Féja Géza (1900–1978)

A BékésWiki wikiből

A lap 2020. szeptember 2., 14:34-kori változata

Szalatnyay József: Féja Géza

író, publicista, szociográfus

Élete

Féja Géza 1900. december 19-én a Baranya megyei Szentjánospusztán született.

Édesapja korán meghalt. Négy gyermek maradt utána árván, köztük Géza – a legidősebb –, aki tíz éves volt ekkor. A család egy évvel a születése után egy felvidéki város, Léva lakója lett. Féja itt töltötte gyermekkorát, itt végezte a gimnáziumot. Az iskolai szünidőket mindig parasztok mellett töltötte, megismerte életkörülményeiket, érzéseiket, gondjaikat. Ez az élmény döntötte el írói sorsát.

1920-tól a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészkarára járt, az Eötvös Kollégium tagjaként letette a középiskolai tanári vizsgát, majd polgári iskolai tanári oklevelet szerzett.

Sírja a Farkasréti temetőben

Munkássága

1924-től 1932-ig az esztergomtábori fiúiskolában kapott állást, ahol a környező szegény falvak és bányásztelepek gyerekeit tanította. Ez a település fontos állomás az életében: itt ismerte meg majdani feleségét, itt lett férj, apa, majd özvegy. A '20-as évek végén csatlakozott azokhoz a szellemi csoportokhoz, amelyek napirendre tűzték a szegényparasztság ügyét. Így 1929-ben rendszeres cikkírója lett Bajcsy-Zsilinszky Endre Előőrs, majd 1932-től Szabadság című hetilapjának. Kapcsolatba került a Bartha Miklós Társasággal; egyik ösztönzője lett a falukutatók mozgalmának; teoretikusa a népi írókat tömörítő Válasz című folyóiratnak.

Féja Géza a békéscsabai Megyei Könyvtárban, 1954 nyarán

Szenvedélyes egyénisége először a költészetben találta meg az önkifejezés eszközét. Versei a Forrás című antológiában jelentek meg (1927). Később áttért a publicisztikára, majd a szépprózára. 1933–37 között Pesterzsébeten tanított a Széchenyi István Polgári Fiúiskolában. A szlovenszkói Magyar Írás című társadalmi és irodalmi lap főmunkatársa, a Kazinczy Kiadó lektora, 1934–1944 között a Magyarország című lap belső munkatársa volt. A '30-as években egyike volt a kor meghatározó újságíróinak: fáradhatatlanul vitázott, harcolt, szervezett. Közéleti tevékenységet vállalt: részt vett a Márciusi Front programjának kidolgozásában. 1937. március 15-én Nemzeti Múzeum lépcsőjén ő olvasta fel a Front kiáltványát.

Irodalomkritikusként is elsősorban a társadalmi elégedetlenség jeleire és a szegénység megnyilatkozásaira figyelt fel. Kortársai közül legtöbbet Tamási Áronról és Illyés Gyuláról írt. Ő fedezte fel Szabó Pált, valamint Sinka Istvánt. Szabó Dezsőt tartotta egyik mesterének. Elsőként adta ki Ady legjelentősebb publicisztikai írásait Jóslások Magyarországról címmel (1936). 1937-ben jelent meg éles társadalomkritikájú irodalmi szociográfiája a Viharsarok, az Alsó-Tiszavidék földjéről és népéről szóló megdöbbentő vádirat. Könyvéért nemzetgyalázás címén perbe fogták, majd elítélték, tanári állásából elbocsátották. Politikai nézetei miatt 1945-től 1957-ig nem jelenhetett meg könyve.

1945 tavaszán Békéscsabára került, ahol 1956-ig dolgozott könyvtárosként. Sokat tett a háború után elkallódó, de közgyűjteménybe tartozó könyvállomány megmentéséért. A Városi Népkönyvtár szervezését 1945. május 2-án kezdte meg, amely ekkor a múzeum épületében kapott helyet. Egymaga készített katalógust, létrehozta a Békési Gyűjteményt. 1952. január 1-jével státusrendezés címén megfosztották a maga munkájával teremtett könyvtár vezetésétől, és segédkönyvtárossá minősítették. Ezt az állapotot a Megyei Könyvtár alapítása oldotta fel, ahol Féja igazgatóhelyettesi beosztást kapott. A város és a megye szellemi életében tevékenyen vett részt. Irodalmi, történelmi előadásokat tartott; az ókígyósi Mezőgazdasági Középiskola és a békéscsabai Petőfi úti Polgári Fiúiskola tanára volt. 1956 őszén azonnal a nemzeti felkelés mellé állt, s elsőnek szólalt meg a magyar függetlenséget hirdető Békés megyei Szabadság Rádióban.

1956–60 között a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban dolgozott mint tudományos főmunkatárs. 1960-ban innen ment nyugdíjba. Békéscsabára csak évek múltával, az Áchim-ünnepségek, könyvheti rendezvények kapcsán tért vissza.

Munkája elismeréséül 1966-ban József Attila-díjat kapott.

Emlékezete

• Halálának 10. évfordulóján (1988) Békéscsabán teret neveztek el róla.
• 1992-ben emléktáblát avattak annak tiszteletére, hogy 1956. október 31-én Féja Géza szózatával kezdte meg adását a Szabadság Rádió.
• 2000-ben Féja-emlékszoba nyílt – bútorokkal, használati tárgyakkal, dokumentumokkal – a Békés Megyei Könyvtárban.

Művei

• Viharsarok : az Alsó Tiszavidék földje és népe. Bp. : Athenaeum, 1937. 275 p.
• Dózsa György : történelmi tanulmány. Bp. : MEFHOSZ, 1939. 243 p.
• Móricz Zsigmond. Bp. : Athenaeum, 1939. 188 p.
• A felvilágosodástól a sötétedésig : a magyar irodalom története 1772-től 1867-ig. Bp. : Magyar Élet, 1942. 287 p.
• Bölcsődal : életregény. Bp. : Magvető K., 1956. 305 p.
• Bresztováczy és az ördög. (Novellák.) Bp. : Magvető K., 1957. 273 p.
• Szabadcsapat : életregény. Bp. : Szépirodalmi K., 1965. 387 p.
• Tamási Áron alkotásai és vallomásai tükrében. Bp. : Szépirodalmi K., 1967. 183 p.
• Lázadó alkonyat. (Tanulmányok.) Bp. : Szépirodalmi K., 1970. 470 p.
• Kráterarc. (Versek.) Bp. : Szépirodalmi K., 1975. 66 p.
• Törzsek, hajtások. (Esszék.) Bp. : Szépirodalmi K., 1978. 441 p.
• Hazatérés : novellák. Békéscsaba : Békés Megyei Könyvtár, 1990. 57 p.

Források

• Araczki Magdolna et al.: A 20 év könyve : 1985–2005. Békéscsaba : Békés Megyei Könyvtár, 2005. 33. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Csabai életrajzok. Békéscsaba : 1995. (Kézirat) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

Kapcsolódó irodalom

• A Könyvtári Jegyzések különszáma. Bibliogr. 27–28. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Balogh Ferenc: Féja Géza, a népkönyvtárőr. Békéscsaba : Békés Megyei Könyvtár, 1991. 120 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Darabos Pál Emlékezés Féja Gézára, Békéscsabára és az ifjúságra In: Új Aurora. 7. évf. 1. szám (1979) 27–33. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Erdei Ferenc: Egy barátság emléke : Erdei Ferenc és Féja Géza leveleiből. Makó : Erdei Ferenc Társaság, 2004. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Féja Géza Pálya vagy sors? In: Új Írás. 16. évf. 8. szám (1976) 119–128. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Féja Géza: a magyar irodalom jövője In. Irodalmi Szemle 1968. 819–827. p
• Magyar életrajzi lexikon. 3. köt. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp. : Akadémiai K., 1981. 196. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Magyar irodalmi lexikon. 1. köt. Főszerk. Benedek Marcell. Bp. : Akadémiai K., 1963. 339–340. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Pomogáts Béla Megbékélt lázadó – Féja Gézáról. In: Forrás. 10. évf. 11. szám (1978) 42–46. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Pomogáts Béla: Féja Géza (1900–1978) In. Irodalmi Szemle, 21. évf. 10. szám (1978) 939–940.p
• Simon István Írószobám. Beszélgetés Féja Gézával. In: Kortárs. 19. évf. 12. szám ( 1975) 1975–1985. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Supka Magdolna: Lélekben társak : Supka Magdolna és Féja Géza levelezése, 1937–1976. Budapest : Nap Kiadó, 2013. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Szabó Ferenc: Az irodalom vonzásában : tanulmányok, cikkek, 1955–2005. Békéscsaba : Békés Megyei Kvt., 2005. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Válaszolni nehezebb : írók a képernyőn. szerk.: Bihari Sándor. Budapest : RTV-Minerva, 1980. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Zimonyi Zoltán Kráterarc, vulkános élet. Beszélgetés a 75 éves Féja Gézával In: Napjaink. 15. évf. 1. szám (1976) 6–7. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)