Sárosi Gyula (1816–1861)

A BékésWiki wikiből

A lap jelenlegi, 2023. január 30., 16:26-kori változata

költő, a szabadságharc krónikása

Élete

Sárosi Gyula

Sárossy Lajos néven született 1816. február 12-én az Arad vármegyei Borossebesen. Édesapja Sárossy Lajos tiszttartó, édesanyja Dabasi Halász Katalin. Egy napon született az unokatestvérével, Szakál Lajos költővel. 1818-ban elhunyt az édesapja, édesanyja Szánthó Pál békési nótáriussal házasodott össze. A család 1819-ben Füzesgyarmatra költözött. Mostohatestvére, Szánthó Albert. (Neki írta Az egyszeri szolgabíró című versét.)

Gyermekkorát Füzesgyarmaton töltötte, elemi iskolába Szarvasra járt. Középiskolai tanulmányait Mezőberényben, az esperességi gimnáziumban végezte. Iskolatársa volt Haan Lajos. Berzsenyi és Csokonai költeményeket fordított latinra. Bodroghy Papp István mezőberényi jegyző ismertette meg vele a korszerű költői nyelvet és verselést. Első verseit Füzesgyarmaton írta, melyeket a mostohaapja javaslatára Gyula néven írt alá. Költőként felvette a Gyula keresztnevet. Írásait elküldte a Magyar Kurirnak. Fiatalkori versei romantikus jegyeket tartalmaznak. 1832-től, másodéves költészettanulóként Eperjesen tanult. Tagja lett a költő ifjakat tömörítő Eperjesi Magyar Társaságnak. Tizenhárom költeménye a magyar társaság kiadványában, a Jáczint című zsebkönyvben jelent meg. Az eperjesi főiskolán 1837-ben jogi diplomát szerzett.

1839. január 1-én megházasodott, Hilvéty Arnoldinát vette feleségül. 1842 márciusában elhunyt a felesége. 1842 szeptemberében újranősült, Vass Paulinával házasodott össze. Egy gyermekük született, Gizella.

Sárosi Gyula 1861. november 16-án hunyt el Pesten. A Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra. Haláláról több költőtársa megemlékezett. A felesége 1876-ban emlékkövet állíttatott a sírhelyénél.

Munkássága

A diploma megszerzése után az eperjesi megyeháza gyakornoka lett. Az eperjesi kollégiumban magyar nyelvet és történelmet tanított, részt vett a Magyar Társaság munkájában. Emellett magán magyarórákat tartott, grammatikát írt (Nyelvészke). 1838-tól Sáros vármegye másod-, majd első aljegyzőjeként tevékenykedett. Kiváló szónok volt, az eperjesi megyeházán több alkalommal beszédet tartott.

1840-ben Aradra költözött, a váltótörvényszék jegyzője lett, majd előadó-bíróként foglalkoztatták. Aradon szerelmi dalokat, népies hangvételű szatírákat (Ó aradi Maradi Mihálynak fejtől való fája), hazafias költeményeket is írt. Felolvasásokat tartott, melynek adományait felajánlotta az aradi református templom felépítésére. 1846-ban a Kisfaludy Társaság tagja lett.

1848 májusában a pesti váltófőtörvényszék előadó-ülnöke lett. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a Habsburg-gyűlöletnek, a nép- és szabadságszeretetnek adott hangot költeményeiben (Huszár miatyánk). A nemesi vezetéknevét (Sárossy, Sárosy) Sárosira változtatta. Kossuth Lajos bizalmasaként a magyar kormánnyal tartott Debrecenbe, Gyulára és Aradra. 1849-ben a pesti váltófőtörvényszék elnöke, később kormánybiztos és képviselő volt. Hírmondóként járta a vidéket, s tájékoztatta a népet a harci és politikai fejleményekről. Fő műve, az Arany Trombita a korszak leghitelesebb verses krónikája lett, melyben kigúnyolta a bécsi udvar politikáját, szerelmi viszonyait. Költeményét Szakál Lajosék köröstarcsai házában rejtegette. (A település egyik utcája az Aranytrombita nevet kapta.) Az 1849 júniusi felolvasása nagy sikert aratott Gyulán. 1849 nyarán több alkalommal találkozott Petőfi Sándorral Szakál Lajos gyulai lakásán. AZ 1850-es években Petőfi tiszteletére Csárda romján címmel írt verset Szendrey Júliának. Sárosi portréját ekkortájt festette meg Munkácsy Mihály mestere, Szamossy Elek.

A világosi fegyverletétel után üldözötté vált, Árnyék Pál, Bittó Lajos, Sorsich Albert álneveken – többek között – a komádi református lelkész öccseként és gyöngyösi házitanítóként bujdosott . Farsangi dal című verséről sokáig azt gondolták, Petőfi alkotása. 1852-ben elfogták, életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, a königgrätzi várban raboskodott. Itt látta utoljára a családját, az utolsó találkozást versben örökítette meg (Látogatás).

1855-ben amnesztiával szabadult, Pestre költözött. Jövedelemszerzés céljából 1857-ben saját albumot jelentetett meg, Magyar Évlapok címmel folyóiratot indított, mely egy lapszámot élt meg. 1859-ben országos körútra indult, különböző városokban tartott felolvasásokat. Aradon a Krinolin-vers miatt letartóztatták, 1860 márciusában Budweisba internálták, ahol verseket fordított. Betegesen szabadult, Miskolcon, majd Pesten tartózkodott. Trombita címmel lapot indított Sarkady Istvánnal.

Válogatott művei

Költeményei többek között az Athenaeum, Regélő Pesti Divatlap, Életképek, Hölgyfutár, Vasárnapi Ujság című lapokban jelentek meg.

Színdarabot (Eperjes megszállása), drámát (A királyné titka) és vígjátékot (Idegenek Aradon) is írt.

• Nyelvészke, vagy a magyar nyelv fő nehézségei szabályokban, párbeszédekben és példaképekben. Kassa, 1837
• Lovassy dala. Eperjes, 1838
• Öt érzék. Pest, 1846
• Ponyvára került Arany Trombita. Debrecen, 1849
• Mirra (Myrha). Pest, 1856
• Az én albumom. Pest, 1857
• Költemények Sárosy Gyulától. Pest, 1858
• A börtönben. 1861
• Sárosy Gyula összes művei. Budapest, 1883

Emlékezete

• Az aradi Kölcsey Egyesület emléktáblát helyezett el a szülőháza falán.
• 1889-ben Naményi Lajos szerkesztésében emlékalbum jelent meg a tiszteletére.

Források

• Sárosi Gyula és költészetének Békés megyei vonatkozásai. In: Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében. 1. : a XVI. századtól a XIX. század derekáig. Békéscsaba : Békés Megyei Múzeumok Ig., 1985. 141–173. p. (Látogatva: 2023. 01. 24.)
• Sárosy Gyula (Lajos) (pókai). In: Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József (Látogatva: 2023. 01. 24.)
• Sárosy Gyula emlékezete. In: Vasárnapi Ujság, 37. évf. 23. szám (1890.) 374–376. p. (Látogatva: 2023. 01. 25.)

Kapcsolódó irodalom

• A magyar irodalom története 1772–től 1849-ig. Szerk.: Pándi Pál. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1965
• Bisztray Gyula: Sárosi Gyula Arany Trombitája. In: Irodalomtörténet, 37. évf. 2. szám (1949) 287–304. p.
• Lakner Ilona: Sárosy Gyula élete és költészete. Debrecen 1938
• Lisztóczky László: Szabadság és igazság fényei : az 1848–49-es forradalom és szabadságharc gyöngyösi költők verseiben. Eger : Dsida Jenő Baráti Kör, 2006
• Máté József: Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza : utóirat 1848–49 szarvasi hőseiről. Szarvas : Szarvasi Krónika Alap., 2003 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Nemesné Matus Zsanett: Bodroghy Papp István : irodalom és művelődés a reformkori Dunántúlon. Budapest: Reciti, 2020
• Sárosy Gyula: In: Vasárnapi Ujság, 8. évf. 47. szám (1861. november 24.) 1–2. p.
• Szakál Lajos, a Körösvidék költője. In: Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében. 1. : a XVI. századtól a XIX. század derekáig. Békéscsaba : Békés Megyei Múzeumok Ig., 1985. 118–140. p.
• Wallentinyi Samu: Sárosy Gyula élete. Különlenyomat. Budapest : Pesti Könyvnyomda-Részvénytársaság. 1898

Külső hivatkozás

• Sárosy Gyula: In: Wikipedia