Evangélikus Nagytemplom (Békéscsaba)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
a (Kép feltöltése)
a (Dátum javítása)
15. sor: 15. sor:
'''[[1824]]. [[június 29.|június 29-én]]''', Péter–Pál napján fényes ünnepség keretében '''Machula Gábor''', szarvasi lelkész-esperes '''szentelte fel a Nagytemplomot'''. Ünnepi beszédét szlovák nyelven mondta el. A felszentelés alkalmával a Kis- és a Nagytemplom között akáclombos fasort ültettek.  
'''[[1824]]. [[június 29.|június 29-én]]''', Péter–Pál napján fényes ünnepség keretében '''Machula Gábor''', szarvasi lelkész-esperes '''szentelte fel a Nagytemplomot'''. Ünnepi beszédét szlovák nyelven mondta el. A felszentelés alkalmával a Kis- és a Nagytemplom között akáclombos fasort ültettek.  
-
'''[[1834|1834-ben]] földrengés rázta meg''' a hatalmas építményt, amelynek hosszoldala megrepedt. Ebben az évben készült el az '''új, kisebb toronysisak'''. Eredetileg könnyedebb, késő copf stílusú sisakot viselt a torony, a földrengés pusztítása után azonban a testével aránytalanabb sisakot helyeztek rá. A szerkezetét Fliegel János, aradi ács tervezte, a rézfedés Guldner Ferenc, szolnoki mester munkája.
+
'''[[1834|1834-ben]] földrengés rázta meg''' a hatalmas építményt, amelynek hosszoldala megrepedt. Az '''új, kisebb toronysisak''' [[1843|1843-ban]] készült el. Eredetileg könnyedebb, késő copf stílusú sisakot viselt a torony, a földrengés pusztítása után azonban a testével aránytalanabb sisakot helyeztek rá. A szerkezetét Fliegel János, aradi ács tervezte, a rézfedés Guldner Ferenc, szolnoki mester munkája.
[[1888|1888-ban]] a fenyegető árvíz idején a templom menedéket nyújtott a lakosságnak. Ide hozták féltett holmijukat, s néhány napig maguk is a hatalmas boltívek alatt laktak.
[[1888|1888-ban]] a fenyegető árvíz idején a templom menedéket nyújtott a lakosságnak. Ide hozták féltett holmijukat, s néhány napig maguk is a hatalmas boltívek alatt laktak.
44. sor: 44. sor:
* 1718 Konik (Konicsek) Tamás
* 1718 Konik (Konicsek) Tamás
* 1718–1726 Suhajda János (az első hivatalos lelkész)
* 1718–1726 Suhajda János (az első hivatalos lelkész)
-
* (1725–1728) Szalay János  
+
* 1725–1728 Szalay János  
* 1728–1744 Burian Sámuel  
* 1728–1744 Burian Sámuel  
* 1744–1749 [[Tessedik Sámuel, id. (1710-1749)|id. Tessedik Sámuel]]  
* 1744–1749 [[Tessedik Sámuel, id. (1710-1749)|id. Tessedik Sámuel]]  
92. sor: 92. sor:
* Nagy Zoltán: A békéscsabai evangélikusság története és jelene. In: [http://www.tit.hu/studio/Bekescsaba/Bekescs16elNagyZ..pdf Tit.hu] (Látogatva: 2020. 01. 31.)
* Nagy Zoltán: A békéscsabai evangélikusság története és jelene. In: [http://www.tit.hu/studio/Bekescsaba/Bekescs16elNagyZ..pdf Tit.hu] (Látogatva: 2020. 01. 31.)
* Niedzielsky Katalin: Örömüzenet nemzedékeknek. In: [https://library.hungaricana.hu/hu/view/BekesMegyeiNepujsag_2006_06/?pg=156&layout=s Békés Megyei Hírlap, 61. évf. 135. szám (2006. június 12.) 1–2. p.] (Látogatva: 2020. 02. 21.)
* Niedzielsky Katalin: Örömüzenet nemzedékeknek. In: [https://library.hungaricana.hu/hu/view/BekesMegyeiNepujsag_2006_06/?pg=156&layout=s Békés Megyei Hírlap, 61. évf. 135. szám (2006. június 12.) 1–2. p.] (Látogatva: 2020. 02. 21.)
-
* Szegfű Katalin: Közösségben Istennel és egymással : újraszentelték a békéscsabai evangélikus Nagytemplomot. In: [http://www.evangelikuselet.hu/phocadownload/2018/2018_43-44.pdf Evangélikus Élet, 83. évf. 43-44. szám (2018. november 4.) 8–9. p.] (Látogatva: 2020. 02. 21.)
+
* Szegfű Katalin: Közösségben Istennel és egymással : újraszentelték a békéscsabai evangélikus Nagytemplomot. In: [http://www.evangelikuselet.hu/phocadownload/2018/2018_43-44.pdf Evangélikus Élet, 83. évf. 43–44. szám (2018. november 4.) 8–9. p.] (Látogatva: 2020. 02. 21.)
[[Kategória:Békéscsaba]][[Kategória:Épített értékek]][[Kategória:Templomok]] [[Kategória:Békéscsabai Települési Értéktár]]
[[Kategória:Békéscsaba]][[Kategória:Épített értékek]][[Kategória:Templomok]] [[Kategória:Békéscsabai Települési Értéktár]]

