Féja Géza (1900–1978)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
(Élete: Szabadság Rádió hivatkozás)
a (Szócikkcímek egységesítése)
 
(29 közbeeső változat nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
 +
[[Fájl:Feja szalatnyay jozsef.jpg|bélyegkép|300px|Szalatnyay József: Féja Géza]]
író, publicista, szociográfus
író, publicista, szociográfus
== Élete ==
== Élete ==
-
 
'''Féja Géza [[1900]]. [[December 19.|december 19-én]] a Baranya megyei Szentjánospusztán született.'''  
'''Féja Géza [[1900]]. [[December 19.|december 19-én]] a Baranya megyei Szentjánospusztán született.'''  
-
Édesapja korán meghalt. Négy gyermek maradt utána árván, köztük Féja Géza - a legidősebb -, aki tíz éves volt ekkor. A család egy évvel Féja Géza születése után egy felvidéki város, '''Léva''' lakója lett. Féja itt töltötte gyermekkorát, itt végezte a gimnáziumot. '''Az iskolai szünidőket mindig parasztok között töltötte, megismerte életkörülményeiket, érzéseiket, gondjaikat.''' Ez az élmény döntötte el írói sorsát. [[1920]]-tól a '''budapesti tudományegyetem''' 27 bölcsészkarára járt, az '''Eötvös Kollégium tagjaként letette a középiskolai tanári vizsgát''', majd polgári iskolai tanári oklevelet szerzett.
 
