Kvasz András (1883–1974)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Lodiszilvi (vitalap | szerkesztései) 2015. február 19., 18:43-kor történt szerkesztése után volt.

pilóta, repülőgép-szerelő

Kvasz András Békéscsabán született 1883. november 21-én, apja kovácsmester volt, fia mellette inaskodott. Amikor felszabadult, esti tanfolyamon szerzett technológus szakképesítést, majd Budapestre ment és a Józsefvárosban kerékpárkészítő és -javító műhelyt rendezett be.

1908-ban került kapcsolatba a repüléssel, amikor Zsélyi Aladár vele készíttette el repülő gépének fémrészeit, majd látva Kvasz András tehetségét, munkatársának választotta. Először csak a gépek építésében volt része, majd 1910-től maga is repült. 1911-ben a Rákos-mező felett végzett körrepüléssel megnyerte a Szacelláry György országgyűlési képviselő által kitűzött 500 koronás díjat. 1911-14 között Magyarország 70 helységében végzett bemutató repülést, mellyel hozzájárult a magyar aviatika népszerűsítéséhez. A repülés elméletével összefüggő kérdésekben sokat tanult Zsélyi Aladártól. Járt Párizsban is, ahol sorba járta a repülőgép gyárakat. Több hazai repülő versenyen is részt vett, de - többnyire motorhiba következtében - nem tudott az első helyezettek közé kerülni.

1914-ben a többi rákosi repülővel együtt önként jelentkezett hadi repülő szolgálatra. Egy felderítő repülőszázadhoz került. 1915-ben motorhiba miatt kényszerleszállást hajtott végre, és megfigyelőjével együtt orosz fogságba esett, ahonnan 1918-ban tért haza.

A Tanácsköztársaság idején tagja volt a Magyar Pilóták Szövetsége bizalmi testületének, valamint a műszaki bizottságnak. A forradalmak után politikai tevékenysége miatt eljárást indítottak ellene. A Francia-Román Légiforgalmi Társaság mátyásföldi telepén vállalt szerelői munkát. 1928-tól taxisofőrként dolgozott. 1937-ben az akkor megnyílt budaörsi forgalmi repülőtér portása lett.

1946-ban újból megindult a belföldi légi forgalom. Kvasz Andrást a békéscsabai repülőtér vezetésével bízták meg nyugdíjba vonulásáig. A Nemzetközi Repülő Szövetség (FAI) 1953-ban, a postaügyi miniszter 1969-ben és 1973-ban tüntette ki. Felesége halála után visszavonultan élt zuglói kis házában. 1973 őszén szövődményes influenzával kórházba került. Itt hunyt el 1974. január 27-én, 90 éves korában a magyar repülés egyik legkiválóbb és legeredményesebb úttörője.

Békéscsabán 1992-ben utcát neveztek el róla.


Kapcsolódó irodalom

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök