1855. évi nagy gyulai árvíz

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
Jzoltan (vitalap | szerkesztései)
(Új oldal, tartalma: „'''Gyula főfolyója a Fehér-Körös''' volt. Az 1800-as évek elején a Körös több ága is áthaladt a településen. A főág '''a mai [[Élővíz-csatorna (Bék…”)
Újabb szerkesztés →

A lap 2020. április 15., 14:44-kori változata

Gyula főfolyója a Fehér-Körös volt. Az 1800-as évek elején a Körös több ága is áthaladt a településen. A főág a mai Élővíz-csatorna medrében folyt a városon keresztül. A Fehér- és a Fekete-Köröst vízi közlekedésre, áruszállításra használták.

Tartalomjegyzék

Áradások a 19. század elején

Hóolvadás vagy nagy mennyiségű csapadék a vízállás emelkedését, a folyó árterének elöntését eredményezte. A Fehér-Körös általában 15 évente áradt. A 19. században rendkívüli vízállás 1816-ban, 1830-ban, 1845-ben, majd 1855-ben volt. Ezekben az években az alacsonyabban fekvő városrészek víz alá kerültek. Az 1845-ös árvíz után a belváros és az Újváros közötti Kis-Köröst eltöltötték. Az 1855 előtti óvintézkedések csak kisebb áradások ellen biztosítottak védelmet.

Az 1855-ös árvíz

A 19. század közepén Gyulán nagyjából 2 500 lakóház állt. 1855. február 13. és 22. között a Fehér- és a Fekete-Körös vízszintje annyira magasra emelkedett, hogy a töltések és gátak átszakadtak. Február 15-én az északi, 20-án pedig a déli városrészek kerültek víz alá. Újvárost a Fekete-Körös, délen Nagymagyarvárost pedig a Fehér-Körös pusztította. 1 600 épület és tanya került víz alá, a lakások 25%-a (több mint 600 lakás) megsemmisült. A lakosok házaikat elhagyva a magasan fekvő településrészekre menekültek. A háziállatok és jószágok nagy része elpusztult, a szárazmalmok használhatatlanná váltak. Gyula történetének egyik legnagyobb árvize pusztított.

Február 18-án a város megmentésére bizottmányt hoztak létre. Az elárasztott városrészekbe hajókat és tutajokat vezényeltek, a gátakat felügyelték. A lakásaikat elhagyni kényszerült embereket középületekben szállásolták el. Fűtésről, világításról, élelmiszerosztásról és a rendről megbízott tanítók gondoskodtak. Az elárasztott megyei kórház betegeit az Arany Sas vendéglőbe szállították. Március 24-én az árvíz apadni kezdett.

Az árvíz után Gyulára látogatott Albert, királyi főkormányzó. Egyértelművé vált, hogy a vízszabályozás hiánya a város létét veszélyezteti. 1856-ban közmunkával hozzákezdtek a Fehér-Körös szabályozásához. Az új folyómeder kialakításának munkálatait 1857. május 26-án I. Ferenc József és Erzsébet királyné is megtekintette. Létrejött a 18 km hosszú Gyulaváritól (a Fehér-Körös jobb oldali partja) Békésig tartó csatorna, melynek medrébe terelték a Fehér-Köröst. A Gyula–Békési Nagycsatorna 1858-ra készült el. A város – Békéshez és Békéscsabához hasonlóan – folyóvíz nélkül maradt. A Fehér-Körös egykori medrébe irányították a Nádor-malomcsatorna vizét, így kialakították az Élővíz-csatornát.

Az árvíz hatásai

1856-ban Réthy Lipót Szarvasról Gyulára költöztette nyomdáját. Első kiadványa Gyulai árvizkönyv címen jelent meg.

1856-ban megalakult a Tiszavidéki Vaspálya Társaság és hozzákezdtek Gyula érintésével a Szolnok–Arad vasútvonal kiépítéséhez. A város még 1851-ben vállalást tett az építés támogatására. A vasútvonal 1857–58 között épült meg, Gyulát elkerülve, mivel a kivitelezők nem kívántak kockázatot vállalni az árvízveszélyes, Fehér-Körössel párhuzamos területtel.

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök