Gyoroki (Gyurkó) Pál (1904–1972)

A BékésWiki wikiből

---

A lap 2018. június 8., 15:59-kori változata

festőművész

Tartalomjegyzék 1 Élete, munkássága 2 Művészete 3 Művészeti szervezeti tagság 4 Kiállításai 5 Források

Élete, munkássága

Gyurkó Pál néven született Békéscsabán 1904. június 23-án egy szlovák származású kisiparoscsalád legidősebb fiúgyermekeként; 1929-től használta a Gyoroki nevet. Dér (Drienyovszki) Endre unokaöccse volt. A Gyurkó család a 18. század második felében települt át Medgyesegyházáról, az édesapja, Gyurkó Tamás (1879‒1957) asztalosmester már Csabán született. Édesanyja, Kristóf Judit (1879‒1954) egy régi csabai gazdálkodó és egy fűzőkészítő varrónő lánya volt. Házasságukból egy lány (Judit) és négy fiú (Pál, Sándor, János, László) született.

A család az anyagi gondok miatt 1925-ben Tokajba költözött, ahol az iparosság mellett szőlőgazdálkodással is foglalkoztak. Békéscsaban először az Elemi Népiskolába, majd 1916-tól 1919-ig a M. Kir. Állami Polgári Fiúiskolába járt, közben édesapja mellett kitanulta az asztalosmesterséget. Tehetségét Wallfisch Ferenc körorvos fedezte fel, első iskolai rajztanára Mokos József volt. A festészet alapjait a Békéscsabára ellátogató Vidovszky Bélától tanulta. Rövid ideig a helyi Auróra szimfonikus zenekarban játszott másodhegedűsként. 1925-ben a budapesti Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett, ahol Glatz Oszkár, Karlovszky Bertalan és Rudnay Gyula voltak a mesterei. A második szemeszterre már nem iratkozott be, kényszerű kimaradása egzisztenciális okokkal magyarázható. Részt vett az Aurora Zenei, Irodalmi és Képzőművészeti Kör fennállásának tízéves jubileumán rendezett képzőművészeti tárlaton Jankai-Deutsch Tiborral, Kolozsváry Sándorral, Mazán Lászlóval, Mokos Józseffel és Zvarinyi Gittivel együtt. Első önálló kiállítása 1927-ben Nyíregyházán volt. 1928-ban a békéscsabai múzeumban kapott műtermet Csabai-Wagner Józseffel, tokaji képeiből és friss portréiból szeptemberben rendezett kiállítást. Tokajból és Budapestről gyakran járt vissza Békéscsabára, portrémegbízásokat vállalt a város jeles polgáraitól és családtagjaitól. 1928-ban több mint harminc portrét készített, a múzeum dísztermében 1929 januárjában bemutatott arcképek nagy sikert arattak. A kiállítás anyagi haszonnal is járt, ez lehetővé tette, hogy az 1929‒1930-as tanévben a Müncheni Szépművészeti Akadémián, Ludwig von Herterich élőmodelles osztályában folytassa tanulmányait.

1932 decemberében olaszországi tanulmányútra ment, melynek célja Münchennel ellentétben nem az akadémiai továbbképzés volt, hanem az olasz kultúra megismerése. 1933 tavaszán tért vissza, s Budapesten telepedett le. Az évtized közepén önálló műtermet nyitott, melyben arcképtárlatot is rendezett, és Magyarország egyik legkedveltebb portréfestőjévé vált. Legjelentősebb megrendelőjének a Hadi Múzeum bizonyult, amely élő vagy már elhunyt katonai vezetőit igyekezett megörökíttetni. Modelljei között szerepeltek többek között Bethlen István, Teleki Pál, Kállay Miklósné, Horthy Miklós, Horthy István, Raffay Sándor, Geduly Henrik és több tábornok (tizenöt tábornok portréja vészelte át az intézmény háborús pusztulását). A katonai megrendelések egyik hozadéka volt, hogy Gyoroki és testvérei a második világháború idején mentesültek a katonai szolgálat alól. A '30-as évek végén a békéscsabai evangélikus egyház megbízásából öt lelkészről ‒ dr. Szeberényi Lajos Zsigmond, Csepregi György, dr. Szeberényi Gusztáv, Linder Károly és Jakabfy György ‒ készített portrét, melyek a városháza dísztermének falán láthatók jelenleg is. A Békéscsabai Kaszinó megbízásából elkészítette a kormányzó portréját is, melynek a háború során nyoma veszett.

A háborúban több festménye megsemmisült vagy eltűnt. A Gyoroki által megfestettek névsora előrevetítette háború utáni mellőzését. Az új hatalom az „arisztokrácia festőjének” tartotta, az arcképfestés megbélyegzett műfajjá vált, több Gyoroki-portrénak nyoma veszett. A festő számára két kiút kínálkozott: visszatérni a csendélet- és tájképfestészethez, vagy portréiban a politikai elvárásokhoz igazodni. Gyoroki az előbbit választotta, bár az '50-es években a hatalom igényeinek is megpróbált valamelyest megfelelni. Készített portrét többek között Kulich Gyuláról, amely a rendszerváltás után a békéscsabai 635. Számú Szakmunkásképző Iskola faláról ismeretlen helyre került. Jegyzetfüzetében egy Rákosi Mátyást ábrázoló vázlat is található, festmény azonban nem készült belőle.

A háború után Tokajban élt és dolgozott, ahol egy barátjától kapott műtermet. Életének utolsó évtizedében egészsége megromlott, ez visszahúzódóvá tette. A '60-as évek második felétől képein is érzékelhető a hanyatlás, mely a depressziójával, valós és olykor képzelt bajaival küzdő festő életét nehezítette.

Gyoroki Pál rákbetegségben, 1972. szeptember 26-án Tokajban hunyt el, a szülei mellett temették el.

Művészete

Mestereihez hasonlóan Gyoroki Pált a realisztikus ábrázolásmód érdekelte, tájképfestészetében a nagybányai művésztelep hagyományait kamatoztatta. Arcképfestési technikájában a Munkácsy-követő Karlovszky Bertalantól tanultakat alkalmazta sikerrel. Kiváló karakterérzéke már korai portréiban is érvényesült, amelyhez az évek során egyre pontosabb rajztudás és emberismeret társult. Modelljei között nagyobb számban találunk nőket, s ezek a képei gazdagabb érzelmi töltéssel rendelkeznek. A portré művelése az emberismeret elmélyüléséhez kínált számára kiváló lehetőséget, emellett életének anyagi fedezetét is ez biztosította. A szakrális festészet kevéssé vonzotta, ilyen jellegű megrendeléseket ritkán vállalt; ha mégis, akkor inkább a nagy elődök festményeinek másolatát készítette el. Az 1950-es évektől kezdve a korábbi derűs szemléletnek alig van nyoma a képein.

Gyoroki Pál több mint 750 művet hagyott hátra.

Művészeti szervezeti tagság

• Nemzeti Szalon Művészeti Egyesület
• Magyar Képzőművészek Szabadszakszervezete
• Művészeti Alap

Kiállításai

Egyéni

• 1927, 1931 Nyíregyháza
• 1928, 1929, 1930 Békéscsaba
• 1936, 1937, 1941 Budapest
• 1984, 2005 Tokaj

Csoportos

• 1935, 1937, 1938, 1939, 1940, 1941, 1942, 1943, 1949, 1951, 1952, 1953 1958, 1959 Budapest
• 1938 Helsinki, Riga, Tallinn
• 1941 Tokaj
• 1948 Sátoraljaújhely
• 1968 Békéscsaba

Források

• Csabai Mérleg, 2005. március 24., 15. évf. 6. szám. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
• Gyarmati Gabriella: Csabai arcképek. Békéscsaba képzőművészeti és iparművészeti élete. A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve II. (39). „Ami csabai...! múzeumi sorozat. Békéscsaba, 2014. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
• Gyoroki (Gyurkó) Pál: egy portréfestő életútja: Békéscsaba ‒ Budapest ‒ Tokaj.