Benka Gyula (1838–1923)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Vandi (vitalap | szerkesztései) 2017. július 28., 14:36-kor történt szerkesztése után volt.

tanár, pedagógiai író, újságíró

Békéscsabán született 1838. április 8-án. Apja, Benka György, a szarvasi főgimnázium tanára, anyja Szemian Johanna. Feleségével, Kollár Jolánnal - Kollár János szarvasi ügyvéd, országgyűlési képviselő lányával - 1870-ben házasodtak össze. 10 gyermekük közül nyolcat temettek el a szülők.

Elemi iskoláit Szarvason végezte, ahol nagy hatással volt fejlődésére, egyéniségének kialakulására tanára, Vajda Péter. Innen Sopronba, majd Pozsonyba került. Itt ismerkedett meg a bölcselet és a teológia tudományával. Tanulmányai közben maga is tanított elemi tárgyakat, zongorát, rajzot. Az így összegyűjtött pénzen Németországba ment, Berlinben és Göttingában töltött l-l félévet az egyetemen, ahol filozófiát és nyelvészetet tanult.

1862-ben került a szarvasi evangélikus gimnáziumhoz tanárnak, melynek 1884-től 1908-ig igazgatója volt. 24 évig a gimnáziumot, 45 évig a tanítóképzőt vezette. 40 éves tanári jubileuma alkalmából (1902-ben) királyi kitüntetést kapott. Az 1862-63-as tanévben az iskola két mellékintézettel gyarapodott: a gimnázium felsőbb osztályaihoz kapcsolva Benka Gyula megszervezte a tanítóképzőt, amely 1907-ben önállósult, illetve az ehhez és a gimnáziumhoz egyaránt szükséges zeneiskolát.

Benka Gyula a neveléstudomány majd minden területével foglalkozott. Már pályája elején felismerte a nevelői munka elméleti és gyakorlati egységének szükségességét. Szellemi szükségletnek tartotta, hogy az ének-zenét minden iskolatípusban tanítsák. Külön hangsúlyozta a társas éneklés személyiségformáló jelentőségét. Lelkes támogatója volt a hangszeres zenetanításnak is. Zongorán és orgonán maga is kitűnően játszott. 1862-ben megszervezte a Szarvasi Dalárdát néhány lelkes gimnáziumi tanár és tanító közreműködésével, illetve a "jobb hangú iparosok" részvételével. A dalárda, amelynek Benka Gyula 24 éven át volt vezetője, többször újjáalakult. A nevelők pedagógiai továbbképzése céljából létrehozta a szarvasi tanítóegyletet. A társadalom felnőtt tagjainak nevelése és kulturálódása érdekében különféle egyesületeket szervezett (Társaskör, a Tulipán Egylet).

Bátor ellenzéki magatartása éltetője és példája lett a függetlenségi és '48-as hagyományok aktív ápolásának Szarvason. A tényleges pártélet mellett rendkívül élénk zsurnaliszta volt. A politikai és társadalmi élet szinte minden kérdéséről volt véleménye, és azt keményen meg is fogalmazta számtalan újságcikkében. 1880-tól 1906-ig két helyi lapban - Szarvasi Lapok, Szarvas és Vidéke - publikált (1906-1909 között az előbbi szerkesztője is volt).

Szarvason halt meg 1923. április 30-án.

Művei

Kapcsolódó irodalom

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök