Kazinczy-lakótelep (Békéscsaba)
A BékésWiki wikiből
Tartalomjegyzék |
Bevezetés
A békéscsabai Kazinczy-lakótelep (korábban Kulich-lakótelep) születésének és felépítésének krónikája nemcsak a városé, hanem az ide költöző családoké is. A különböző helyekről jött lakók korábbi életkörülményeiket, szokásaikat hátrahagyva úttörői, néha elszenvedői voltak a hazai lakótelepi életforma kialakulásának. Erről a bonyolult folyamatról tudósítottak több évtizeden keresztül a Békés Megyei Népújság (később Békés Megyei Hírlap) újságírói, fotósai.
A szócikk nem csak a Kazinczy-lakótelepet, hanem a Kazinczy útnak a mai Andrássy úttól a Szarvasi útig terjedő szakaszát, illetve az oda becsatlakozó utcákat is érinti.
Történet
A lakótelep építése előtt ezen a nagy területen a korábbi évtizedekben a következők voltak megtalálhatók: Vásártér (az iskola és az ABC körüli rész), Magyar Királyi Méntelep, később Előre Futballpálya (a mai Tűzoltósággal szembeni terület), és a Dohánybeváltó (a tízemeletes épület környéke).
1961-ben jelölte ki a Békéscsabai Városi tanács ezt a nagy területet lakótelep építése céljára.
A nagyarányú építkezés 1961-ben a Vásártér felől indult az első épület alapozásával. Az Állami Építőipari Vállalat munkagépei felvonultak és megtörténtek az első kapavágások. Az 1. számú épületet 1962-ben adták át. A lakások állami tulajdonúak voltak, alacsony havi bérleti díjjal. Később megalakult a Lakásszövetkezet, amelytől már megvásárolhatták a dolgozók a lakásokat 15 százalék előleg befizetésével.
1964-re 245 lakás épült meg. Akik ide költöztek általában rosszabb körülményekből, fürdőszoba nélküli házakból jöttek. A négyemeletes épületek három lépcsőházból álltak. A lakások nagyobb részt kétszobásak (előszoba, konyha, fürdőszoba, némelyikhez erkély tartozott), de volt egyszobás lakás is. Áruk 103 ezer és 140 ezer forint körül mozgott. Ezeket még szénfűtésre tervezték, tehát fás rekesz is járt hozzájuk a földszinten. Közös helyiségnek számított a mosókonyha és szárító, valamint a gyermekkocsi-tároló. Sok volt a fiatal házaspár.
Az infrastruktúrát később kezdték fejleszteni, kiszolgáló egységek épültek, hozzákezdtek a bölcsőde, az óvoda és az iskola építéséhez is. Minderre szükség volt, hiszen Békéscsaba, így a lakótelep lakossága is folyamatosan növekedett. Bolt még nem volt, csak egy bódéból árulták a friss kenyeret és tejtermékeket, felvágottakat. Talán a gyenge húsellátás miatt is, de sokan vitték magukkal a disznóvágás szokását és még 1974-ben is tartottak disznótort.
1964 decemberében megnyílt a város legmodernebb üzlete a Vásártéri ABC. Az elnevezést az Alapvető Bolti Cikkek szavak kezdőbetűje adta. Ez az üzlet egymillió-hatszázezer forintból épült és egymilliós volt az árukészlet amivel a vevőket várták. Micsoda nagy összeg volt ez 50 évvel ezelőtt! Később külön zöldség- és hús bolt települt a jobb ellátás érdekében.
Ugyanebben az évben épült fel Békéscsaba legújabb oktatási intézménye a 10. sz. Általános Iskola, melyet később egy új szárnnyal kellett bővíteni.
A lakótelepről kb. 240 rövidebb-hosszabb cikk szólt, a legtöbb az iskolával foglalkozott. Például arról tudósítottak, hogy szülők-nevelők ismerkedési estjét tartották, ahol fehér asztal mellett a családról és a gyermekekkel kapcsolatos kérdésekről beszélgethettek a résztvevők. Pedagógiai előadás sorozatot is indítottak szülők számára. Egyébként is az iskola volt a legfontosabb közösségalakító intézmény. A gyerekek közül sokan már itt születtek itt jártak bölcsődébe, óvodába és iskolába. Talán ők kötődnek legjobban a lakótelephez még most felnőtt korukban is, évtizedek távlatából.
Egyéb közösséget érintő akciók is voltak, bár ennek nem biztos, hogy örültek a dolgozók. Az Autóközlekedési Vállalat Kazinczy utcai telephelyén szolidaritási bélyeg vásárlására ösztönözték az embereket, hogy kötelezően támogassák az afrikai népek igazságos felszabadító harcát. Ahogy akkoriban diktálta a szokás.
Hamarosan megnyílt a lakótelep első és máig egyetlen étterme a Fehér Galamb is, mely 2019-ben bezárt, az épület 2020-ban eladóvá vált.
Időközben leaszfaltozták a Kazinczy utat és a mellékutakat, már az épületek között is megépültek a járdák. Kis földsávokat alakítottak ki a kertészkedni vágyók számára, a Kertészeti Vállalat pedig fákat és elválasztó sövényeket telepített.
Közben folytatódott a lakásépítés és már több ezer ember élt itt. További fejlesztésekre volt szükség: orvosi rendelő, fodrász, cipész, patyolat épült, 1967-ben pedig megnyílt Békés megye legnagyobb bútoráruháza, amellyel valamennyire enyhült a bútorínség. Akik akkoriban akarták berendezni a lakásukat, tudták, hogy mennyire nehéz volt megfelelő bútorokat találni.
A hatvanas évek második felében a volt Előre futballpályán folytatódott az építkezés a 14-estől a 25-ös épület megépítéséig. Az építőmunkások nemegyszer éjszaka is dolgoztak a pártkongresszus tiszteletére.
Miután „elfogyott” ez a terület is, a munkások a Kazinczy utca túloldalán az ABC-vel szemben folytatták az építkezést a 26-tól 31-ig számozott házakkal. A hatvanas évek végén áttértek a fűtés korszerűsítésre, tehát már nem épültek szénfűtésű lakások. Bevezették a gázt. Azon épületekben, amelyekben még szénnel fűtöttek, lassan – saját erőből – gázvezetéket és konvektorokat szereltek be. Az önálló városrész kulturális igényeinek kielégítésére könyvesboltot, fiókkönyvtárat és újságosbódét is telepítettek. A könyvtár és a könyvesbolt egyben a közösségi művelődés színtere is volt. A hetvenes években megépült a gyógyszertár és a posta.
Végül az építkezéseknél áttértek a Dohánybeváltó körüli területre. Ezek az épületek panelházak voltak, ahol – először szénnel, majd gázzal működő – központi fűtést használtak.
Az 1980-as évekre egy élhető, sok füves területtel és egyre lombosodó fákkal szépített lakóteleppé vált. Hogy szebbé és barátságosabbá tegyék a környezetet, a tűzoltósággal szembeni kis parkba medencét építettek egy szoborral, mely a Fürdőző nő címet viseli, alkotója Rajki István.
Napjainkban
A kilencvenes évekre befejeződött az építkezés. A lakótelep tehát néhány évre „beállt”, a rendszerváltás azonban itt is nagy változásokat hozott: megszűnt a büfé, eltűntek a szolgáltatóház szövetkezeti kirendeltségei, egyedül az orvosi rendelő maradt meg. Az állami szolgáltatók helyébe magánvállalkozók költöztek, ismét lett cipész, fodrász is a telepen. A boltok profilja többszörös átalakuláson ment keresztül, de a lakók nem maradtak ellátatlanok. A Herbária bezárt, jelenleg kereskedelmi célt szolgálnak az épület helyiségei. Az Állami Építőipari Vállalat épülete magánkézbe került. A tulajdonostól bérelhető helyiségekben ügyvéd, kozmetikai szalon, Siketek és Nagyothallók Szövetsége stb. található.
A volt 10-es iskolában jelenleg szakközépiskola működik.
Az itt élők átlagéletkora megnövekedett, de sokan elköltöztek, vagy meghaltak. Az örökösök általában eladják a lakást, vagy bérlőket fogadnak.
A legtöbb épület a Lakásszövetkezet kezelésében van. Annak feladatköre megalakulása óta jelentősen módosult, tehát ha fel akarják újítani 40–50 éves házaikat az itt élők, akkor inkább a saját erőforrásaikra, megtakarításaikra kell támaszkodniuk a Szövetkezet segítségével. Az utóbbi néhány évben kedvező jelek látszanak a megújulást illetően. Különböző banki megtakarítási konstrukciók, pályázatok segítik az itt lakókat, hogy szebb és barátságosabb környezetben élhessenek.
Források
- Békés Megyei Népújság (1960–1991), Békés Megyei Hírlap (1992–1995)
- Gellért Mária: Lakótelep születik Békéscsabán. In: Körös Tanulmányok – szakmai periodika. Békéscsaba : Szent István Egyetem Agrár- és Gazdaságtudományi Kar Gazdasági Campus, 2018
