Szakál Lajos (1816–1875)

A BékésWiki wikiből

főjegyző, országgyűlési képviselő, költő

Tartalomjegyzék

Élete

Szakál Lajos
Emléktábla

Szakál Lajos 1816. február 12-én született Köröstarcsán. Kisnemesi családból származott, családja szerényen élt. Apja Szakál Ferenc a község jegyzője, anyja dabasi Halász lány volt. Testvérei: Albert (festőművész), Antónia, Antal, Ludovika (Lujza), Róza és Viktor.

Iskoláit szülőfalujában kezdte, a gimnáziumot Mezőberényben végezte, később jogot tanult Debrecenben, majd Eperjesen. A jogi tanulmányok elvégzése után Gyulán és Pesten volt joggyakornok. A népies költészettel foglalkozott, főként unokatestvére, Sárosi Gyula, valamint Pulszky Ferenc és Erdélyi János voltak rá hatással.

Tomássy Máriát vette feleségül, egy fiúgyermekük született, aki négyéves korában elhunyt. 1863-ban a feleségét is elveszítette. A tragédiák után visszavonultan élt, édesanyjával szülőfalujában gabonakereskedésbe fogott.

Szakál Lajos 1875. február 16-án hunyt el Köröstarcsán.

Munkássága

Az eperjesi kollégiumban – Pulszky Ferenc, Vachot Sándor és és Sárosi Gyula mellett – tagja volt a főiskola Önképző-Társaságának. Műkedvelő előadásokat rendeztek, darabokat írtak, szépirodalmi folyóiratot és zsebkönyvet szerkesztettek és adtak ki. Az eperjesi kör vezéregyénisége Sárosi Gyula és Szakál Lajos volt. Bekapcsolódott a Magyar Társaság munkájába is. 1839-ben Wenckheim Béla titkáraként részt vett az országgyűlésen. Szintén Wenckheim támogatásával ügyvédi pályára lépett. 1843-ban aljegyzővé, 1848-ban Wenckheim Béla főispánsága idején pedig főjegyzővé választották, ezt a tisztséget 1849-ig töltött be (a pártfogói viszony lassan barátsággá alakult közöttük). A szabadságharc alatt a hadseregbe nem állt be, de a hadseregszervezésben segédkezett. Toborzót írt a Békés megyei nemzetőrség számára. A szabadságharc bukása után visszavonult, hivatala megszűnt. Földjén gazdálkodni kezdett, emellett kereskedett.

A kiegyezés után érdeklődni kezdett a közgazdaság iránt, mely a nemességtől akkoriban szokatlan volt. Részt vett az úrbéri szerződés előkészítésében, a vasútépítés és a vízszabályozás ügyeiben. A Wenckheim család és az egykori gyulai jobbágyok közötti úrbéri „örökegyesség” Szakál nevéhez fűződik. Wenckheim Lászlóval és Bodoky Károllyal megalapította a megye első bankját, a Békésmegyei Takarékpénztári Egyesületet (1861–1863).

A meginduló vasútépítkezésbe szerette volna bevonni Békés vármegyét és Gyulát is. Fáradozásai eredményre vezettek: 1862-ben a város vasúttársaságot alapított, 1870-ben pedig a pályaépítési munkálatok elértek Gyula határáig (Biceréhez). Eközben egyéb ügyekkel is foglalkozott, Magyar- és Német-Gyula egyesítéséért munkálkodott. Az 1860-as gyűlésen ismét jegyzőnek választották, de ekkor már nem fogadta el. Ismét visszavonult, a városi ügyekkel foglakozott. Gyula rendezett tanácsú várossá alakításán fáradozott, 1860-ban pedig a képviselő-testület elnökévé választották. 1865-ben Békés város országgyűlési képviselője lett. Az 1869-es képviselő-választáson már nem indult, 1870-ben lemondott minden tisztségéről, s szülőfalujába költözött. Az utolsó szerepvállalása 1873-ban volt, a bécsi világkiállításon a Békés vármegyei bizottság elnöki tisztjét látta el.

Szakál Lajos népszerű költő volt, bár műveinek nagy részét népdalok alkották. Nem tisztázott, mennyire használta fel a népdalokat a verseihez. Költészete inkább népies verselés, egyetlen verseskötete a Cimbalom címet viseli. A korabeli folyóiratok, zsebkönyvek szívesen közölték a verseit. Szakál Lajos költői jelentősége abban áll, hogy előkészítője volt Petőfi és Arany költészetének.

Emlékezete

Szakál 1840-től nagyjából 1850 végéig Gyulán, a mai Jókai u. 4 számú (Ladics-féle) házban lakott. A ház – ahol Petőfi is vendégeskedett – falán emléktábla áll.

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozás

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök