Gyöngyösi János (1893–1951)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2021. május 3., 12:29-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

könyvkereskedő, publicista, külügyminiszter

Tartalomjegyzék

Élete

Gyöngyösi János

Gyöngyösi János Rokyca-n (ma Rokycany, Csehország) született 1893. május 3-án. Édesapja Heller Ferenc állami tisztviselő, édesanyja Szányi Etelka háztartásvezető. Szüleit hat esztendős korában elvesztette; neveltetéséről nagybátyja, a csabai zenetanár, Gyöngyösi Gusztáv gondoskodott, akinek felvette a vezetéknevét.

Középiskoláit Aradon és Békéscsabán, az egyetem bölcsészeti fakultását Budapesten végezte. Diákéveiben óraadóként és műfordítóként (különösen Anatole France fordításokkal) jutott pénzhez.

Tartalékos tisztként harcolt az I. világháborúban, rászolgált a III. osztályú Katonai Érdemkeresztre, a Bronz Katonai Érdemrendre és a Sebesülési Éremre. Megjárta az olasz hadifogságot is, 1919 szeptemberében került vissza Békéscsabára, ahol francia, valamint német írókat fordított a Tevan Könyvkiadó részére. A katonai szolgálat miatt 1920-ban szerezte meg a magyar–latin szakos tanári oklevelét, majd doktori végzettséget szerzett esztétikából.

Kétszer házasodott. Második feleségét, Andó Erzsébetet 1938. október 22-én vette el.

Budapesten halt meg gyomorvérzésben 1951. október 29-én.

Munkássága

1920-tól 1921-ig volt az Est című lap újságírója Budapesten. 1921-től Békéscsabán a liberális Békésmegyei Közlöny című napilap felelős-, majd főszerkesztője lett. Ugyanebben az évben könyv-, papír- és zenemű-kereskedést nyitott Gruber Dezső nyomdásszal Kulpin Jakab divatáruháza mellett, a Szent István tér 16. szám alatt. Kereskedőként bekerült a békéscsabai Kereskedelmi Csarnokba, melynél főtitkári feladatokat látott el. Tagja volt a város képviselő-testületének, a Múzeumi és Színügyi Bizottságnak és Békésvármegye Törvényhatósági Bizottságának. Az Auróra Kör irodalmi szakosztályának is vezetője volt, aminek estjein maga is fellépett. Mindezek mellett a városi tulajdonban levő Békéscsabai Fürdő Rt. igazgatósági tagja is volt.

A '30-as években kezdett a politikával foglalkozni: 1930-ban megszervezte a Békés vármegyei ellenzéki blokkot. 1931-ben belépett az akkor megalakuló Független Kisgazdapártba (FKgP); 1939-től tagja lett a párt Központi Végrehajtó Bizottságának. 1935-ben elindította és szerkesztette az Alföldi Népújság című demokratikus koalíciós ellenzéki lapot. Gyöngyösi bátor és tényekkel alátámasztott cikkeit számos sajtóper követte. Az Alföldi Népújság 1938-ban betiltásra került, de a szovjet csapatok hazánkba érkezése után, 1944 októberében újraindította. Az október 11-én megjelenő újság csupán egyoldalas volt, Gyöngyösi Nyílt levél Malinovszky tábornagy Úrhoz! című írását tartalmazta magyar, francia és szlovák nyelven. A szovjetek Gyöngyösit és dr. Bánhegyi József felsőkereskedelmi tanárt felkérték az Uj Szó című folyóirat szerkesztésére. A 2. Ukrán Front vezetése megkérte Gyöngyösit, hogy segítse az Arcvonal Politikai Osztálya című tájékoztató magyar nyelvű lap létrehozását, aki miután elvállalta, katonai vezetőkkel kommunikálhatott.

1944. október 6. után az Ideiglenes Nemzetgyűlés Előkészítő Bizottságának tagjává választották. 1944. december 22-től 1947. május 31-ig az Ideiglenes Kormány, majd a Tildy- és a Nagy Ferenc-kormány külügyminisztere volt. 1945. január 20-án Moszkvában, mint a Magyar Fegyverszüneti Bizottság vezetője, aláírta a fegyverszüneti szerződést.

1945. augusztus 20-án bekerült a Független Kisgazdapárt Politikai Bizottságába. A november 4-i választásokon mandátumot szerzett Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei jelöltként.

Az 1946. évi párizsi békekonferencián a magyar delegációt vezette. 1946. február 27-én aláírta a magyar–szlovák lakosságcseréről szóló egyezményt, 1947. február 10-én pedig – Magyarországot képviselve – a párizsi békeszerződést.

1947. április 23-tól a Dunavölgyi Agrártudományi Bizottság, augusztus 12-től a Pénzintézeti Központ elnökeként tevékenykedett. 1947. szeptember 12-től a FKgP főtitkára lett, 1948 júliusától a párt Gazdaságpolitikai Tanácsának elnöki pozícióját töltötte be. 1948 januárjától a Nemzeti Bank Főtanácsának tagjává választották.

Emlékezete

Díjak, kitüntetések

Művei

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök