1855. évi nagy gyulai árvíz
A BékésWiki wikiből
(Új oldal, tartalma: „'''Gyula főfolyója a Fehér-Körös''' volt. Az 1800-as évek elején a Körös több ága is áthaladt a településen. A főág '''a mai [[Élővíz-csatorna (Bék…”)
Újabb szerkesztés →
A lap 2020. április 15., 14:44-kori változata
Gyula főfolyója a Fehér-Körös volt. Az 1800-as évek elején a Körös több ága is áthaladt a településen. A főág a mai Élővíz-csatorna medrében folyt a városon keresztül. A Fehér- és a Fekete-Köröst vízi közlekedésre, áruszállításra használták.
Tartalomjegyzék |
Áradások a 19. század elején
Hóolvadás vagy nagy mennyiségű csapadék a vízállás emelkedését, a folyó árterének elöntését eredményezte. A Fehér-Körös általában 15 évente áradt. A 19. században rendkívüli vízállás 1816-ban, 1830-ban, 1845-ben, majd 1855-ben volt. Ezekben az években az alacsonyabban fekvő városrészek víz alá kerültek. Az 1845-ös árvíz után a belváros és az Újváros közötti Kis-Köröst eltöltötték. Az 1855 előtti óvintézkedések csak kisebb áradások ellen biztosítottak védelmet.
Az 1855-ös árvíz
A 19. század közepén Gyulán nagyjából 2 500 lakóház állt. 1855. február 13. és 22. között a Fehér- és a Fekete-Körös vízszintje annyira magasra emelkedett, hogy a töltések és gátak átszakadtak. Február 15-én az északi, 20-án pedig a déli városrészek kerültek víz alá. Újvárost a Fekete-Körös, délen Nagymagyarvárost pedig a Fehér-Körös pusztította. 1 600 épület és tanya került víz alá, a lakások 25%-a (több mint 600 lakás) megsemmisült. A lakosok házaikat elhagyva a magasan fekvő településrészekre menekültek. A háziállatok és jószágok nagy része elpusztult, a szárazmalmok használhatatlanná váltak. Gyula történetének egyik legnagyobb árvize pusztított.
Február 18-án a város megmentésére bizottmányt hoztak létre. Az elárasztott városrészekbe hajókat és tutajokat vezényeltek, a gátakat felügyelték. A lakásaikat elhagyni kényszerült embereket középületekben szállásolták el. Fűtésről, világításról, élelmiszerosztásról és a rendről megbízott tanítók gondoskodtak. Az elárasztott megyei kórház betegeit az Arany Sas vendéglőbe szállították. Március 24-én az árvíz apadni kezdett.
Az árvíz után Gyulára látogatott Albert, királyi főkormányzó. Egyértelművé vált, hogy a vízszabályozás hiánya a város létét veszélyezteti. 1856-ban közmunkával hozzákezdtek a Fehér-Körös szabályozásához. Az új folyómeder kialakításának munkálatait 1857. május 26-án I. Ferenc József és Erzsébet királyné is megtekintette. Létrejött a 18 km hosszú Gyulaváritól (a Fehér-Körös jobb oldali partja) Békésig tartó csatorna, melynek medrébe terelték a Fehér-Köröst. A Gyula–Békési Nagycsatorna 1858-ra készült el. A város – Békéshez és Békéscsabához hasonlóan – folyóvíz nélkül maradt. A Fehér-Körös egykori medrébe irányították a Nádor-malomcsatorna vizét, így kialakították az Élővíz-csatornát.
Az árvíz hatásai
1856-ban Réthy Lipót Szarvasról Gyulára költöztette nyomdáját. Első kiadványa Gyulai árvizkönyv címen jelent meg.
1856-ban megalakult a Tiszavidéki Vaspálya Társaság és hozzákezdtek Gyula érintésével a Szolnok–Arad vasútvonal kiépítéséhez. A város még 1851-ben vállalást tett az építés támogatására. A vasútvonal 1857–58 között épült meg, Gyulát elkerülve, mivel a kivitelezők nem kívántak kockázatot vállalni az árvízveszélyes, Fehér-Körössel párhuzamos területtel.
Források
- Budapesti Hírlap, (1856. október 3.) 2. p. (Látogatva: 2020. 04. 08.)
- Góg Imre: Miért kerülte el a vasúti fővonal Gyulát? In: Békés Megyei Hírlap, 51. évf. 234. szám (1996. október 7.) 5. p. (Látogatva: 2020. 04. 08.)
- Karácsonyi János: Békésvármegye története. II. kötet. Gyula : Dobay ny., 1896. 160. p. (Látogatva: 2020. 04. 08.)
- Levelezések. In: Budapesti Hírlap, (1855. április 5.) 1. p. (Látogatva: 2020. 04. 08.)
- Mihalik László: Adatok Gyula földrajzához. In: Föld és Ember, 10. évf. 3. szám (1930) 149–165. p. (Látogatva: 2020. 04. 08.)
- Mogyoróssy János: Gyula hajdan és most történeti és statisztikai vázlatokban. Gyula : Réthy ny., 1858. 137–138. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Scherer Ferenc: Gyula város története. II. kötet. Gyula : Törvényhatósági Biz., 1938. 91–92. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon. Budapest : Közlekedési Dokumentációs Kft., 2008. 233. p. (Látogatva: 2020. 04. 08.)
Kapcsolódó irodalom
- A Körös–Berettyó vízrendszer. In: A magyar vízszabályozás története. Összeáll. és szerk.: Ihrig Dénes. Budapest : Országos Vízügyi Hivatal, 1973. 334–355. p.
- Árpási Zoltán: Gyula könyv. Gyula : Iniciálé-lap Bt., 2011
- Cserkúti Andrásné: Százötven éve volt a nagy gyulai árvíz. In: Körös-Vidéki Hírlevél, 15. évf. 2. szám (2005. március–április) 2. p.
- Implom József: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája. Gyula : Békés Megyei Lvt., 1991. 65–66. p.
- Nagy György: A Körösök szabályozásának története. In: Békési Élet, 6. évf. 3. szám (1971) 429–446. p.
