Beliczey Géza (1863–1938)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2017. július 25., 19:09-kor történt szerkesztése után volt.

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

Ugrás: navigáció, keresés

földbirtokos, országgyűlési képviselő, „Békéscsaba és Békés vármegye Széchenyije”

Élete

Régi magyar nemesi család sarjaként született Békéscsabán 1863. április 28-án, bajczai Beliczey István és Konopy-Cziglera Antónia Alojzia Johanna gyermekeként. Gézának 2 fiú és 3 lánytestvére született.

A reáliskolát Aradon és Körmöcbányán, műegyetemi tanulmányait Grazban és Bécsben végezte. A vegyi technológia mellett a Hochschule für Bodenkulturnak is hallgatója volt. Iskolái elvégzése után tanulmányútra indult, s bejárta Franciaországot, Angliát és Svájcot.

Kozma Ferenc gyakornoknak nevezte ki Mezőhegyesen, majd egy év után átvette atyja birtokának vezetését. 1867-ben mint gerendási nagybirtokos, Rosenthal Ignác gőzmalom-tulajdonossal előmunkálati engedélyhez jutottak a Csanádapáca - Újkígyós - Békéscsaba - Doboz között építendő gazdasági vasút kialakítására. Feleségével, Baghy Alojziaval Törökszentmiklóson házasodtak össze 1894-ben. Három gyermekük született, Mária Antoinette Lujza, István és Miklós.

Beliczey meghatározó szerepet játszott Békés vármegye gazdasági és politikai életében. 1903-ban a Békésmegyei Gazdasági Egylet alelnökké választották. Fábry Sándor főispán utódaként is szóba került a neve 1907-ben, azonban függetlenségi párti Justh Jánost választották. 1908-ban a békéscsabai lakosokkal adóleírást kért, amit elutasítottak. Gróf Wenckheim Dénes helyett 1911-ben megválasztották a vármegyei lótenyésztő bizottság elnökévé.

A Gazdasági Egylet alapszabálymódosítását követően, 1912-ben elnökké választotta, majd 1922-ben örökös tiszteletbeli elnöknek nevezték ki. 1913-ban Békéscsabán országgyűlési képviselővé választották munkapárti programjával, egészen 1918-ig tevékeny politikai szerepet végzett. A forradalmak idején tanúsított magatartása miatt üldözték, a diktatúra alatt a szolnoki börtönben raboskodott. Ezt követően újkígyósi birtokára vonult vissza. 1921-ben alelnöke lett az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek. Érdemei elismeréséül 1922-ben megkapta a gazdasági főtanácsosi címet, és a Signum Laudis, a II. oszt. érdemkereszt tulajdonosa lett. Terményeivel és állat állományával számtalan díjat nyert. Többször Békésvármegye legtöbbet adózói között volt. Felülfizető volt különböző kulturális esteken.

Élénk közéleti szereplést folytatott, tevékenyen foglalkozott a közgazdaság kérdéseivel. Békés megye törvényhatósága 1927-ben, majd 1937-ben ismét a felsőház tagjává választotta, ami a megyeszerte őt övező tiszteletnek köszönhető. Elnöke lett a Békés vármegyei Általános Takarékpénztár Egyesület Rt. és a Békés vármegyei Lótenyésztési Bizottmánynak. A sok kitüntető tisztség mellett még tagja volt az Országos Mezőgazdasági Kamarának, a Pesti Hazai Első Takarékpénztárnak, az Első Magyar Általános Biztosító Rt. választmányának, a Békéscsabai Kisgazdák Áru- és Hitelszövetkezet igazgatóságának, a Körösvidék Rt. igazgatóságának, az Alföldi Első Gazdasági Vasút igazgatóságának; továbbá a Békéscsabai Kisgazdák Egyesületének díszelnöke lett. Alapító elnöke volt a Békéscsabai Sertéshizlaló Részvénytársaságnak.

Több mint harminc éven át volt meghatározó személyisége a város és Békés vármegye gazdasági életének. Budapesten halt meg 1938. május 2-án, a békéscsabai katolikus temetőben, a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.