Újkígyós
A BékésWiki wikiből
Újkígyós a Körösök és a Maros között, Békés megyében található. A közel 5400 lakosú település Békéscsabától délnyugatra 17, Gyulától nyugatra 26 km-re található. Autóval Békéscsaba és Gyula felől Szabadkígyóson át, nyugatról Gerendás irányából is megközelíthető. Vasútállomással nem rendelkezik, autóbusszal a Békéscsaba – Szabadkígyós – Újkígyós helyközi járattal közelíthető meg.
Tartalomjegyzék |
Történet
A település neve először egy 1398-as oklevélben szerepelt, majd a 15 -16. században is előfordul a Kégyós, Kigyós kifejezés, ami minden bizonnyal erre a helységre utal. A Kígyós név Lükő Gábor néprajzkutató szerint egy nemzetségnév is lehetett. Az általánosan elfogadott nézet szerint a település nevét az egykor ott található rengeteg kígyóról kapta. A középkori Kígyós pusztulása a török hódoltságot követő „felszabadító” háborúk idejére tehető. Ezt a későbbiekben pusztaként emlegetett területet kapta meg királyi adományként Harruckern János György, aki nem telepített be új lakosokat, hanem állattartásra, földművelésre és szőlőtermesztésre használtatta a birtokot. A férfiág kihalását követően a birtokos leányának, Johannának az unokája, Wenckheim Józsefné Grueber Terézia kapta a gyulai rátát, Kígyós pusztával együtt. Grueber Terézia fiai felosztották egymás között az örökölt birtokokat, a kígyósi puszta Wenckheim József Antal tulajdonába került. A gróf a török időket túlvészelő szegediekkel kívánta benépesíteni a mocsaras, romos területet. Az 1814. szeptember 1-én kelt árendás szerződés értelmében száz dohánykertész települt le Kígyós területére, ekkortól számítható Újkígyós története. A község alapítólevele kikötötte, hogy csak katolikus magyarok telepedhetnek le, más vallásúak a 19-20. század fordulójáig nem is jelentek meg. 1845-ben Wenckheim József Antal elrendelte, hogy az újkígyósi lakosok válasszanak meg egy húsz főből álló testületet (Nép-Vének Tanácsa). A Tanács kísérletet tett a hagyományos, magyar önkormányzat részleges visszaállítására, azonban 3 év múlva feloszlatták. Az 1848-49-es események legjelesebb újkígyósi alakja báró Meszéna Ferenc. Bár a letelepedést követően templomot emeltek a lakosok, de az hamar szűkössé vált, 1858-ban épült a település új temploma, melyet Szűz Mária védelmébe ajánlottak. A kígyósi lakosság hagyományosan dohánytermesztéssel foglalkozott, szorgalmuk, hűségük és becsületes magaviseletük jellemezte őket az Alföldön. 1884-ben a község megvásárolta a területének földjét és egy nagy határrészt az ókígyósi gróf uradalomtól. A bankkölcsönt 1905-re fizette ki teljesen a település. A 20. század első felében Újkígyóst az önmagát eltartani képes kis és közepes nagyságú földdel rendelkező birtokosok jellemezték, akiktől távol álltak az olyan idegen, diktatórikus eszmények, mint a nemzetiszocializmus, szocializmus, vagy kommunizmus. A hatalmat megszerző kommunisták a szovjet kolhozokhoz hasonló kollektív gazdaságokat hoztak létre: 1948-ban a „Dózsa” Termelőszövetkezeti Csoportot, majd 1950-ben az „Új Élet” tszcs-t. 1950-ben megalakult a Községi Tanács, Ókígyós pedig közigazgatásilag elszakadt Újkígyóstól, így létrejött Szabadkígyós. 1960-ra Újkígyós termelőszövetkezeti községgé vált, a Dózsa és Új Élet tsz. egyesülésével létrejött az Aranykalász MgTsz, ami 1992-től több kisebb szövetkezetre esett szét. A rendszerváltást követő választás után felállt az új önkormányzat. Újkígyós 2009. július 1-én kapta meg a városi rangot.
Gazdaság
Újkígyóst sokáig a dohánytermesztés mellett a legeltető állattartás jellemezte, melyeket a 19. században felváltott a növénytermesztés és kertgazdálkodás. Napjainkban a görögdinnye termelés jellemző, valamint különböző vállalkozások (húsipari, furnér-lemez előállító, szállítási, vasipari) működnek a településen.
Kultúra
Kultúraszervező tevékenységet a Petőfi Sándor Művelődés Ház és Könyvtár mellett az oktatási-nevelési intézmények (Széchenyi István Általános Iskola, bölcsöde-óvoda), az önkormányzat és a civil szervezetek végeznek. Hagyományosnak tekinthető a „Galiba-napok” rendezvénysorozat, valamint az augusztus 20-ai városnap. Az állami és vallási ünnepeken túl, évente megrendezésre kerül a Mária napi „Búcsú” és kirakodóvásár.
Forrás
- A falu közepe : újkígyósi helytörténeti és honismereti olvasókönyv Zsótér József emlékére. szerk.: Harangozó Imre. Újkígyós : Újkígyósért Közalapítvány, 2004. 11-19.p Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Újkígyós : 200 éve Békés megye szívében, 1814-2014 : képes kultúrtörténeti áttekintés : Újkígyós hivilága [!hitvilága] és világképe. szerk.: Harangozó Imre. Újkígyós Város Önkormányzata, 2014. 13., 38., 50., 53.p Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Harangozó Imre: Kígyósi triptychon : válogatott helytörténeti tanulmányok. Újkígyós : Újkígyósért Közalapítvány, 2009. 8.p Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Újkígyós mindennapjai a 19. század első felében. Gyula : Békés Megyei Levéltár, 1991. 7.p Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
Külső hivatkozások
KSH népszámlálási adatok 2011, A népesség számának alakulása, terület, népsűrűség (Látogatva: 2016.09.07.) Újkígyós In.: Wikipédia (Látogatva: 2016.09.07.) Újkígyós város integrált városfejlesztési stratégiája : 2012-2020 (Látogatva: 2016.09.07.)
Kapcsolódó irodalom
Jároli József: Szabadkigyós, Újkigyós. Budapest : Száz magyar falu könyvesháza Kht., 2001. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár Jubileumi emlékkönyv Újkígyós község megalapításának 150. évfordulójára, 1815-1965. szerk.: Zsótér József. Újkígyós : Újkígyósi Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága, 1965. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár Kismarjai-Konrád Emil: Harruckern János György báró és telepítései, 1935. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár Áchim L. András öröksége : Áchim L. András halálának 100. évfordulója alkalmából megtartott tudományos emlékülés előadásai : Újkígyós, 2011. november 26., szerk.: Molnár M. Eszter, Uhrin Erzsébet. Budapest : PC Magister Alapítvány, 2012. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár Bálint Sándor: Adatok Újkígyós népéletéhez. Szeged, 1960. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár Králik Jánosné: Újkigyós : történeti áttekintés. Újkígyós : Újkígyósért Közalapítvány, 1996. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár A Nép-vének tanácsa. Újkígyós : Újkígyós Város Önkormányzata, 2014.
