Beliczey Géza (1863–1938)

A BékésWiki wikiből

Beliczey Géza
A Beliczey család síremléke
A Beliczey család kopjafája

földbirtokos, országgyűlési képviselő, „Békéscsaba és Békés vármegye Széchenyije”

Tartalomjegyzék

Élete

Régi magyar nemesi család sarjaként született Békéscsabán 1863. április 28-án, bajczai Beliczey István és Konopy-Cziglera Antónia Alojzia Johanna gyermekeként. Gézának 2 fiú-(József, Tibor) és 3 lánytestvére (Ilona, Etelka Erzsébet) született.

A reáliskolát Aradon és Körmöcbányán, műegyetemi tanulmányait Grazban és Bécsben végezte; a Hochschule für Bodenkulturnak is hallgatója volt. Iskolái elvégzése után tanulmányútra indult, s bejárta Franciaországot, Angliát és Svájcot.

Budapesten halt meg 1938. május 2-án, a békéscsabai katolikus temetőben, a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.

Munkássága

Kozma Ferenc gyakornoknak nevezte ki Mezőhegyesen, majd egy év után átvette atyja birtokának vezetését. 1867-ben mint gerendási nagybirtokos, Rosenthal Ignác gőzmalom-tulajdonossal előmunkálati engedélyhez jutottak a CsanádapácaÚjkígyósBékéscsabaDoboz között építendő gazdasági vasút kialakítására. Feleségével, szécsényi Baghy Alojziával Törökszentmiklóson házasodtak össze 1894-ben. Három gyermekük született, Mária Antoinette Lujza, István és Miklós.

Beliczey meghatározó szerepet játszott Békés vármegye gazdasági és politikai életében. 1903-ban a Békésmegyei Gazdasági Egylet alelnökévé választották. Fábry Sándor főispán utódaként is szóba került a neve 1907-ben, azonban nem őt, hanem a függetlenségi párti Justh Jánost választották. 1908-ban a békéscsabai lakosokkal adóleírást kért, amit elutasítottak. Gróf Wenckheim Dénes helyett 1911-ben megválasztották a vármegyei lótenyésztő bizottság elnökévé.

A Gazdasági Egylet alapszabály-módosítását követően, 1912-ben elnökké választotta. 1913-ban munkapárti programjával Békéscsabán országgyűlési képviselővé választották és 1918-ig tevékeny politikai szerepet folytatott. A forradalmak idején tanúsított magatartása miatt üldözték, a diktatúra alatt a szolnoki börtönben raboskodott. Ezt követően újkígyósi birtokára vonult vissza. 1921-ben alelnöke lett az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek. 1922-ben a Békésmegyei Gazdasági Egylet örökös tiszteletbeli elnökévé nevezték ki. Érdemei elismeréséül 1922-ben megkapta a gazdasági főtanácsosi címet, és a Signum Laudis, a II. oszt. érdemkereszt tulajdonosa lett. Terményeivel és állat állományával számtalan díjat nyert. Többször Békés vármegye legtöbbet adózói között volt. Felülfizető volt különböző kulturális esteken.

Élénk közéleti szereplést folytatott, tevékenyen foglalkozott a közgazdaság kérdéseivel. Békés megye törvényhatósága 1927-ben majd 1937-ben ismét a felsőház tagjává választotta, ami a megyeszerte őt övező tiszteletnek volt köszönhető. Elnöke lett a Békés vármegyei Általános Takarékpénztár Egyesület Rt.-nek és a Békés vármegyei Lótenyésztési Bizottmánynak. A sok kitüntető tisztség mellett tagja volt az Országos Mezőgazdasági Kamarának, a Pesti Hazai Első Takarékpénztárnak, az Első Magyar Általános Biztosító Rt. választmányának, a Békéscsabai Kisgazdák Áru- és Hitelszövetkezet igazgatóságának, a Körösvidék Rt. igazgatóságának, az Alföldi Első Gazdasági Vasút igazgatóságának; továbbá díszelnöke lett a Békéscsabai Kisgazdák Egyesületének. Alapító elnöke volt a Békéscsabai Sertéshizlaló Részvénytársaságnak.

Több mint harminc éven át volt meghatározó személyisége a város és Békés vármegye gazdasági életének.

Emlékezete

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök