Wenckheim Frigyes (1842–1912)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
Jzoltan (vitalap | szerkesztései)
(Új oldal, tartalma: „ügyvéd, nagybirtokos, valóságos belső titkos tanácsos, főpohárnokmester == Élete == [[Fájl:Wenckheim frigyes vasarnapi ujsag 18970704 433.jpg|bélyegkép|300px|…”)

A lap jelenlegi, 2022. december 23., 18:36-kori változata

ügyvéd, nagybirtokos, valóságos belső titkos tanácsos, főpohárnokmester

Tartalomjegyzék

Élete

Wenckheim Frigyes

Gróf Wenckheim Frigyes 1842. október 20-án született Milánóban. Édesapja gróf Wenckheim Károly (1811–1891), nevéhez fűződik a gerlai kastély alapjának megvásárlása és Gerla-Póstelek néven önálló falu létesítése is. Édesanyja Radetzky Friderika grófnő (1815–1866), Radetzky József tábornok leánya.

Négy testvére született: Borbála (1838–1929), Anna (1840–1858), Géza (1847–1924) és Matild (1852–?). Wenckheim Frigyes volt az elsőszülött fiú utód, Géza a gerlai uradalmat kész mintagazdasággá fejlesztette, Matild pedig kolostorba vonult és életét a hitnek szentelte.

Wenckheim Frigyes vallásos nevelésben részesült, sokoldalúan képzett főúr volt. A középiskolát Győrben végezte el, majd jogot tanult Budapesten és Pozsonyban. 1866-ban ügyvédi oklevelet szerzett.

1872. június 18-án házasságot kötött Wenckheim Krisztina grófnővel, az ország egykori leggazdagabb lányával, így a békési, kígyósi, aradszentmártoni és székudvarié uradalom irányítása is az ő vállára nehezedett. Wenckheim Frigyes és felesége nevéhez fűződik a kígyósi kastély megépíttetése 18741879 között. A főúri világ egyik legrokonszenvesebb tagjának titulálták. Szerénység jellemezte, szerette őt a köznép.

Hét gyermeke született: Friderika (1873–1957), Krisztina (1874–1970), József (1877–1952), László (1880–1956), Pál (1881–1945), Mária (1883–1968) és Ilona (1885–1971).

Életének 70. évében, 1912. június 27-én hosszú betegeskedést követően elhunyt. Temetésére az ókígyósi kastély kápolnájában került sor, két nappal halálát követően.

Munkássága

Kitűnő gazda volt, szorgalma kiemelkedett, országos közügyekben is szerepet vállalt. 18781881 között Gyula városának országgyűlési képviselője volt, majd 1884-től 1901-ig a borosjenői választókerületet képviselte. Borossebest a modern kisvárosok sorába emelte azzal, hogy bevezettette a villamos világítást és további fejlesztések, átalakításokat is tett. Sokszor felszólalt a parlamentben a Nemzeti Párt tagjaként.

Alapítványt hozott létre a vármegyei szegények segítésére. Adakozása és bőkezűsége kiemelkedett, uradalma alatt virágoztak a katolikus népiskolák. A gyerekeket ellátta tanszerekkel és tandíj nélküli oktatást biztosított számukra. Nagy összegeket áldozott irodalmi célokra is.

1889-ben megépíttette családja pesti palotáját, ami ma a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár székházává vált.

Ferenc József uralkodásának idején királyi kamarássá és valóságos belső titkos tanácsossá nevezték ki. 1904. november 25-én főpohárnokmester lett, ezzel az ország zászlósurai közé sorolták. A királyi udvartartáshoz tartozott és az országgyűlés főrendi házának tagja volt.

Emlékezete

Lásd még

Képgaléria

Források

Kapcsolódó irodalom

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök