Omazta János Tóbiás (1742–1805)

A BékésWiki wikiből

A lap 2020. június 24., 18:07-kori változata

jegyző, postamester

Névváltozatai

Masnitius János Tóbiás személye különböző névalakok formájában kerül elő a forrásdokumentumokban:

• Masnicius János Tóbiás
• Masznyik János Tóbiás
• Masnitius János Tóbiás
• Omazta János Tóbiás
• Omaszta János Tóbiás
• Ornazta János Tóbiás
• Joamen Tóbiam Masznitium

Élete

Masnitius János Tóbiás 1742. június 24-én született a felvidéki Hont vármegyében található Tészeren Masnitius János, a település evangélikus papja és Mezibrodszky Juditha gyermekeként.

János Tóbiás szülőfalujában töltött gyermekévei után, Békéscsabára érkezett. Az elkövetkezendő években jelentős változások történtek magánéletében: kollégája, Omazta István hatására felvette az Omazta nevet, mellyel nemesi származásra szeretett volna szert tenni. 1770-ben házasodott össze Povázsai Zsuzsannával, aki 5 fiúgyermeknek (Sámuelnek, Sándornak, Tóbiásnak, Jánosnak és Zsigmondnak) adott életet.

A békéscsabai postamesterség megalapítója 1805. december 27-én hunyt el, az elsők között volt, akit a Kanálison túli temetőben helyeztek örök nyugalomra.

Munkássága

Békéscsabán hamarosan munkába is állt, Király Márton helyére hívták meg: 1768 és 1788 között viselte a település jegyzői tisztségét. Legjelentősebb munkája a birtoknyilvántartó jegyzőkönyv (Protocollum Csabensae) 1768-as elkészítése volt, amely a csabai hivatalos jegyzőkönyvezés alapdokumentuma. Szerepet játszott a helyi evangélikus templom kibővítési ügyében is, melynek sikeréről az épület falán látható T. M. /Masnitius Tóbiás/ monogram árulkodik.

1788 előtt Békés vármegyében nem volt postaútvonal. 1786-ban II. József elrendelte a Nagyváradra tartó, Békés vármegyén keresztülhaladó postaút megnyitását. Ez remek lehetőség volt a vagyonát növelni kívánó János Tóbiásnak. Egyik leveléből megtudhatjuk, hogy jelen volt a mai Élővíz-csatorna ősének tekinthető vízelvezető, a Kanális Veszei-pusztától Csabáig tartó szakaszának 1777-es kiásásánál. Így az egykor folyókiöntéssel veszélyeztetett térségekben tartós utakat tudtak létrehozni. A leendő posták kialakításához ugyanis feltétlenül szükség volt télen-nyáron használható úthálózatra. A békéscsabai jegyzőségét feladó János Tóbiás az Anton von Bartoskával, a temesvári főpostahivatal főfelügyelőjével folytatott tárgyalásoknak köszönhetően 1787. február 28-án megszerezte az orosházi és a csabai postaállomást. Mivel egy személy nem tölthetett be két postamesteri címet, ezért az ekkor még csak 16 éves Sámuel fia kapta a csabai kirendeltséget (a fiatalkorú tulajdonos neve Emánuelként szerepel a hivatalos iratokon, amely János Tóbiás halála után sok bonyodalmat okoz a testvérek közötti öröklésben).

Az első csabai postaállomás az Omazta-család birtokán rendezkedett be. Az épület lakott területen kívül állt, mégis közel volt a postaútvonalhoz, a városháza is néhány száz méteres körzeten belül helyezkedett el. A posta tényleges irányítása az édesapa kezében volt, aki igyekezett legjobb tudása szerint, a felsőbb körökkel esetlegesen kialakuló konfliktusok nélkül dolgozni. Talpraesett, sok mindenhez értő ember volt, például a tűzvészben megrongálódott orosházi lóváltóállomás istállójának újjáépítésekor is számítottak rá: segítségével hamarosan újra használhatóvá vált az épület.

A postamesteri cím örökíthetőségéből fakadóan a két posta felügyelete továbbra is az Omazta-családot illette.

Források

• Békés Megyei Hírlap, 48. évf. 116. szám (1993. május 20.) 13. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Békéscsaba : történelmi és kulturális monográfia. főszerk.: Korniss Géza. Békéscsaba : Körösvidék Ny., 1930. 21–22. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Békésmegyei Közlöny, 9. évf. 22. szám (1882. február 19.) 1. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Békésmegyei Közlöny, 36. évf. 45. szám (1909. június 6.) 5. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Fábry Károly: Tallózás Csaba múltjából : 1738–1803. Békéscsaba, Körösvidék Ny., 1923. 9–11., 84. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Gécs Béla: Csabai bírók – csabai históriák 1717–1918. Békéscsaba: Typografika Kft., 2008. 30–31. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Gecsei Lajos: A postaszervezet működése Békés vármegyében : 1787–1850. Békéscsaba: Békéscsabai Városi Tanács, 1972. 104–113. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Haan Lajos: Békés-Csaba : a város története a kezdetektől a XIX. század harmadik harmadáig. Békéscsaba : Békés Megyei Közgyűlés Önkormányzati Hivatala, 1991. 40–41., 86., 102., 149–150. p. (Látogatva: 2017. 08. 15.)
• Haan Lajos: Békéscsaba története. Békéscsaba : Haan L., 1858. 56. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Ogrincs Pálné – Lovászi József: A csabai posta 225 éve : a postai szolgáltatás története Békéscsabán 1788–2013. Békéscsaba : Munkácsy Mihály Múzeum megyei hatókörű városi múzeum, 2013. 12. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Orosházi Harangszó, 10. évf. 3. szám (2003 ősze) 10. p. (Látogatva: 2017. 08. 15.)
• Posta, 13. évf. 1. szám (2011. március) 67. p. (Látogatva: 2017. 08. 15.)

Kapcsolódó irodalom

• Jároli József: Békéscsaba rövid története a kezdetektől napjainkig. Békéscsaba : Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyes., 2014. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Omazta (rozwáci) In: Kempelen Béla: Magyar nemes családok (Arcanum Kézikönyvtár)

Külső hivatkozások

• Masnicius Tóbiás gályarab lelkész feljegyzései a reformacio.mnl.gov.hu weboldalon.