-
'''1924'''-től '''1932'''-ig az esztergomtábori fiúiskolában kapott állást, ahol a környező szegény falvak és bányásztelepek gyerekeit tanította. Esztergomtábor fontos állomás az életében: itt ismerte meg majdani feleségét, itt lett férj, apa, majd özvegy. A 20-as évek végén csatlakozott azokhoz a szellemi csoportokhoz, amelyek napirendre tűzték a szegényparasztság ügyét. Így [[1929]]-ben rendszeres cikkírója lett '''Bajcsy-Zsilinszky Endre Előőrs''', majd [[1932]]-től '''Szabadság''' című hetilapjának. '''Kapcsolatba került a Bartha Miklós Társasággal'''; egyik ösztönzője lett a falukutatók mozgalmának; teoretikusa a népi írókat tömörítő '''Válasz''' című folyóiratnak.
+
Édesapja korán meghalt. Négy gyermek maradt utána árván, köztük Géza – a legidősebb –, aki tíz éves volt ekkor. A család egy évvel a születése után egy felvidéki város, '''Léva''' lakója lett. Féja itt töltötte gyermekkorát, itt végezte a gimnáziumot. '''Az iskolai szünidőket mindig parasztok mellett töltötte, megismerte életkörülményeiket, érzéseiket, gondjaikat.''' Ez az élmény döntötte el írói sorsát.  
-
Szenvedélytől fűtött egyénisége először a költészetben találta meg az önkifejezés eszközét. Versei a '''Forrás''' című antológiában jelentek meg ([[1927]]). Később áttért a publicisztikára, majd a szépprózára. [[1933]]-[[1937|37]] között Pesterzsébeten tanított a Széchenyi István Polgári Fiúiskolában. A szlovenszkói '''Magyar Írás című társadalmi és irodalmi lap főmunkatársa''', a '''Kazinczy Kiadó lektora''', [[1934]]-[[1944]] között a '''Magyarország című lap''' belső munkatársa volt. A 30-as években egyike volt a kor meghatározó publicistáinak: fáradhatatlanul vitázott, harcolt, szervezett. Közéleti tevékenységet vállalt: '''részt vett a Márciusi Front programjának kidolgozásában'''. [[1937]]. [[Március 15.|március 15-én]] ő olvasta fel a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Front kiáltványát.
+
[[1920]]-tól a '''Budapesti Tudományegyetem''' Bölcsészkarára járt, az '''Eötvös Kollégium tagjaként letette a középiskolai tanári vizsgát''', majd polgári iskolai tanári oklevelet szerzett.
-
Irodalomkritikusként is elsősorban a társadalmi elégedetlenség jeleire és a szegénység megnyilatkozásaira figyelt fel. Kortársai közül legtöbbet Tamási Áronról és Illyés Gyuláról írt. '''Ő fedezte fel Szabó Pált és Sinka Istvánt.''' Szabó Dezsőt tartotta egyik mesterének. Elsőként adta ki Ady legjelentősebb publicisztikai írásait Jóslások Magyarországról címmel ([[1936]]). '''[[1937]]-ben jelent meg éles társadalomkritikájú irodalmi szociográfiája, a Viharsarok -az Alsó-Tiszavidék földjéről és népéről szóló megdöbbentő vádirat.''' Könyvéért nemzetgyalázás címén perbe fogták, majd elítélték, tanári állásából elbocsátották. Politikai nézetei miatt [[1945]]-től [[1957]]-ig nem jelenhetett meg könyve.
+
[[Fájl: Feja Geza 1.JPG|bélyegkép|300px|Sírja a Farkasréti temetőben]]'''[[1978]]. [[Augusztus 14.|augusztus 14-én]] Budapesten hunyt el.'''
-
'''[[1945]] tavaszán [[Békéscsaba|Békéscsabára]] került, ahol [[1956]]-ig dolgozott könyvtárosként.''' Sokat tett a háború után elkallódó, de közgyűjteménybe tartozó könyvállomány megmentéséért. '''A Városi Népkönyvtár szervezését 1945. május 2-án kezdte meg, amely ekkor a múzeum épületében kapott helyet. Egymaga készített katalógust, létrehozta a "Békési Gyűjtemény"-t.''' [[1952]]. [[Január 1.|január l-jével]] státusrendezés címén megfosztották a maga munkájával teremtett könyvtár vezetésétől, és segédkönyvtárossá minősítették. Ezt az állapotot a Megyei Könyvtár alapítása oldotta fel, ahol Féja igazgatóhelyettesi beosztást kapott. A város és a megye szellemi életében tevékenyen részt vett. Irodalmi, történelmi előadásokat tartott; az ókígyósi Mezőgazdasági Középiskola és a békéscsabai Petőfi úti Polgári Fiúiskola tanára volt. [[1956]] őszén azonnal a nemzeti felkelés mellé állt, s elsőnek szólalt meg a magyar függetlenséget hirdető [[Szabadság Rádió (Békéscsaba)|Békés megyei Szabadság rádióban]].
+
== Munkássága ==
 +
[[1924]]-től [[1932]]-ig az esztergomtábori fiúiskolában kapott állást, ahol a környező szegény falvak és bányásztelepek gyerekeit tanította. Ez a település fontos állomás az életében: itt ismerte meg majdani feleségét, itt lett férj, apa, majd özvegy. A '20-as évek végén csatlakozott azokhoz a szellemi csoportokhoz, amelyek napirendre tűzték a szegényparasztság ügyét. Így [[1929]]-ben rendszeres cikkírója lett [[Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886–1944)|Bajcsy-Zsilinszky Endre]] '''''Előőrs''''', majd [[1932]]-től '''''Szabadság''''' című hetilapjának. '''Kapcsolatba került a Bartha Miklós Társasággal'''; egyik ösztönzője lett a [[Népi mozgalom|falukutatók mozgalmának]]; teoretikusa a népi írókat tömörítő '''''Válasz''''' című folyóiratnak.
 +
[[Fájl:Feja bcs konyvtar 1.jpg|bélyegkép|300px|Féja Géza a békéscsabai Megyei Könyvtárban, 1954 nyarán]]  
-
'''[[1956]]-[[1960|60]] között a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban dolgozott mint tudományos főmunkatárs.''' [[1960]]-ban innen ment nyugdíjba. Békéscsabára csak évek múltával, az Áchim-ünnepségek, könyvheti rendezvények kapcsán tért vissza.
+
Szenvedélyes egyénisége először a költészetben találta meg az önkifejezés eszközét. Versei a '''''Forrás''''' című antológiában jelentek meg ([[1927]]). Később áttért a publicisztikára, majd a szépprózára. [[1933]]–[[1937|37]] között Pesterzsébeten tanított a Széchenyi István Polgári Fiúiskolában. A szlovenszkói '''''Magyar Írás'' című társadalmi és irodalmi lap főmunkatársa''', a '''Kazinczy Kiadó lektora''', [[1934]]–[[1944]] között a '''''Magyarország'' című lap''' belső munkatársa volt. A '30-as években egyike volt a kor meghatározó újságíróinak: fáradhatatlanul vitázott, harcolt, szervezett. Közéleti tevékenységet vállalt: '''részt vett a Márciusi Front programjának kidolgozásában'''. [[1937]]. [[Március 15.|március 15-én]] Nemzeti Múzeum lépcsőjén ő olvasta fel a Front kiáltványát.
-
'''Munkája elismeréséül [[1966]]-ban József Attila-díjat kapott. [[1978]]. [[Augusztus 14.|augusztus 14-én]] Budapesten hunyt el. Munkásságáról Békéscsaba város sem feledkezett meg. Halálának 10. évfordulóján ([[1988]]) teret neveztek el róla.'''
+
Irodalomkritikusként is elsősorban a társadalmi elégedetlenség jeleire és a szegénység megnyilatkozásaira figyelt fel. Kortársai közül legtöbbet Tamási Áronról és Illyés Gyuláról írt. '''Ő fedezte fel [[Szabó Pál (író, politikus)|Szabó Pált]], valamint [[Sinka István (1897–1969)|Sinka Istvánt]].''' Szabó Dezsőt tartotta egyik mesterének. Elsőként adta ki Ady legjelentősebb publicisztikai írásait ''Jóslások Magyarországról'' címmel ([[1936]]). '''[[1937]]-ben jelent meg éles társadalomkritikájú irodalmi szociográfiája a [[Viharsarok (szociográfia)|''Viharsarok'']], az Alsó-Tiszavidék földjéről és népéről szóló megdöbbentő vádirat.''' Könyvéért nemzetgyalázás címén perbe fogták, majd elítélték, tanári állásából elbocsátották. Politikai nézetei miatt [[1945]]-től [[1957]]-ig nem jelenhetett meg könyve.
-
== Forrás ==
+
'''[[1945]] tavaszán [[Békéscsaba|Békéscsabára]] került, ahol [[1956]]-ig dolgozott könyvtárosként.''' Sokat tett a háború után elkallódó, de közgyűjteménybe tartozó könyvállomány megmentéséért. '''A Városi Népkönyvtár szervezését [[1945]]. [[május 2.|május 2-án]] kezdte meg, amely ekkor a [[Munkácsy Mihály Múzeum (Békéscsaba)|múzeum]] épületében kapott helyet. Egymaga készített katalógust, létrehozta a Békési Gyűjteményt.''' [[1952]]. [[Január 1.|január 1-jével]] státusrendezés címén megfosztották a maga munkájával teremtett könyvtár vezetésétől, és segédkönyvtárossá minősítették. Ezt az állapotot a [[Békés Megyei Könyvtár (Békéscsaba)|Megyei Könyvtár]] alapítása oldotta fel, ahol Féja igazgatóhelyettesi beosztást kapott. A város és a megye szellemi életében tevékenyen vett részt. Irodalmi, történelmi előadásokat tartott; az ókígyósi Mezőgazdasági Középiskola és a békéscsabai Petőfi úti Polgári Fiúiskola tanára volt. [[1956]] őszén azonnal a nemzeti felkelés mellé állt, s elsőnek szólalt meg a magyar függetlenséget hirdető [[Szabadság Rádió (Békéscsaba)|Békés megyei Szabadság Rádióban]].
-
* Csabai életrajzok. Békéscsaba : 1995. (Kézirat) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
+
-
== Művei ==
+
'''[[1956]]–[[1960|60]] között a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban dolgozott mint tudományos főmunkatárs.''' [[1960]]-ban innen ment nyugdíjba. Békéscsabára csak évek múltával az Áchim-ünnepségek, könyvheti rendezvények kapcsán tért vissza.
-
* Viharsarok. Az Alsó Tiszavidék földje és népe. Bp. 1937. Athenaeum. 275 p.
+
-
* Dózsa György. Történelmi tanulmány. Bp. 1939. MEFHOSZ. 243 p.
+
-
* Móricz Zsigmond. Bp. 1939. Athenaeum. 188 p.
+
-
* A felvilágosodástól a sötétedésig. A magyar irodalom története 1772-től 1867-ig. Bp. 1942. Magyar Élet. 287 p.
+
-
* Bölcsődal. Életregény. Bp. 1956. Magvető K. 305 p.
+
-
* Bresztováczy és az ördög. (Novellák.) Bp. 1957. Magvető K. 273 p.
+
-
* Szabadcsapat. Életregény. Bp. 1965. Szépirodalmi K. 387 p.
+
-
* Tamási Áron alkotásai és vallomásai tükrében. Bp. 1967. Szépirodalmi K. 183 p.
+
-
* Lázadó alkonyat. (Tanulmányok.) Bp. 1970. Szépirodalmi K. 470 p.
+
-
* Kráterarc. (Versek.) Bp. 1975. Szépirodalmi K. 66 p.
+
-
* Törzsek, hajtások. (Esszék.) Bp. 1978. Szépirodalmi K. 441 p.
+
-
* Hazatérés. Novellák. Bcs. 1990. Békés Megyei Könyvtár. 57 p.
+
-
== Kapcsolódó irodalom ==
+
'''Munkája elismeréséül [[1966]]-ban József Attila-díjat kapott.
-
* Balogh Ferentz Féja Géza, a népkönyvtárőr. Bcs. 1991. Békés Megyei Könyvtár. 120 p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
+
== Emlékezete ==
-
* A Könyvtári Jegyzések különszáma. Bibliogr. 27-28. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
+
* Halálának 10. évfordulóján ([[1988]]) Békéscsabán '''teret neveztek el róla'''.'''
-
* Darabos Pál Emlékezés Féja Gézára, Békéscsabára és az ifjúságra In: Új Aurora. 7. évf. 1979. 1. sz. 27-33. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
+
* '''[[1992|1992-ben]] [[Szabadság Rádió-emléktábla (Békéscsaba)|emléktáblát]] avattak''' annak tiszteletére, hogy [[1956]]. [[Október 31.|október 31-én]] Féja Géza szózatával kezdte meg adását a [[Szabadság Rádió (Békéscsaba)|Szabadság Rádió]].
-
* Féja Géza Pálya vagy sors? = Új Írás. 16. évf. 1976. 8. sz. 119-128. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
+
* [[2000|2000-ben]] '''Féja-emlékszoba''' nyílt  – bútorokkal, használati tárgyakkal, dokumentumokkal – a Békés Megyei Könyvtárban.
-
* Magyar életrajzi lexikon. 3. köt. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp. 1981. Akadémiai K. 196. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
+
-
* Magyar irodalmi lexikon. 1. köt. Főszerk. Benedek Marcell. Bp. 1963. Akadémiai K. 339-340. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
+
-
* Pomogáts Béla Megbékélt lázadó - Féja Gézáról. In: Forrás. 10. évf. 1978. 11. sz. 42-46. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
+
-
* Simon István Írószobám. Beszélgetés Féja Gézával. In: Kortárs. 19. évf. 1975. 12. sz. 1975-1985. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
+
-
* Zimonyi Zoltán Kráterarc, vulkános élet. Beszélgetés a 75 éves Féja Gézával In: Napjaink. 15. évf. 1976. 1. sz. 6-7. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
+
-
== Kép ==
+
== Művei ==
 +
* [[Viharsarok (szociográfia)|Viharsarok]] : az Alsó Tiszavidék földje és népe. Bp. : Athenaeum, 1937. 275 p.
 +
* Dózsa György : történelmi tanulmány. Bp. : MEFHOSZ, 1939. 243 p.
 +
* Móricz Zsigmond. Bp. : Athenaeum, 1939. 188 p.
 +
* A felvilágosodástól a sötétedésig : a magyar irodalom története 1772-től 1867-ig. Bp. : Magyar Élet, 1942. 287 p.
 +
* Bölcsődal : életregény. Bp. : Magvető K., 1956. 305 p.
 +
* Bresztováczy és az ördög. (Novellák.) Bp. :  Magvető K., 1957. 273 p.
 +
* Szabadcsapat : életregény. Bp. : Szépirodalmi K., 1965. 387 p.
 +
* Tamási Áron alkotásai és vallomásai tükrében. Bp. : Szépirodalmi K., 1967. 183 p.
 +
* Lázadó alkonyat. (Tanulmányok.) Bp. : Szépirodalmi K., 1970. 470 p.
 +
* Kráterarc. (Versek.) Bp. : Szépirodalmi K., 1975. 66 p.
 +
* Törzsek, hajtások. (Esszék.) Bp. : Szépirodalmi K., 1978. 441 p.
 +
* Hazatérés : novellák. Békéscsaba : Békés Megyei Könyvtár, 1990. 57 p.
-
* Balogh Ferentz Féja Géza, a népkönyvtárőr. Bcs. 1991. Békés Megyei Könyvtár. Előzéklap hátoldala, 116., 117. p. A Könyvtári Jegyzések különszáma.
+
== Képgaléria ==
-
* Féja Géza Pálya vagy sors? = Új Írás. 16. évf. 1976. 8. sz. 122., 124. p.
+
<Gallery widths="300px" heights="300px">
-
* Zimonyi Zoltán Kráterarc, vulkános élet. Beszélgetés a 75 éves Féja Gézával. In: Napjaink. 15. évf. 1976. 1. sz. 6., 7. p.
+
Fájl:20040707 feja geza szoba-001.jpg|Féja-emlékszoba
 +
Fájl:20040707 feja geza szoba-005.jpg|Féja-emlékszoba (belső fotó)
 +
</Gallery>
 +
 
 +
== Források ==
 +
* Araczki Magdolna et al.: A 20 év könyve : 1985–2005. Békéscsaba : Békés Megyei Könyvtár, 2005. 33. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* Csabai életrajzok. Békéscsaba : 1995. (Kézirat) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
 
 +
== Kapcsolódó irodalom ==
 +
* A Könyvtári Jegyzések különszáma. Bibliogr. 27–28. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* Balogh Ferenc: Féja Géza, a népkönyvtárőr. Békéscsaba : Békés Megyei Könyvtár, 1991. 120 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* Darabos Pál Emlékezés Féja Gézára, Békéscsabára és az ifjúságra In: Új Aurora. 7. évf. 1. szám (1979) 27–33. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* Erdei Ferenc: Egy barátság emléke : Erdei Ferenc és Féja Géza leveleiből. Makó : Erdei Ferenc Társaság, 2004. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* Féja Géza Pálya vagy sors? In: Új Írás. 16. évf. 8. szám (1976) 119–128. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* Féja Géza: a magyar irodalom jövője In. [https://library.hungaricana.hu/hu/view/IrodalmiSzemle_1968/?query=%22f%C3%A9ja%20g%C3%A9za%22&pg=890&layout=s Irodalmi Szemle 1968. 819–827. p]
 +
* Magyar életrajzi lexikon. 3. köt. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp. : Akadémiai K., 1981. 196. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* Magyar irodalmi lexikon. 1. köt. Főszerk. Benedek Marcell. Bp. : Akadémiai K., 1963. 339–340. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* Pomogáts Béla Megbékélt lázadó – Féja Gézáról. In: Forrás. 10. évf. 11. szám (1978) 42–46. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* Pomogáts Béla: Féja Géza (1900–1978) In. [https://library.hungaricana.hu/hu/view/IrodalmiSzemle_1978/?query=%22f%C3%A9ja%20g%C3%A9za%22&pg=1018&layout=s Irodalmi Szemle, 21. évf. 10. szám (1978) 939–940.p]
 +
* Simon István Írószobám. Beszélgetés Féja Gézával. In: Kortárs. 19. évf. 12. szám ( 1975) 1975–1985. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* Supka Magdolna: Lélekben társak : Supka Magdolna és Féja Géza levelezése, 1937–1976. Budapest : Nap Kiadó, 2013. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* Szabó Ferenc: Az irodalom vonzásában : tanulmányok, cikkek, 1955–2005. Békéscsaba : Békés Megyei Kvt., 2005. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* Válaszolni nehezebb : írók a képernyőn. szerk.: Bihari Sándor. Budapest : RTV-Minerva, 1980. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
 +
* Zimonyi Zoltán Kráterarc, vulkános élet. Beszélgetés a 75 éves Féja Gézával In: Napjaink. 15. évf. 1. szám (1976) 6–7. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
-
[[Kategória:Személyek]] [[Kategória:Békéscsaba]]
+
[[Kategória:Személyek]] [[Kategória:Békéscsaba]] [[Kategória:Békéscsabai Százak]] [[Kategória:Békéscsabai személyek]]
 +
[[Kategória:Újságírók]]
 +
[[Kategória:Könyvtárosok]]
 +
[[Kategória:Pedagógusok]]
 +
[[Kategória:Irodalmárok]]
 +
[[Kategória:1956]]

A lap jelenlegi, 2021. március 30., 17:07-kori változata

Szalatnyay József: Féja Géza

író, publicista, szociográfus

Tartalomjegyzék

Élete

Féja Géza 1900. december 19-én a Baranya megyei Szentjánospusztán született.

Édesapja korán meghalt. Négy gyermek maradt utána árván, köztük Géza – a legidősebb –, aki tíz éves volt ekkor. A család egy évvel a születése után egy felvidéki város, Léva lakója lett. Féja itt töltötte gyermekkorát, itt végezte a gimnáziumot. Az iskolai szünidőket mindig parasztok mellett töltötte, megismerte életkörülményeiket, érzéseiket, gondjaikat. Ez az élmény döntötte el írói sorsát.

1920-tól a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészkarára járt, az Eötvös Kollégium tagjaként letette a középiskolai tanári vizsgát, majd polgári iskolai tanári oklevelet szerzett.

Sírja a Farkasréti temetőben
1978. augusztus 14-én Budapesten hunyt el.

Munkássága

1924-től 1932-ig az esztergomtábori fiúiskolában kapott állást, ahol a környező szegény falvak és bányásztelepek gyerekeit tanította. Ez a település fontos állomás az életében: itt ismerte meg majdani feleségét, itt lett férj, apa, majd özvegy. A '20-as évek végén csatlakozott azokhoz a szellemi csoportokhoz, amelyek napirendre tűzték a szegényparasztság ügyét. Így 1929-ben rendszeres cikkírója lett Bajcsy-Zsilinszky Endre Előőrs, majd 1932-től Szabadság című hetilapjának. Kapcsolatba került a Bartha Miklós Társasággal; egyik ösztönzője lett a falukutatók mozgalmának; teoretikusa a népi írókat tömörítő Válasz című folyóiratnak.

Féja Géza a békéscsabai Megyei Könyvtárban, 1954 nyarán

Szenvedélyes egyénisége először a költészetben találta meg az önkifejezés eszközét. Versei a Forrás című antológiában jelentek meg (1927). Később áttért a publicisztikára, majd a szépprózára. 193337 között Pesterzsébeten tanított a Széchenyi István Polgári Fiúiskolában. A szlovenszkói Magyar Írás című társadalmi és irodalmi lap főmunkatársa, a Kazinczy Kiadó lektora, 19341944 között a Magyarország című lap belső munkatársa volt. A '30-as években egyike volt a kor meghatározó újságíróinak: fáradhatatlanul vitázott, harcolt, szervezett. Közéleti tevékenységet vállalt: részt vett a Márciusi Front programjának kidolgozásában. 1937. március 15-én Nemzeti Múzeum lépcsőjén ő olvasta fel a Front kiáltványát.

Irodalomkritikusként is elsősorban a társadalmi elégedetlenség jeleire és a szegénység megnyilatkozásaira figyelt fel. Kortársai közül legtöbbet Tamási Áronról és Illyés Gyuláról írt. Ő fedezte fel Szabó Pált, valamint Sinka Istvánt. Szabó Dezsőt tartotta egyik mesterének. Elsőként adta ki Ady legjelentősebb publicisztikai írásait Jóslások Magyarországról címmel (1936). 1937-ben jelent meg éles társadalomkritikájú irodalmi szociográfiája a Viharsarok, az Alsó-Tiszavidék földjéről és népéről szóló megdöbbentő vádirat. Könyvéért nemzetgyalázás címén perbe fogták, majd elítélték, tanári állásából elbocsátották. Politikai nézetei miatt 1945-től 1957-ig nem jelenhetett meg könyve.

1945 tavaszán Békéscsabára került, ahol 1956-ig dolgozott könyvtárosként. Sokat tett a háború után elkallódó, de közgyűjteménybe tartozó könyvállomány megmentéséért. A Városi Népkönyvtár szervezését 1945. május 2-án kezdte meg, amely ekkor a múzeum épületében kapott helyet. Egymaga készített katalógust, létrehozta a Békési Gyűjteményt. 1952. január 1-jével státusrendezés címén megfosztották a maga munkájával teremtett könyvtár vezetésétől, és segédkönyvtárossá minősítették. Ezt az állapotot a Megyei Könyvtár alapítása oldotta fel, ahol Féja igazgatóhelyettesi beosztást kapott. A város és a megye szellemi életében tevékenyen vett részt. Irodalmi, történelmi előadásokat tartott; az ókígyósi Mezőgazdasági Középiskola és a békéscsabai Petőfi úti Polgári Fiúiskola tanára volt. 1956 őszén azonnal a nemzeti felkelés mellé állt, s elsőnek szólalt meg a magyar függetlenséget hirdető Békés megyei Szabadság Rádióban.

195660 között a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban dolgozott mint tudományos főmunkatárs. 1960-ban innen ment nyugdíjba. Békéscsabára csak évek múltával az Áchim-ünnepségek, könyvheti rendezvények kapcsán tért vissza.

Munkája elismeréséül 1966-ban József Attila-díjat kapott.

Emlékezete

Művei

Képgaléria

Források

Kapcsolódó irodalom

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök