Kvasz András (1883–1974)
A BékésWiki wikiből
a (kép feltöltése, külső hivatkozás, kapcs. irodalom) |
a (kép feltöltése) |
||
| 38. sor: | 38. sor: | ||
== Díjak, kitüntetések == | == Díjak, kitüntetések == | ||
| + | [[Fájl:Kvasz pilotaesku.jpg|bélyegkép|300px|A pilóta esküje. Forrás: Kakas Márton (1913)]] | ||
* [[1953|1953-ban]] '''a FAI Paul Tissandier-diplomával jutalmazta''' a repülés érdekében kifejtett tevékenységét. | * [[1953|1953-ban]] '''a FAI Paul Tissandier-diplomával jutalmazta''' a repülés érdekében kifejtett tevékenységét. | ||
* a postaügyi miniszter [[1969|1969-ben]] és [[1973|1973-ban]] tüntette ki. | * a postaügyi miniszter [[1969|1969-ben]] és [[1973|1973-ban]] tüntette ki. | ||
A lap 2017. december 21., 16:48-kori változata
pilóta, repülőgép-szerelő
Tartalomjegyzék |
Élete
Kvasz András 1883. november 21-én Békéscsabán született Kvasz Mihály és Zelenák Judit második gyermekeként. A szülői ház a Bartók Béla út és a Szemere utca sarkán állt. Ük-, déd-, nagyapja és apja is kovácsmester volt. Két testvére született Mihály és Judit. András és Mihály édesapjuk műhelyében inaskodtak, folytatva a családi hagyományokat. András hat elemi osztályt végzett el.
1900-ban mindhárman Pestre költöztek. (Egy forrás szerint 1900 decemberében Kvasz András egymaga indult gyalogosan Budapestre.) Miután elegendő pénze lett, beiratkozott technológiai képzésre, amit esti tanfolyamokon abszolvált. Közben indult kerékpár-, motorkerékpár- és autóversenyeken is, utóbbi emlékeként eltörte orrcsontját.
Az orosz fogságból szabadulva előbb Békéscsabán, majd a fővárosban telepedett le, ahol megnősült, három gyermekük született. Egyik gyermeke ismert, László, aki neves elektromérnök lett.
A budaörsi légikikötő portási tisztségét a polgári iskola elvégzése után kaphatta meg (47 évesen). Már 50 felett volt, amikor kertészdiplomát szerzett. Még a 2. világháború előtt elhagyta Budapestet és Békésen telepedett le, ahol faiskolát nyitott.
Repülős tanítványa volt Minár Gyula és Risztics János. Támogatta Osgyán Pál és Botyánszki Mihály gépépítését is.
Idős korában is szívesen kerékpározott: többször megjárta a Békés-Békéscsaba-Budapest távot.
Felesége halála után visszavonultan élt zuglói kis házában. 1973 őszén szövődményes influenzával kórházba került. 90. születésnapján ünnepséget szerveztek számára a kórteremben, ahol Békéscsaba város, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, a Magyar Honvédelmi Szövetség és a Közlekedési Múzeum képviselőitől vehetett át kitüntetést, valamint ajándékokat.
1974. január 27-én hunyt el, 90 éves korában a magyar repülés egyik legkiválóbb és legeredményesebb úttörője.
Munkássága
A fővárosba költözve, Józsefvárosban kerékpárkészítő és -javító műhelyt rendezett be, a 12 inast foglalkoztató műhely mestere lett.
1908-ban került kapcsolatba a repüléssel, amikor Zsélyi Aladár okleveles gépészmérnök vele készíttette el repülőgépének fémrészeit, majd látva Kvasz tehetségét, munkatársának választotta. Nagy hatással voltak rá a Bleriot budapesti repülőbemutatói. Kvasz és Zsélyi 1908-ban elkészítette az első magyar repülőgépet. Kvasznak először csak a gépek építésében volt része, majd 1910-től maga is repült. Első repülése után megkapta a „mezítlábas pilóta” becenevet, miután gyenge motorú gépét csak a bakancsa levétele után sikerült a levegőbe emelni (a gép törzsét, szárnyát is lerövidítette). 1911-ben a Rákos-mező felett végzett körrepüléssel megnyerte a Szacelláry György országgyűlési képviselő által kitűzött 500 koronás díjat. Még ugyanebben az évben lezuhant gépével, súlyos sérüléseket szenvedett (ilyenekből több is volt). 1913-ban egy saját építésű monoplánnal letette a pilótavizsgát, miután az Aero Szövetség vizsgához kötötte a vidéki repülőbemutatózást.
1911 és 1914 között az ország 73 helységében végzett bemutató repülést saját készítésű gépeivel, mellyel hozzájárult a magyar aviatika népszerűsítéséhez. Első állomása szülővárosa, Békéscsaba volt, ahol megfogalmazták a „Megyen már, mint Kvasz András trepacskája!” mondást. Az első békéscsabai repülőnapot 1911. szeptember 21-én tartotta. Megtette a Szentes-Békéscsaba közti utat is, egy mezőtúri kitérővel.
A repülés elméletével összefüggő kérdésekben sokat tanult Zsélyi Aladártól. Járt Párizsban is, ahol sorba járta a repülőgép gyárakat és motort is vásárolt. Több hazai repülőversenyen is részt vett, de - többnyire motorhiba következtében - nem tudott az első helyezettek közé kerülni. Jelszava a „Szerencse le”, amit repülőinek oldalán is feltüntetett.
1914-ben a többi rákosi repülővel együtt önként jelentkezett hadi repülő szolgálatra, egy felderítő repülőszázadhoz került. Még abban az évben gépét találat érte, ezért kényszerleszállást hajtott végre, megfigyelőjével együtt orosz fogságba esett különböző turkesztáni városokban. A fogság nagy részét Asztrahánban töltötte. Fogolyként pénze az általa készített apró repülőgépek eladásából lett. 1915-ben szökést kíséreltek meg, el is jutottak a kínai-orosz határig, az ottani szárd rendőrök azonban elkapták őket. Végül kalandos úton 1918-ban hazatért. Hazaérkezése évében a pilóták szakszervezetének kezdeményezői között volt. 1919-ben a 3. Vörös Repülő századnál teljesített szolgálatot Rákos-mezőn.
A Tanácsköztársaság idején tagja volt a Magyar Pilóták Szövetsége bizalmi testületének, valamint a műszaki bizottságnak. A forradalmak után politikai tevékenysége miatt eljárást indítottak ellene. A Francia-Román Légiforgalmi Társaság mátyásföldi telepén vállalt szerelői munkát. 1928-tól taxisofőrként dolgozott a fővárosban. Egykori repülőbajtársai közbenjárásával a Kereskedelmi és Közlekedési Minisztérium alkalmazásában is állt. 1937-ben az akkor megnyílt budaörsi forgalmi repülőtér portása lett.
1946-ban újból megindult a belföldi légi forgalom. Kvasz Andrást a békéscsabai repülőtér vezetésével bízták meg, igazgató-gondnoki feladatokat látott el nyugdíjba vonulásáig. Sokat tett azért, hogy a békéscsabai repteret az ország meghatározó motorosrepülő-, vitorlázó- és ejtőernyős központjaként tartották számon.
Kérelmet fogalmazott meg annak érdekében, hogy nyugdíját ne mint korábbi vasúti bakter, hanem a magyar repülés úttörő alakjához méltón kapja, ezt azonban elutasították. Nyugdíjasként előbb a Hanságban, majd Budapest parkjaiban kertészkedett.
Díjak, kitüntetések
- 1953-ban a FAI Paul Tissandier-diplomával jutalmazta a repülés érdekében kifejtett tevékenységét.
- a postaügyi miniszter 1969-ben és 1973-ban tüntette ki.
- 1974-ben a „Városunkért” emlékérmet kapta meg.
Emlékezete
- "Kvasz András tiszteletkör Magyarország határai mentén" nevet viselő erőpróba.
- 1985-ben Kvasz András nevét vette fel a Békés megyei Repülő- és Ejtőernyős Klub.
- Két békéscsabai pilóta, Vandlik Tamás és Gellén Attila Kvasz András előtt tisztelegve hátimotoros siklóernyőjükkel körberepülték az országot.
- Kvasz András Repülőnap kerül megrendezésre Békéscsabán.
- Békéscsabán és környékén Kvasz András nemzetközi vitorlázórepülő-versenyt rendeztek.
- Emléktáblát avattak szülőháza falán.
- Békéscsabán és Budapesten utca viseli a nevét.
Források
- 24 óra, 22. évf. 185. szám, 2011. augusztus 9. 5. p. (Látogatva: 2017.12.19.)
- 8 Órai Ujság, 4. évf. 291. szám, 1918. december 12. 5. p. (Látogatva: 2017.12.19.)
- Az akarat igazi diadala. In. Nógrád Megyei Hírlap, 22. évf. 183. szám, 2011. augusztus 8. 3. p. (Látogatva: 2017.12.19.)
- Békés Megyei Népújság, 41. évf. 23. szám, 1986. január 28. 1. p. (Látogatva: 2017.12.19.)
- Békésmegyei aviatikusok sikere. In. Békésmegyei Közlöny, 40. évf. 44. szám, 1913. június 5. 4. p. (Látogatva: 2017.12.19.)
- Csanádi Norbert - Nagyváradi Sándor - Winkler László: A magyar repülés története. Budapest : Műszaki K., 1977. 387. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1983. Budapest : MTESZ., 1982. 63-65. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Fábián István: A mezítlábas békéscsabai Madárember. In. Békés Megyei Hírlap, 54. évf. 19. szám, 1999. január 23-24. 9. p. (Látogatva: 2017.12.19.)
- Kvasz András nevét vette fel a Békés megyei Repülő- és Ejtőernyős Klub. In. Békés Megyei Népújság, 40. évf. 31. szám, 1985. február 7. 8. p. (Látogatva: 2017.12.19.)
- Körös népe : történelmi és néprajzi antológia. Békéscsaba : Vár. Tcs., 1963. 123-126. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Kvasz András nevét vette fel a Békés megyei Repülő- és Ejtőernyős Klub. In. Békésmegyei Népújság, 40. évf. 31. szám, 1985. február 7. 8. p. (Látogatva: 2017.12.19.)
- Kvasz András szökése orosz fogságból. In. Békésmegyei Közlöny, 1918. április 7. 3-4. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Machalek István: Békés kék egén. Fejezetek a Békés megyei repülő-, ejtőernyős- és modellezősport történetéből. 1909-1989. Békéscsaba : MHSZ Békés M. Kvasz A. Rep.- és Ejtőernyősklub, 1989. 18-23., 167-168. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Machalek István: Száz esztendeje született Kvasz András, a magyar repülés kiemelkedő személyisége. In. Népsport, 39. évf. 306. szám, 1983. december 27. 6. p. (Látogatva: 2017.12.19.)
- Magyar életrajzi lexikon. 3. köt. Budapest : Akadémiai K., 1981. 454. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Müller Péter: A madárember. Budapest : Szépirodalmi K., 1977. 351. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Müller Péter: Madárember : regény. Budapest : Totem Könyvkiadó, 1995. 21-32. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Somogyi Hírlap, 9. évf. 176. szám, 1998. július 29. 9. p. (Látogatva: 2017.12.19.)
- Varga Orsolya: Kvasz András, a magyar aviatika úttörője. In. Hírhozó, 17. évf. 13. szám, 2007. augusztus 16. 31. p. (Látogatva: 2017.12.19.)
Kapcsolódó irodalom
Külső hivatkozások
- Balázs Anett: Kvasz András Repülőnap a BEOL honlapján
- Kvasz Andrásra emlékeztek a szolnoki Helikopterbázison a szolnok.hu oldalon