A lap 2020. február 22., 11:10-kori változata

A Békéscsaba központjában álló Evangélikus Nagytemplom Kelet-Közép-Európa legnagyobb evangélikus temploma. Az Evangélikus Kistemplommal szemben, a Kossuth tér és a Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium között, a Szeberényi téren található. Műemléki védelem alatt áll.

Tartalomjegyzék

Története

Evangélikus Nagytemplom

A 18. század végére a békéscsabai evangélikus gyülekezet számára kicsinek bizonyult a már meglévő Kistemplom, ezért új templom vált szükségessé. Több javaslat közül Draskóczi Milecz Mihály lelkész kezdeményezését fogadták el: egy nagyobb templom felépítését a régivel szemben. Így az építkezés ideje alatt sem kellett a gyülekezetnek nélkülöznie az istentiszteleteket, továbbá az építészetileg értékes Kistemplom is megmaradhatott.

Az egyház 6 házat vásárolt meg a templom telke számára a Kistemplommal szemben, a Kossuth tér keleti oldalán. Draskóczi Milecz Mihály és Uhrin András lelkész vezetésével megkezdődtek a beruházás munkálatai. 1807. július 5-én szerződést kötöttek Frantz Pumperger aradi, Anton Ziegler gyulai és Josepf Hoffer ó-aradi építőmesterekkel, október 26-án pedig megállapodtak Friedrich Burgner, gyulai áccsal, aki az alapozó és állványozó munkálatokat végezte. A laza talaj miatt tölgyfacölöpöket vertek le, melyekre téglaboltozatot emeltek, majd erre rakták az alapot. A szükséges köveket Naszályról és Pestről hozatták. A „protestantizmus alföldi várának” alapkövét 1807-ben – a Szentháromság utáni 19. vasárnapot követő hétfőn – tették le. Az eseményen Draskóczki Milecz Mihály és Uhrin András lelkészek is jelen voltak.

Az építkezés saját erőből, a gyülekezet minden tagjának anyagi hozzájárulásával kezdődött meg. A munkálatok 1811-ben a napóleoni háborúk okozta pénzromlás és elszegényedés miatt megakadtak. A már kész falak koronáit cseréppel fedték le. Az egyházon belül egyesek úgy vélekedtek, hogy a már felépült részeket le kell bontani és egy másik, alkalmasabb helyen kellene két templomot felépíteni. Uhrin András lelkész meggyőzte a kétkedőket, az egyház pedig beleegyezett az építkezés folytatásába.

1813-ban felkérték Tessedik Sámuel, mezőberényi uradalmi mérnököt – aki a békéscsabai Tessedik lelkész unokája volt – hogy felügyelje a további építkezéseket. A fennmaradt szerződések és építőanyag-vásárlásokról szóló dokumentumok szerint a következő évtől folytatódott az építkezés. 1819-ben kezdtek hozzá a torony építéséhez a nyugati homlokzaton, amely a vallásszabadságot hirdető építmény szerves tartozéka lett. A tornyos homlokzat a hazai barokk katolikus templomokéhoz hasonló, ezzel is jelezve a vallások közötti egyenjogúságot. A templom klasszicista stílusban (copf és empire elemekkel) épült.

1822-re elkészültek a díszítőmunkák. Az oszlopfőket Francz Willisca, a mellvédbalusztereket és a hullámmotívumot pedig Francz Moldt készítette. Dunaiszky Lőrinc, akadémiai szobrász tervezte és készítette a két oszloppal keretbe foglalt oltárszószéket. Az oltár és a szószék a második karzatig magasodik, mintegy önálló építészeti alkotás. Az oltár melletti keresztelőmedence szintén Dunaiszky munkája, a korszak kedvelt motívuma szerint mészkőből készült, stilizált kehely formájú. A nyugati karzaton kapott helyet a 24 változatú orgona. A hangszer a pesti orgonakészítő Horotek alkotása. A templom kiváló akusztikájú, ami hangversenyek rendezésére is alkalmassá teszi.

1824. június 29-én, Péter–Pál napján fényes ünnepség keretében Machula Gábor, szarvasi lelkész-esperes szentelte fel a Nagytemplomot. Ünnepi beszédét szlovák nyelven mondta el. A felszentelés alkalmával a Kis- és a Nagytemplom között akáclombos fasort ültettek.

1834-ben földrengés rázta meg a hatalmas építményt, amelynek hosszoldala megrepedt. Az új, kisebb toronysisak 1843-ban készült el. Eredetileg könnyedebb, késő copf stílusú sisakot viselt a torony, a földrengés pusztítása után azonban a testével aránytalanabb sisakot helyeztek rá. A szerkezetét Fliegel János, aradi ács tervezte, a rézfedés Guldner Ferenc, szolnoki mester munkája.

1888-ban a fenyegető árvíz idején a templom menedéket nyújtott a lakosságnak. Ide hozták féltett holmijukat, s néhány napig maguk is a hatalmas boltívek alatt laktak.

Az orgona minőségét illetően hiányosságok merültek fel. Hosszú pereskedés után, 19011902 között Sovkenik János és Rukovina János, szegedi orgonaépítők építették újjá a hangszert. A templomba 1937-ben vezették be a villanyvilágítást, 1938-ban pedig díszkivilágítást kapott.

1978-ban újabb földrengés okozott kárt a Nagytemplomban, szerkezetét ezután ismét megerősítették. A kupolák vasbeton héjat kaptak, a karzatok padozatába tárcsákat merevítettek, a pillérek testébe pedig rejtett vázt építettek. A kivitelezést Táborszky László esperes szervezte, aki a Nagytemplom helyreállítása után a Kistemplomot és a parókiákat is felújíttatta. A munkálatok műemléki irányítását Bugár-Mészáros Károly végezte.

1980-tól teljes felújítást végeztek a templomon. A munkák befejezése után, 1983. október 2-án, Luther Márton születésének 500. évfordulóján a hálaadó istentiszteleten zsúfolásig megtelt a templom.

2000 nyarán ellopták a Krisztus kereszthalálát ábrázoló oltárképet, Landau Lénárd, pesti művésztanár alkotását. A vandál módon eltávolított festmény máig nem került meg. Az oltárkép helyén sokáig csak egy kereszt állt, majd Szeverényi Mihály festőművész Elvégeztetett című alkotása került a Nagytemplom oltárterébe.

20172018-ban 800 millió forint kormányzati támogatással sor került a Nagytemplom és több egyházi ingatlan renoválására is. Felújították a homlokzatot, a nyílászárókat és a padlóburkolatot, szigetelték a falakat, lecserélték az elektromos vezetékeket, restaurálták a szobrokat, a faszerkezeteket és a takaró kőlapokat, valamint teljesen kifestették az épület belsejét. Megoldották a csapadékvíz elvezetését, továbbá megújult a tetőzet is. Stílusához illő burkolatot kapott a templom előtti tér és a templomkert is. Az Evangélikus Nagytemplomot Kondor Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke szentelte fel.

A Nagytemplomnak története során sosem volt harangja, a híveket a Kistemplom harangjai hívják az istentiszteletekre.

A templom jellemzői

Emléktáblák

Lelkészek

Források

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök