Benka Gyula (1838–1923)

A BékésWiki wikiből

tanár, pedagógiai író, újságíró

Benka Gyula
Benka Gyula 56 éves korában

Tartalomjegyzék

Élete

Békéscsabán született 1838. április 8-án. Apja Benka György, a szarvasi főgimnázium tanára, anyja Szemian Johanna.

Elemi iskoláit Szarvason végezte, ahol nagy hatással volt fejlődésére, egyéniségének kialakulására tanára, Vajda Péter. Innen Sopronba, majd Pozsonyba került. Itt ismerkedett meg a bölcselet és a teológia tudományával. Tanulmányai közben elemi tárgyakat, zongorát és rajzot tanított. Az összegyűjtött pénzen Németországba ment. Egy–egy félévet Berlinben és Göttingában töltött az egyetemen, ahol filozófiát és nyelvészetet tanult.

Feleségével, Kollár Jolánnal – Kollár János szarvasi ügyvéd, országgyűlési képviselő lányával – 1870-ben házasodtak össze. Tíz gyermekük közül nyolcat eltemettek a szülők.

Benka Gyula Szarvason halt meg 1923. április 30-án.

Munkássága

1862-ben a szarvasi evangélikus gimnáziumhoz tanára lett, melynek 1884-től 1908-ig igazgatója volt. 24 évig a gimnáziumot, 45 évig pedig a tanítóképzőt vezette. 40 éves tanári jubileuma alkalmából (1902-ben) királyi kitüntetést kapott. Az 186263-as tanévben az iskola két mellékintézettel gyarapodott: a gimnázium felsőbb osztályaihoz kapcsolva Benka Gyula megszervezte a tanítóképzőt, ami 1907-ben önállósult, illetve az ehhez és a gimnáziumhoz egyaránt szükséges zeneiskolát.

Benka Gyula a neveléstudomány majd minden területével foglalkozott. Már pályája elején felismerte a nevelői munka elméleti és gyakorlati egységének szükségességét. Szellemi szükségletnek tartotta, hogy az ének-zenét minden iskolatípusban tanítsák. Külön hangsúlyozta a társas éneklés személyiségformáló jelentőségét. Lelkes támogatója volt a hangszeres zenetanításnak is. Zongorán és orgonán maga is kitűnően játszott. 1862-ben néhány lelkes gimnáziumi tanár és tanító közreműködésével, illetve a "jobb hangú iparosok" részvételével megszervezte a Szarvasi Dalárdát. A dalárda, amelynek Benka Gyula 24 éven át volt vezetője, többször újjáalakult. A nevelők pedagógiai továbbképzése céljából létrehozta a szarvasi tanítóegyletet. A társadalom felnőtt tagjainak nevelése és kulturálódása érdekében különféle egyesületeket szervezett (például Társaskör, Tulipán Egylet).

Bátor ellenzéki magatartása éltetője és példája lett a függetlenségi és '48-as hagyományok aktív ápolásának Szarvason. A tényleges pártélet mellett rendkívül élénk zsurnaliszta volt. A politikai és társadalmi élet szinte minden kérdéséről volt véleménye, és azt keményen meg is fogalmazta számtalan újságcikkében. 1880-tól 1906-ig két helyi lapban (Szarvasi Lapok, Szarvas és Vidéke) publikált, 1906 és 1909 között az előbbi szerkesztője is volt.

Művei

Források

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök