Panwitz Vilmos (1865–1937)

A BékésWiki wikiből

---

A lap 2018. május 15., 19:19-kori változata

a Császári és Királyi 101. gyalogezred ezredparancsnoka

Élete

Nemes Panwitz Vilmos 1865-ben született Békéscsabán.

1884. augusztus 18-án elvégezte a Horvátországban a károlyvárosi hadapródiskolát. Hadapród őrmesterként a Császári és Királyi szegedi 46. Gyalogezredhez került. Kapitányként katonai szemlén dicséretben részesült – ezt egy 1910-es sajtócikk tanúskodik. 1911-ben őrnaggyá léptették elő. A 46. gyalogezrednél 1913-ig látott el katonai szolgálatot.

Békéscsabán hunyt el 1937. október 8-án. Temetésére október 10-én került sor a Széchenyi-liget temetőben, a szertartást Szeberényi Zs. Lajos vezette.

Munkássága

1913. május 1-én őrnagyi rangot kapott, és áthelyezték Békéscsabára a 101. Gyalogezredhez. A 101-es gyalogezredet 1883-ban alapította Drathschmidt Károly gyalogsági tábornok. Az ezred Békés vármegye több területén is állomásozott, egyetlen zászlóaljuk a világháború kezdetéig Békéscsabán maradt. Békéscsabán a III/101. zászlóalj parancsnokságát bízták rá.

Az első világháború kitörését követően, 1914. augusztus 2-án indult el Panwitz alezredessel a III. zászlóalj a szerb frontra. Mindössze pár napot tartózkodtak ott, augusztus végén a 101-eseket Galíciába vezényelték. Augusztus 30-án, a rohatyni csatában a III. zászlóalj tartalékként állomásozott. Az alezredes valamennyi, az ezredet érintő ütközetében jelen volt. Panwitz Vilmos felelősséget érzett katonái iránt, amit bizonyít az a cselekedete is, amikor gyűjtést indított a táborban az elesett hősök családtagjainak megsegítésére. Háborús szerepvállalásának – egy időre – betegsége vetett véget 1914 szeptemberében.

Felgyógyulásakor, 1915. május 1-én megkapta Budweis–Neuhausban a 101. gyalogezred pót-zászlóaljának parancsnoki pozícióját, melyet egészen 1918. március 31-ig irányított. Ezalatt az időszak alatt, 1916. március 1-én ezredesi rangot kapott. 1919 januárjában nyugdíjazták.

A nyugdíjas katonák, hadirokkantak, özvegyek, valamint árvák támogatását segítő Turul biztosító r. t. békéscsabai főügynökségének társvezetője lett, Kelemen Gyula nyugalmazott százados mellett. 1922. augusztus 2-án – a komarestie-slobadziai győzelem 5. évfordulóján – megalakult „A volt 101-esek Bajtársi Szövetsége”, az eseményen Panwitz Vilmos köszöntötte a résztvevőket. A szövetség ügyvezető elnökeinek Kummer Ferencet és Medovarszky Mátyást választották. 1924-ben már Panwitz Vilmos elnökletével működött a 101-esek Bajtársi Szövetsége.

1925-ben Gyulaváriba érkezett József királyi herceg. Panwitz Vilmos a 101-esek nevében mondott tisztelgő beszédet. Békés megyében több helyen (1925-ben Tótkomlóson, ahol a tótkomlósi Komló szállóban bajtársi vacsorával tisztelegtek Panwitz érdemei előtt, 1926-ban Csorváson és Sarkadon, 1927-ben Szarvason, 1927-ben Békésen) is emlékoszlop-állítással emlékeztek az első világháború hősi halottai előtt, Panwitz valamennyi ünnepélyen jelen volt, a 101-esek képviselve. 1925-ben pedig az orosházi hősök nevét tartalmazó emléktáblát avatták fel Orosházán, Panwitz Vilmos jelenlétében. Ugyancsak tiszteletét tette 1934-ben Mezőberényben, a helyi HONSz csoport ünnepélyes zászlóavató ünnepségén.

Praznowszky Béla, egykori 101-es rokkant hadnagy állította össze azt a szarvasi anyakönyvet, melybe háborús visszaemlékezését közölte Panwitz Vilmos is.

1933-ban – 50 esztendővel a 101-es gyalogezred felállítását követően – tiszteletére ünnepélyt szerveztek Békéscsabán. Az 1934-es csabai frontharcos nap zászló-avatásán is jelen volt. 1934-ben Békéscsabán emléktáblát avattak a 101-esek és a 4. honvédgyalogezred tiszteletére, a szeptember 23-ai ünnepséges Panwitz Vilmos a 101-esek nevében tartott avatóbeszédet. A díszmenetben a 101-eseket Panwitz katonai ruhájában, kardját kivonva vezette. Hetvenedik születésnapja alkalmából barátai, tisztelői, bajtársai a békéscsabai Fiume szállóban díszvacsorát rendeztek tiszteletére.