Botyánszki Pálné (1890–1956)
A BékésWiki wikiből
a (Botyánszki Pálné (1890−1956) lapot átneveztem Botyánszki Pálné (1890–1956) névre: Hosszú kötőjel cseréje) |
a (Kötöttárugyár belső hivatkozása) |
||
| 16. sor: | 16. sor: | ||
A szocialista nők [[1910|1910-ben]] Koppenhágában tartott nemzetközi konferenciája hozott határozatot először a nők nemzetközi szolidaritási napjának megünnepléséről. Békés megyében – amint azt a levéltári iratok bizonyítják – először Békéscsabán [[1931|1931-ben]] tett kísérletet a szociáldemokrata pártszervezet, hogy megünnepelje a „nők napját”. Botyánszki Pálné a textilmunkásnők képviseletében '''[[1931]]. [[május 31.|május 31-re]] a Széchenyi ligeti pavilonba kért gyűlésengedélyt a rendőrségtől.'''. A rendőrség közbiztonsági okokból nem engedélyezte a gyűlést azzal az indokkal, hogy az a politikai propagandát szolgálná, és a nehéz gazdasági viszonyok között megzavarná a köznyugalmat. Botyánszki Pálné '''[[1931]] szeptemberében ismételten kísérletet tett''' Békéscsabán és Gyulán is nőbizottságok alakítására, de '''a rendőrség ezt is megakadályozta'''. | A szocialista nők [[1910|1910-ben]] Koppenhágában tartott nemzetközi konferenciája hozott határozatot először a nők nemzetközi szolidaritási napjának megünnepléséről. Békés megyében – amint azt a levéltári iratok bizonyítják – először Békéscsabán [[1931|1931-ben]] tett kísérletet a szociáldemokrata pártszervezet, hogy megünnepelje a „nők napját”. Botyánszki Pálné a textilmunkásnők képviseletében '''[[1931]]. [[május 31.|május 31-re]] a Széchenyi ligeti pavilonba kért gyűlésengedélyt a rendőrségtől.'''. A rendőrség közbiztonsági okokból nem engedélyezte a gyűlést azzal az indokkal, hogy az a politikai propagandát szolgálná, és a nehéz gazdasági viszonyok között megzavarná a köznyugalmat. Botyánszki Pálné '''[[1931]] szeptemberében ismételten kísérletet tett''' Békéscsabán és Gyulán is nőbizottságok alakítására, de '''a rendőrség ezt is megakadályozta'''. | ||
| - | Botyánszki Pálné másokkal együtt '''az embertelen munkakörülmények elleni tiltakozásra és bérharcokra mozgósította a Hubertus, a Rokka, a Merkúr és az Excelsior dolgozóit.''' [[1932|1932-ben]] ő irányította a Hubertus-sztrájkot, egy évvel később pedig az Excelsior Textilgyár munkásainak eredményes bérharcát. [[szeptember 1.|Szeptember 1-én]] négyszáz Hubertus-dolgozó tüntetett a [[Városháza (Békéscsaba)|Városháza]] előtt, annak ellenére, hogy kardlapokkal próbálták szétoszlatni menetüket a lovas rendőrök. A többi üzemből is sok százan vettek részt a tiltakozó tüntetéseken. | + | Botyánszki Pálné másokkal együtt '''az embertelen munkakörülmények elleni tiltakozásra és bérharcokra mozgósította a Hubertus, a [[Békéscsabai Kötöttárugyár (Békéscsaba)|Rokka]], a Merkúr és az Excelsior dolgozóit.''' [[1932|1932-ben]] ő irányította a Hubertus-sztrájkot, egy évvel később pedig az Excelsior Textilgyár munkásainak eredményes bérharcát. [[szeptember 1.|Szeptember 1-én]] négyszáz Hubertus-dolgozó tüntetett a [[Városháza (Békéscsaba)|Városháza]] előtt, annak ellenére, hogy kardlapokkal próbálták szétoszlatni menetüket a lovas rendőrök. A többi üzemből is sok százan vettek részt a tiltakozó tüntetéseken. |
A helyi hatóságok hamarosan '''felfigyeltek rendszeres propaganda- és szervezőmunkájára''', és '''mindent elkövettek tevékenysége korlátozására'''. '''Pénzbüntetésre''', majd '''egy hónapi börtönre ítélték'''. [[1936]] januárjában „tiltott gyűlés tartása miatt” ismét letartóztatták, és ezt követően Horthy rendőrsége − „mint veszedelmes felforgató elemet” − '''kitiltotta Békés megye területéről'''. Ekkor családjával együtt − négy gyereke volt − '''Budapestre költözött''', és '''a Népszava Kiadónál helyezkedett el''', ahol segédmunkásként dolgozott a német csapatok bevonulásáig. Mozgalmi munkáját rövid ideig a VIII., majd [[1937]] végétől négy éven át a VI. kerületben végezte, itt a szociáldemokrata pártszervezet végrehajtó bizottságának tagja volt. Baráti kapcsolatok fűzték több fiatal kommunistához, így Ságvári Endréhez is. A második világháború alatt üldözötteket bújtatott a Népszava épületében. Ezekben az években egészségi állapota megromlott, gyakran betegeskedett. | A helyi hatóságok hamarosan '''felfigyeltek rendszeres propaganda- és szervezőmunkájára''', és '''mindent elkövettek tevékenysége korlátozására'''. '''Pénzbüntetésre''', majd '''egy hónapi börtönre ítélték'''. [[1936]] januárjában „tiltott gyűlés tartása miatt” ismét letartóztatták, és ezt követően Horthy rendőrsége − „mint veszedelmes felforgató elemet” − '''kitiltotta Békés megye területéről'''. Ekkor családjával együtt − négy gyereke volt − '''Budapestre költözött''', és '''a Népszava Kiadónál helyezkedett el''', ahol segédmunkásként dolgozott a német csapatok bevonulásáig. Mozgalmi munkáját rövid ideig a VIII., majd [[1937]] végétől négy éven át a VI. kerületben végezte, itt a szociáldemokrata pártszervezet végrehajtó bizottságának tagja volt. Baráti kapcsolatok fűzték több fiatal kommunistához, így Ságvári Endréhez is. A második világháború alatt üldözötteket bújtatott a Népszava épületében. Ezekben az években egészségi állapota megromlott, gyakran betegeskedett. | ||
A lap jelenlegi, 2021. október 18., 11:38-kori változata
textilmunkás, országgyűlési képviselő
Tartalomjegyzék |
Élete
Botyánszki Pálné, született Müller Erzsébet Békéscsabán látta meg a napvilágot 1890. február 20-án.
Hosszas betegség után, 1956. február 23-án Budapesten hunyt el.
Munkássága
A szociáldemokrata, a szakszervezeti és a nőmozgalom meghatározó alakja volt. A városban és Békés megyében sztrájkokat és tüntetéseket szervezett.
A Tanácsköztársaság bukása utáni hónapokban kapcsolódott be a szakszervezeti mozgalomba. 1921 áprilisában belépett a Szociáldemokrata Pártba. A gyulai harisnyagyárban dolgozott, de miután szervezkedésért elbocsátották, 1926-ban Békéscsabán a Hubertus Textilgyárban kapott állást.
Az 1920-as évek közepétől aktív szakszervezeti és nőbizottsági tevékenységet folytatott, a textilmunkások szakszervezeti csoportjának, majd a városi textilmunkások bérmozgalmának a vezetője volt. 1931−32-től már több vezető funkciót is ellátott: 1936-ig az SZDP békéscsabai szervezetének titkára és a párt alapszervezetének gyermek- és női osztályának vezetője volt. Békéscsabán és Gyulán szinte valamennyi megmozdulásban része volt, járta Békés megye községeit, szervezte a helyi mozgalmakat, gyűléseket tartott, agitált. Többedmagával beadványt adott át a helyi hatóságoknak a munka nélküli, nyomorgó földmunkások érdekében.
A szocialista nők 1910-ben Koppenhágában tartott nemzetközi konferenciája hozott határozatot először a nők nemzetközi szolidaritási napjának megünnepléséről. Békés megyében – amint azt a levéltári iratok bizonyítják – először Békéscsabán 1931-ben tett kísérletet a szociáldemokrata pártszervezet, hogy megünnepelje a „nők napját”. Botyánszki Pálné a textilmunkásnők képviseletében 1931. május 31-re a Széchenyi ligeti pavilonba kért gyűlésengedélyt a rendőrségtől.. A rendőrség közbiztonsági okokból nem engedélyezte a gyűlést azzal az indokkal, hogy az a politikai propagandát szolgálná, és a nehéz gazdasági viszonyok között megzavarná a köznyugalmat. Botyánszki Pálné 1931 szeptemberében ismételten kísérletet tett Békéscsabán és Gyulán is nőbizottságok alakítására, de a rendőrség ezt is megakadályozta.
Botyánszki Pálné másokkal együtt az embertelen munkakörülmények elleni tiltakozásra és bérharcokra mozgósította a Hubertus, a Rokka, a Merkúr és az Excelsior dolgozóit. 1932-ben ő irányította a Hubertus-sztrájkot, egy évvel később pedig az Excelsior Textilgyár munkásainak eredményes bérharcát. Szeptember 1-én négyszáz Hubertus-dolgozó tüntetett a Városháza előtt, annak ellenére, hogy kardlapokkal próbálták szétoszlatni menetüket a lovas rendőrök. A többi üzemből is sok százan vettek részt a tiltakozó tüntetéseken.
A helyi hatóságok hamarosan felfigyeltek rendszeres propaganda- és szervezőmunkájára, és mindent elkövettek tevékenysége korlátozására. Pénzbüntetésre, majd egy hónapi börtönre ítélték. 1936 januárjában „tiltott gyűlés tartása miatt” ismét letartóztatták, és ezt követően Horthy rendőrsége − „mint veszedelmes felforgató elemet” − kitiltotta Békés megye területéről. Ekkor családjával együtt − négy gyereke volt − Budapestre költözött, és a Népszava Kiadónál helyezkedett el, ahol segédmunkásként dolgozott a német csapatok bevonulásáig. Mozgalmi munkáját rövid ideig a VIII., majd 1937 végétől négy éven át a VI. kerületben végezte, itt a szociáldemokrata pártszervezet végrehajtó bizottságának tagja volt. Baráti kapcsolatok fűzték több fiatal kommunistához, így Ságvári Endréhez is. A második világháború alatt üldözötteket bújtatott a Népszava épületében. Ezekben az években egészségi állapota megromlott, gyakran betegeskedett.
A háború után visszatért Békéscsabára, az SZDP helyi titkáraként tevékenykedett, és országgyűlési képviselőnek választották. 1946−47-ben felelős szerkesztője volt a Békés Népe című hetilapnak, s egy ideig a Békés Népe Sportlapnak és a Békésmegye című politikai lapnak. Aktívan közreműködött az SZDP és az MKP egyesítésének előkészítésében. 1948 júniusáig az SZDP, majd 1954-ig a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetőségének tagja. Országgyűlési mandátumát a két párt egyesítése után is megtartotta 1953-ig.
Emlékezete
- Békéscsabán utca őrzi Botyánszki Pálné emlékét.
- 1981-ben tiszteletére a városi tanács emléktáblát avatott.
Források
- A forradalmi munkásmozgalom Békés megyei harcosai I. kötet. MSZMP Békés megyei bizottsága, Békéscsaba, 1979. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Békés Megyei Népújság, 27. évf. 57. szám (1972. március 8.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Békés Megyei Népújság, 32. évf. 223. szám (1977. szeptember 22.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Békés Megyei Népújság, 32. évf. 225. szám (1977. szeptember 24.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Békés Megyei Népújság, 36. évf. 56. szám ( 1981. március 7.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Viharsarok Népe, 12. évf. 48. szám (1956. február 25.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
