Berekméri Zoltán (1923–1988)

A BékésWiki wikiből

fotóművész

Tartalomjegyzék

Élete

Levele fiatalkori barátjához Gellért Gézához
Sirja a Ligeti temetoben.JPG
A békéscsabai Állami Áruház előtti ÁFOR-kút előtt készült fotó

Berekméri Zoltán 1923. július 11-én született Kecskeméten.

Békéscsabán járt középiskolába, kereskedelmi érettségit 1941-ben tett a Békéscsabai Községi Felső Kereskedelmi Középiskolában.

Már 14 évesen fotózni kezdett. Középiskolájában a fotó szakosztály ifjúsági elnöke lett. Diákként különböző kiállításokon vett részt: az 1941–42-es tanévben Szegeden, az Országos Diák-fotókiállításon elnyerte a Magyarország Diák-fényképészbajnoka címet, majd Debrecenben, Budapesten és Nagyváradon is díjazták képeit.

Mentális betegsége a depresszió volt, melyben a túlzott alkoholfogyasztás hónapjai és a nyugodtabb időszakok váltották egymást, míg végül a pomázi elmeszociális otthonba került, ahol 1988. május 21-én, 65 évesen elhunyt. Békéscsabán, a Ligeti katolikus temetőben nyugszik, sírját időnként felkeresik az alkotótársak.

Munkássága

1942-től a békéscsabai 1. sz. postahivatalban dolgozott tisztviselőként. Képeit – postai alkalmazását felhasználva –, eljuttatta Európa országaiba és más kontinensekre is. Ifjúkori békéscsabai barátjával, fotóstársával és postai munkatársával, Gellért Gézával – akivel több pályázaton együtt vettek részt – haláláig tartották a kapcsolatot. 1958-tól egészen a nyugdíjazásáig (1978) a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum fényképésze volt. Sok ezer fényképet készített, erre az időszakra esik legtermékenyebb alkotói korszaka.

1956-ban alapító tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének. A Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (FIAP) 1958-ban vette fel a tagjai sorába. A Fotóművészet Nemzetközi Szövetsége AFIAP (1958) és EFIAP címmel tüntette ki. Gentben és Rio de Janeiróban bronzérmet nyert a képeivel. Életében egyetlen önálló kiállítása volt: 1985-ben a budapesti Ernst Múzeumban. A kiállításról Végvári Lajos írt a Fotó c. lap egyik az évi, áprilisi számában, megemlítve, hogy az Őszi szél című képét Hevesy Iván a magyar fotótörténetet bemutató könyvének címlapjára tette. Kincses Károly fotóművész így írt róla: „Kevés nálánál egységesebb és magasabb színvonalú művészi életművet tudhat magáénak az e századi magyar fotográfia. Csendes, szemlélődő, érzelmekben gazdag képei elszakadtak az őt meg nem értő kor aktualitásától, s egy időtlen, tér nélküli világ lenyomatait őrzik. Fő műfaja a lírai tájkép, a csendélet, a zsáner. (...) Sajátossága a zárt, kiegyensúlyozott kompozíció. Nagy mesterségbeli tudás és gondos kidolgozás jellemezte.”

Emlékezete

Kronológia a kiállításokról és pályázatokról, amelyeken részt vett

Halála után rendezett emlékkiállítások

MANDA Magyar Nemzeti Digitális Archívum. [2022.09.21.] <https://mandadb.hu/tetel/634537/Berekmeri_Zoltan_fenykepei>

Források

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök