Gorliczki Simon (?–1753)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
(Új oldal, tartalma: „káplán, Békéscsaba első katolikus plébánosa == Élete == A békéscsabai katolikus egyházközség első plébánosának születési körülményeiről, illetve f…”)
3. sor: 3. sor:
== Élete ==
== Élete ==
-
A békéscsabai katolikus egyházközség első plébánosának születési körülményeiről, illetve fiatalkoráról – a korabeli iratok hiányában - nem tudunk részleteket, családnevéből kiindulva feltételezhető, hogy szláv ősöktől származott. '''P. Gorliczki Simon''' nevében látható "P" betű a latin pater szóból ered, ami a személy egyházi pályájára, jelen esetben a '''felszentelt ferences rendi pap'''ságra utal. '''Teológiai és filozófiai tanulmányait Kassán végezte''', feltehetőleg 1737 és 1739 között.
+
A békéscsabai katolikus egyházközség első plébánosának születési körülményeiről, illetve fiatalkoráról – a korabeli iratok hiányában - nem tudunk részleteket, családnevéből kiindulva feltételezhető, hogy szláv ősöktől származott. '''P. Gorliczki Simon''' nevében látható "P" betű a latin pater szóból ered, ami a személy egyházi pályájára, jelen esetben a '''felszentelt ferences rendi pap'''ságra utal. '''Teológiai és filozófiai tanulmányait Kassán végezte''', feltehetőleg [[1737]] és [[1739]] között.
-
Életének első, forrásokkal alátámasztható biztos pontja '''1745-ben''' történt: '''kápláni kinevezést kapott Gyulán'''. Már szolgálata első évében jelentős dokumentáció kezdődött, melynek valószínűleg ő is a részese volt: '''anyakönyvi bejegyzéseket készített''' a településen történt keresztelőkről és esküvőkről. Az 1746-os bérmálás és plébánia vizsgálathoz tartozó iratokból kiderül, hogy a gyulai egyházközséghez összesen 348 család (173 magyar és 175 német) tartozott. Gorliczki csupán '''3 évig maradt Gyulán''', mivel az újonnan kinevezett plébános, Urbanovics András őt ajánlotta a megalakuló csabai állomás élére.
+
Életének első, forrásokkal alátámasztható biztos pontja '''[[1745|1745-ben]]''' történt: '''kápláni kinevezést kapott [[Gyula|Gyulán]]'''. Már szolgálata első évében jelentős dokumentáció kezdődött, melynek valószínűleg ő is a részese volt: '''anyakönyvi bejegyzéseket készített''' a településen történt keresztelőkről és esküvőkről. Az [[1746|1746-os]] bérmálás és plébánia vizsgálathoz tartozó iratokból kiderül, hogy a gyulai egyházközséghez összesen 348 család (173 magyar és 175 német) tartozott. Gorliczki csupán '''3 évig maradt Gyulán''', mivel az újonnan kinevezett plébános, [[Urbanovics András]] őt ajánlotta a megalakuló csabai állomás élére.
-
Római katolikus egyházközség Békéscsabán már a XIV. században is létezett, viszont a törökök betörésének és tartós berendezkedésének következtében a hívek elhagyták a vidéket. Évszázadokkal később, 1747 környékén, a kedvező körülményeknek köszönhetően (ekkorra már 3 plébánia is létesült Békés vármegye területén) a katolikusok ismét a csabai letelepedés mellett döntöttek, bár 1750-ig (szervezett helyi katolikus közeg hiányában) a gyulai egyházközséghez tartoztak. '''1750 februárjában alakult meg a napjainkig fennálló békéscsabai katolikus egyházközség. A plébánosi tisztséget először Gorliczki Simon töltötte be.''' Híveinek pontos száma nem derül ki, a katolikus vallásgyakorlók nagyjából 300-an lehettek, közülük 60-an éltek a településen (az 1745-ben készült lakossági felmérés szerint összesen 2740-en laktak Csabán). Kezdetben nagyobb arányban a plébánia hatókörébe tartozó környékbeli (Mezőberény, Kígyós, Békés) filiákról (leány-, fiók-, félegyházakról) érkeztek az istentiszteletekre. A misékre a papi házhoz tartozó kápolnában került sor (a katolikus templom építéséhez 1769-ben fogtak hozzá), az itt kialakult családias légkörben összetartó közösséggé váltak a tagok.
+
Római katolikus egyházközség [[Békéscsaba|Békéscsabán]] már a XIV. században is létezett, viszont a törökök betörésének és tartós berendezkedésének következtében a hívek elhagyták a vidéket. Évszázadokkal később, [[1747]] környékén, a kedvező körülményeknek köszönhetően (ekkorra már 3 plébánia is létesült Békés vármegye területén) a katolikusok ismét a csabai letelepedés mellett döntöttek, bár 1750-ig (szervezett helyi katolikus közeg hiányában) a gyulai egyházközséghez tartoztak.''' [[1750]] februárjában alakult meg a napjainkig fennálló békéscsabai katolikus egyházközség. A plébánosi tisztséget először Gorliczki Simon töltötte be.''' Híveinek pontos száma nem derül ki, a katolikus vallásgyakorlók nagyjából 300-an lehettek, közülük 60-an éltek a településen (az [[1745|1745-ben]] készült lakossági felmérés szerint összesen 2740-en laktak Csabán). Kezdetben nagyobb arányban a plébánia hatókörébe tartozó környékbeli ([[Mezőberény][[Újkígyós|Kígyós]], [[Békés]]) filiákról (leány-, fiók-, félegyházakról) érkeztek az istentiszteletekre. A misékre a papi házhoz tartozó kápolnában került sor (a katolikus templom építéséhez [[1769|1769-ben]] fogtak hozzá), az itt kialakult családias légkörben összetartó közösséggé váltak a tagok.
-
A plébánosok '''szerepe''' ekkoriban '''rendkívül felértékelődött'''. Az egyházi kötelezettségek elvégzésén túl Simon és utóda, Budinszky György '''fokozatosan a társadalmi élet központjába került'''. E korban még nem volt kiépített infrastruktúra, gyakoriak voltak a járványok, betegségek, melyek sajnos megfelelő egészségügyi ellátás nélkül számtalan áldozatot követeltek. Ezért is bírt hatalmas jelentőséggel, hogy a tragédiákkal sűrűn beárnyékolt mindennapokban az emberek tudjanak valakihez fordulni, bánataik, panaszaik megértő fülekre találjanak.  A lelkipásztorok szociális tevékenysége  pozitív hatással volt a már itt élő emberek biztonságérzetének növelésére, lakóhelyük otthonosabbá tételére,katolikus társaik megismerésére, valamint az újonnan érkező tiszti családok könnyebb beilleszkedését is lehetővé tette (a többségben lévő szlovák evangélikusok gyakran ellenszenvvel fogadták őket, de a közös nyelvhasználat miatt enyhülni látszott a támadó magatartás), amit jól mutat a népességszám fokozatos emelkedése.
+
A plébánosok '''szerepe''' ekkoriban '''rendkívül felértékelődött'''. Az egyházi kötelezettségek elvégzésén túl Simon és utóda, [[Budinszky György (1721-1792)|Budinszky György]] '''fokozatosan a társadalmi élet központjába került'''. E korban még nem volt kiépített infrastruktúra, gyakoriak voltak a járványok, betegségek, melyek sajnos megfelelő egészségügyi ellátás nélkül számtalan áldozatot követeltek. Ezért is bírt hatalmas jelentőséggel, hogy a tragédiákkal sűrűn beárnyékolt mindennapokban az emberek tudjanak valakihez fordulni, bánataik, panaszaik megértő fülekre találjanak.  A lelkipásztorok szociális tevékenysége  pozitív hatással volt a már itt élő emberek biztonságérzetének növelésére, lakóhelyük otthonosabbá tételére,katolikus társaik megismerésére, valamint az újonnan érkező tiszti családok könnyebb beilleszkedését is lehetővé tette (a többségben lévő szlovák evangélikusok gyakran ellenszenvvel fogadták őket, de a közös nyelvhasználat miatt enyhülni látszott a támadó magatartás), amit jól mutat a népességszám fokozatos emelkedése.
-
'''Gorliczki Simon 1753. szeptember 7-én halt meg.''' A gyulai Szentháromság kápolna körüli temetőben helyezte örök nyugalomra korábbi segítője, Urbanovits András lelkész (Békéscsaba felszentelt sírkerttel csak 1757 óta rendelkezik).
+
'''Gorliczki Simon [[1753]]. [[szeptember 7.|szeptember 7-én]] halt meg.''' A gyulai Szentháromság kápolna körüli temetőben helyezte örök nyugalomra korábbi segítője, [[Urbanovics András]] lelkész (Békéscsaba felszentelt sírkerttel csak [[1757]] óta rendelkezik).
== Emlékezete ==
== Emlékezete ==
-
* Az alapító katolikus plébánosok,  Gorliczki Simon, valamint Budinszky György tiszteletére 1995. november 18-án avattak, illetve szenteltek fel emléktáblát.
+
* Az alapító katolikus plébánosok,  Gorliczki Simon, valamint Budinszky György tiszteletére 1995. november 18-án avattak, illetve szenteltek fel [[Gorliczki Simon és Budinszky György emléktáblája (Békéscsaba)|emléktáblát]].
 +
 
 +
== Források ==
 +
 
 +
* A Gyulai Római Katolikus Plébánia Évkönyve 2000, főszerk.: Kovács József és Merényi-Metzger Gábor. Gyula : Gyulai Római Katolikus Plébánia, 1999. 37-38. p
 +
 
 +
* Békéscsaba : történelmi és kulturális monográfia, főszerk.: Korniss Géza. Békéscsaba : Körösvidék Ny., 1930. 20. p, 210-211. p
 +
 
 +
* Békés Megyei Hírlap, 50. évf., 269. szám, 1995. 11. 16. 1. p
 +
 
 +
* Békés Megyei Hírlap, 50. évf., 270. szám, 1995. 11. 17. 7. p
 +
 
 +
* Békés Megyei Hírlap, 50. évf., 272. szám, 1995. 11. 20. 1.p, 3. p
 +
 
 +
* Békés Megyei Hírlap, 60. évf., 300. szám, 2005. 12. 23. 5. p
 +
 
 +
* Bielek Gábor - Liszkai Tamás: Adatok és betegségek a csabai római katolikus halottak anyakönyve alapján (1750-1895). Békéscsaba : Békés Megyei Könyvtár, 2005. 8-9. p
 +
 
 +
* Bielek Gábor: Békéscsabai katolikus családlexikon (1750-1895) : a száz kereszteltet meghaladó 44 család krónikája. Békéscsaba : Tevan Kiadó, 1999. 7-8. p
 +
 
 +
* Dedinszky Gyula: Békéscsaba nyelvi és vallási képének alakulása. Békéscsaba, 1965. 4. p
 +
 
 +
* Heti Mérleg, 5. évf. 40. szám, 1995. 11. 23. 2. p
 +
 
 +
* Kovács József: A gyulai római katolikus esperes kerület története. Gyula : Kovács József, 2001. 38. p, 49. p, 77-78. p
 +
 
 +
* Kovács József: Visitatio canonica a gyulai plébánián : (1715-1993). Szeged : Gerhardus Kiadó, 2011. 105-106. p

A lap 2017. augusztus 18., 12:40-kori változata

káplán, Békéscsaba első katolikus plébánosa

Élete

A békéscsabai katolikus egyházközség első plébánosának születési körülményeiről, illetve fiatalkoráról – a korabeli iratok hiányában - nem tudunk részleteket, családnevéből kiindulva feltételezhető, hogy szláv ősöktől származott. P. Gorliczki Simon nevében látható "P" betű a latin pater szóból ered, ami a személy egyházi pályájára, jelen esetben a felszentelt ferences rendi papságra utal. Teológiai és filozófiai tanulmányait Kassán végezte, feltehetőleg 1737 és 1739 között.

Életének első, forrásokkal alátámasztható biztos pontja 1745-ben történt: kápláni kinevezést kapott Gyulán. Már szolgálata első évében jelentős dokumentáció kezdődött, melynek valószínűleg ő is a részese volt: anyakönyvi bejegyzéseket készített a településen történt keresztelőkről és esküvőkről. Az 1746-os bérmálás és plébánia vizsgálathoz tartozó iratokból kiderül, hogy a gyulai egyházközséghez összesen 348 család (173 magyar és 175 német) tartozott. Gorliczki csupán 3 évig maradt Gyulán, mivel az újonnan kinevezett plébános, Urbanovics András őt ajánlotta a megalakuló csabai állomás élére.

Római katolikus egyházközség Békéscsabán már a XIV. században is létezett, viszont a törökök betörésének és tartós berendezkedésének következtében a hívek elhagyták a vidéket. Évszázadokkal később, 1747 környékén, a kedvező körülményeknek köszönhetően (ekkorra már 3 plébánia is létesült Békés vármegye területén) a katolikusok ismét a csabai letelepedés mellett döntöttek, bár 1750-ig (szervezett helyi katolikus közeg hiányában) a gyulai egyházközséghez tartoztak. 1750 februárjában alakult meg a napjainkig fennálló békéscsabai katolikus egyházközség. A plébánosi tisztséget először Gorliczki Simon töltötte be. Híveinek pontos száma nem derül ki, a katolikus vallásgyakorlók nagyjából 300-an lehettek, közülük 60-an éltek a településen (az 1745-ben készült lakossági felmérés szerint összesen 2740-en laktak Csabán). Kezdetben nagyobb arányban a plébánia hatókörébe tartozó környékbeli ([[Mezőberény]Kígyós, Békés) filiákról (leány-, fiók-, félegyházakról) érkeztek az istentiszteletekre. A misékre a papi házhoz tartozó kápolnában került sor (a katolikus templom építéséhez 1769-ben fogtak hozzá), az itt kialakult családias légkörben összetartó közösséggé váltak a tagok.

A plébánosok szerepe ekkoriban rendkívül felértékelődött. Az egyházi kötelezettségek elvégzésén túl Simon és utóda, Budinszky György fokozatosan a társadalmi élet központjába került. E korban még nem volt kiépített infrastruktúra, gyakoriak voltak a járványok, betegségek, melyek sajnos megfelelő egészségügyi ellátás nélkül számtalan áldozatot követeltek. Ezért is bírt hatalmas jelentőséggel, hogy a tragédiákkal sűrűn beárnyékolt mindennapokban az emberek tudjanak valakihez fordulni, bánataik, panaszaik megértő fülekre találjanak. A lelkipásztorok szociális tevékenysége pozitív hatással volt a már itt élő emberek biztonságérzetének növelésére, lakóhelyük otthonosabbá tételére,katolikus társaik megismerésére, valamint az újonnan érkező tiszti családok könnyebb beilleszkedését is lehetővé tette (a többségben lévő szlovák evangélikusok gyakran ellenszenvvel fogadták őket, de a közös nyelvhasználat miatt enyhülni látszott a támadó magatartás), amit jól mutat a népességszám fokozatos emelkedése.

Gorliczki Simon 1753. szeptember 7-én halt meg. A gyulai Szentháromság kápolna körüli temetőben helyezte örök nyugalomra korábbi segítője, Urbanovics András lelkész (Békéscsaba felszentelt sírkerttel csak 1757 óta rendelkezik).

Emlékezete

Források

A lap eredeti címe: „http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Gorliczki_Simon_(%3F%E2%80%931753)”
Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök