Berekméri Zoltán (1923–1988)
A BékésWiki wikiből
| 6. sor: | 6. sor: | ||
'''[[1942.|1942-től]]''' a békéscsabai 1. sz. postahivatalban dolgozott tisztviselőként. Képeit /postai alkalmazását felhasználva/, eljuttatta Európa országaiba és más kontinensekre is. | '''[[1942.|1942-től]]''' a békéscsabai 1. sz. postahivatalban dolgozott tisztviselőként. Képeit /postai alkalmazását felhasználva/, eljuttatta Európa országaiba és más kontinensekre is. | ||
| - | [[Fájl:Levele Gellert Gezahoz.jpg|bélyegkép| A tulajdonos engedélyével feltöltve]]Ifjúkori barátjának, fotóstársának /akivel több pályázaton együtt vettek részt/ és postai munkatársának Gellért Gézának írt levele. | + | [[Fájl:Levele Gellert Gezahoz.jpg|bélyegkép| A tulajdonos engedélyével feltöltve]] Ifjúkori barátjának, fotóstársának /akivel több pályázaton együtt vettek részt/ és postai munkatársának Gellért Gézának írt levele, akivel haláláig tartották a kapcsolatot. |
'''[[1958|1958-tól]]''' a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum fényképésze lett nyugdíjazásáig 1978-ig. Sok ezer fényképet készített, erre az időszakra esik legtermékenyebb alkotói korszaka. | '''[[1958|1958-tól]]''' a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum fényképésze lett nyugdíjazásáig 1978-ig. Sok ezer fényképet készített, erre az időszakra esik legtermékenyebb alkotói korszaka. | ||
A lap 2022. szeptember 6., 14:12-kori változata
Berekméri Zoltán (fotóművész)
Békéscsabán járt középiskolába, kereskedelmi érettségit 1941-ben tett a Békéscsabai Községi Felső Kereskedelmi Középiskolában. Már 14 évesen fotózni kezdett. Diákként különböző kiállításokon vett részt: Az 1941-42-es tanévben Szegeden az Országos Diák-fotókiállításon elnyerte a Magyarország Diák-fényképészbajnoka címet, majd Debrecenben, Budapesten és Nagyváradon is díjazták képeit.
1942-től a békéscsabai 1. sz. postahivatalban dolgozott tisztviselőként. Képeit /postai alkalmazását felhasználva/, eljuttatta Európa országaiba és más kontinensekre is.
1958-tól a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum fényképésze lett nyugdíjazásáig 1978-ig. Sok ezer fényképet készített, erre az időszakra esik legtermékenyebb alkotói korszaka.
Alapító tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének 1956-ban. A Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség /FIAP/ 1958-ban vette fel tagjai sorába. A Fotóművészet Nemzetközi Szövetsége AFIAP /1958/ és EFIAP címmel tüntette ki. Gentben és Rio de Janeiróban bronzérmet nyert a képeivel. Életében egyetlen önálló kiállítása volt: 1985-ben a budapesti Ernst Múzeumban. A kiállításról Végvári Lajos írt a Fotó c. lap egyik az évi áprilisi számában, megemlítve, hogy az Őszi szél című képét Hevesy Iván a magyar fotótörténetet bemutató könyvének címlapjára tette. Kincses Károly fotóművész így írt róla: „Kevés nálánál egységesebb és magasabb színvonalú művészi életművet tudhat magáénak az e századi magyar fotográfia. Csendes, szemlélődő, érzelmekben gazdag képei elszakadtak az őt meg nem értő kor aktualitásától, s egy időtlen, tér nélküli világ lenyomatait őrzik. Fő műfaja a lírai tájkép, a csendélet, a zsáner. …Sajátossága a zárt, kiegyensúlyozott kompozíció. Nagy mesterségbeli tudás és gondos kidolgozás jellemezte.”
Mentális betegsége a depresszió, amelyben a túlzott alkoholfogyasztás hónapjai és a nyugodtabb időszakok váltották egymást, míg végül a pomázi elmeszociális otthonba került, ahol 1988. május 21-én 65 évesen elhunyt. Békéscsabán a Ligeti Katolikus temetőben nyugszik, sírját időnként felkeresik az alkotótársak.
Emlékezete:
Békéscsabán 1992-ben emlékkiállítással tisztelegtek művészete előtt. 1995-ben egy Berekméri Zoltánról elnevezett /időközben megszűnt/ fotóklubot hoztak létre. Műveinek nagy részét a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban és a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzik. Nem lehetetlen azonban, hogy Békéscsabán töltött évei alatt ismerősöknek, barátoknak ajándékozott fotóiból, így több képe lappanghat magántulajdonban
