/ monogram árulkodik.

1788 előtt Békés vármegyében nem volt postaútvonal. 1786-ban II. József elrendelte a Nagyváradra tartó, Békés vármegyén keresztülhaladó postaút megnyitását. Ez remek lehetőség volt a vagyonát növelni kívánó János Tóbiásnak. Egyik leveléből megtudhatjuk, hogy jelen volt a mai Élővíz-csatorna ősének tekinthető vízelvezető, a Kanális Veszei-pusztától Csabáig tartó szakaszának 1777-es kiásásánál. Így az egykor folyókiöntéssel veszélyeztetett térségekben tartós utakat tudtak létrehozni. A leendő posták kialakításához ugyanis feltétlenül szükség volt télen-nyáron használható úthálózatra. A békéscsabai jegyzőségét feladó János Tóbiás az Anton von Bartoskával, a temesvári főpostahivatal főfelügyelőjével folytatott tárgyalásoknak köszönhetően 1787. február 28-án megszerezte az orosházi és a csabai postaállomást. Mivel egy személy nem tölthetett be két postamesteri címet, ezért az ekkor még csak 16 éves Sámuel fia kapta a csabai kirendeltséget (a fiatalkorú tulajdonos neve Emánuelként szerepel a hivatalos iratokon, amely János Tóbiás halála után sok bonyodalmat okoz a testvérek közötti öröklésben).

Az első csabai postaállomás az Omazta-család birtokán rendezkedett be. Az épület lakott területen kívül állt, mégis közel volt a postaútvonalhoz, a városháza is néhány száz méteres körzeten belül helyezkedett el. A posta tényleges irányítása az édesapa kezében volt, aki igyekezett legjobb tudása szerint, a felsőbb körökkel esetlegesen kialakuló konfliktusok nélkül dolgozni. Talpraesett, sok mindenhez értő ember volt, például a tűzvészben megrongálódott orosházi lóváltóállomás istállójának újjáépítésekor is számítottak rá: segítségével hamarosan újra használhatóvá vált az épület.

A postamesteri cím örökíthetőségéből fakadóan a két posta felügyelete továbbra is az Omazta-családot illette.

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök