Koren István (1805–1893)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
(Új oldal, tartalma: „Petőfi Sándor egykori aszódi tanára, botanikus == Élete == Koren István '''1805. december 21-én született''' a Pest vármegyei '''Domonyban''…”)
a (Kép feltöltése)
2. sor: 2. sor:
== Élete ==
== Élete ==
 +
[[Fájl:Koren Istvan.jpg|bélyegkép|300px|Koren István]]
Koren István '''[[1805]]. [[december 21.|december 21-én]] született''' a Pest vármegyei '''Domonyban'''. Édesapja Koren Márton szűcsmester, édesanyja Trnovszky Borbála.
Koren István '''[[1805]]. [[december 21.|december 21-én]] született''' a Pest vármegyei '''Domonyban'''. Édesapja Koren Márton szűcsmester, édesanyja Trnovszky Borbála.
23. sor: 24. sor:
== Emlékezete ==
== Emlékezete ==
-
* A tiszteletére [[1975|1975-ben]] emléktáblát avattak Aszódon, a Petőfi Múzeum falán.
+
* A tiszteletére [[1975|1975-ben]] '''emléktáblát avattak Aszódon''', a Petőfi Múzeum falán.
-
* [[1989|1989-ben]] Domonyban az új általános iskolát Koren Istvánról nevezték el. Az iskola aulájában szobrot avattak a tiszteletére (Kirchmayer Károly szobrászművész alkotása).
+
* [[1989|1989-ben]] Domonyban '''az új általános iskolát Koren Istvánról nevezték el'''. Az iskola aulájában szobrot avattak a tiszteletére (Kirchmayer Károly szobrászművész alkotása).
* Aszódon [[1992|1992-ben]] megalapították a '''Koren István-díj'''at.
* Aszódon [[1992|1992-ben]] megalapították a '''Koren István-díj'''at.

A lap 2023. január 21., 08:33-kori változata

Petőfi Sándor egykori aszódi tanára, botanikus

Tartalomjegyzék

Élete

Koren István

Koren István 1805. december 21-én született a Pest vármegyei Domonyban. Édesapja Koren Márton szűcsmester, édesanyja Trnovszky Borbála.

Koren István vallásos neveltetésben részesült. Tanulmányait Domonyban, Ikladon és Selmecbányán végezte. A gimnáziumban megkapta a Róth–Teleky-féle ösztöndíjat, zongoratanítást vállalt. 1824-től Pozsonyban tanult, 1828-ban középiskolai tanári képesítést és teológiai végzettséget szerzett. Zenei tanulmányokat is folytatott.

1836-ban Neumann Juliannával (1812–1866) házasodott össze, hat gyermekük született: Emilia (1837–1893), Lujza (1841–1899), Júlia (1843–1845), Júlia (1848–1910), István (1839–1864) és Pál (1845–1921) békéscsabai lelkész.

Koren István 1893. április 17-én hunyt el Szarvason. Április 19-én a szarvasi ótemetőben helyezték örök nyugalomra.

Munkássága

Tanulmányait követően a tanári pálya mellett döntött. 1828-ban Osztroluczky Miklós nagybirtokos fia, Géza nevelője lett a Zólyom vármegyei Osztrolukán. 1833 augusztusában a besztercebányai evangélikus fiúiskolában kapott tanítói állást.

1834 januárjától az aszódi latin iskola tanára lett. Aszódon öt osztályban tanított, ő volt egy személyben az iskola igazgatója, tanára és gondnoka. Feljegyzést készített a tanulók személyi adatairól és érdemfokozatairól, a tanítás menetéről, a fegyelmi szabályokról és a tanév eseményeiről. Zongoraoktatást vállalt, segédlelkészi teendőket is ellátott, magyarul, németül és szlovákul prédikált. Petrovics István 1835 szeptemberében a gondjaira bízta a fiát, Petőfi Sándort. Petőfi három évet töltött az aszódi iskolában, jól tanult, sokat olvasott. Miután Koren megházasodott, Petőfi az aszódi diákévei alatt a Koren családnál étkezett. Koren István a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta azokat az evőeszközöket, melyekkel a költő náluk evett. Később az öccse, Petőfi István is a tanítványa lett. Koren lemásolta, s megőrizte Petőfi Sándor első ismert költeményét, az 1838. évi iskolai búcsúbeszédét. Ebben Petőfi e sorokkal búcsúzott Koren Istvántól:

„Drága tanító úr, ki fáradhatatlan iparral
A tudományban jártassá tenni akartál
Bennünk, vedd végső együttlétünkben ezen pár
Búcsúszót, mert elválunk sok időre tetőled!”

Az osztrák hatalom 1856-ban bezárta az aszódi latin iskolát. Koren 23 év után távozott Aszódról, a békési esperesség meghívására Szarvasra került. A szarvasi főgimnnázium tanára lett, magyar, német és latin nyelveket és botanikát tanított. A tanári pályán eltöltött 50 év után, 1883 júniusában vonult nyugdíjba. Nyugdíjas éveiben megtanult görögül. Gazdag növénygyűjteményét a halála előtt a szarvasi gimnáziumnak adományozta. Élete végéig szegény tanulókat segélyezett.

Emlékezete

Lásd még

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök