Zsilinszky Mihály (1838–1925)
A BékésWiki wikiből
a (kép feltöltése) |
a (kép feltöltése) |
||
| 28. sor: | 28. sor: | ||
== Díjak, kitüntetések == | == Díjak, kitüntetések == | ||
| + | [[Fájl:ZsilinszkiM VasarnapiUjsag.jpg|bélyegkép|300px|Zsilinszky Mihály "Goszleth fényképe után"]] | ||
* Lipót Rend-középkereszt ([[1901]]) | * Lipót Rend-középkereszt ([[1901]]) | ||
A lap 2018. április 27., 18:49-kori változata
tanár, történész, politikus
Tartalomjegyzék |
Élete
1838. május 1-én született Békéscsabán. Édesapja Zsilinszky Mihály jómódú gazdálkodó, aki községi bírói tisztséget is betöltött Békéscsabán, édesanyja Patai Ilona volt. Szülei szlovák eredetű evangélikusok voltak. Három lány- és egy fiútestvéréről tudunk.
Zsilinszky tehetségére tanítója, Wilim János figyelt fel. Elemi iskolai tanulmányait szülővárosában, majd Orosházán végezte, középiskolai éveit pedig a szarvasi főgimnáziumban töltötte. Szarvason érettségizett 1856-ban. Két év múlva felsőfokú tanulmányait a pesti Protestáns Teológiai Akadémián kezdte, ahol bölcsészettudományi és teológiai kurzusokon vett részt, mivel édesapja az egyházi vagy a tanári pályát szánta neki. Tanulmányai mellett nevelői feladatokat is ellátott Fabiny Teofil családjánál. A kor szokásainak megfelelően 1860-1861-ben egy-egy szemesztert külföldön, a helle-i és a berlini egyetemen végzett el. A tanszünetekben járt Németországban, Svájcban, Olaszországban és Franciaországban. Kiemelt hangsúlyt fordított a nyelvtanulásra, tanulmányai végeztével a magyar és a szlovák nyelven kívül még négy másik idegen nyelvet elsajátított.
Zsilinszky Mihály két alkalommal nősült meg. Első felesége Haán Karolina (1867-1874), második felesége Reök Ilona (1883-1925) volt. Első házasságából született István, Mihály és Antal, második feleségétől pedig Ilona, Lajos és Tibor nevű gyermeke.
Az 1920-as években már betegeskedett. 1925. október 4-én hunyt el Budapesten.
Munkássága
Karrierje szempontjából az első lépés a tanári pálya volt. 1861-ben vállalt állást egykori középiskolájában, a szarvasi főgimnáziumban. Szakjai elsősorban a magyar irodalom és a történelem voltak, de emellett időnként egyéb tantárgyakat is oktatott. Részt vett az iskolai könyvtár munkájában is, közreműködött a vasárnapi istentiszteletek során, a főgimnázium oktatói által tartott egyházi szónoklatok megtartásában, tevékeny szerepet vállalt a rajzszakkör megszervezésében és megtartásában, ismeretterjesztő előadásokat tartott, tankönyveket írt az általa tartott tantárgyakhoz és szakirodalmi műfordítással is foglalkozott. A magyar történelmi, földrajzi, régészeti és pedagógiai társulat választmányi tagja volt. A tanári pályától 1874-ben többszörös családi tragédia okán vált meg (elvesztette fiatal feleségét, egyik gyermekét és édesapját).
Zsilinszky oktatási tevékenységének befejezése után kezdetben a vármegyei, később az országos közéletben vállalt szerepet. Karrierjét a tudomány, a politika és az egyház világában is elkezdte építeni.
Tudományos munkássága 1874-ben a Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulatban kezdődött el, ahol 1886-ig titkári teendőket látott el, valamint a társulat évkönyveit szerkesztette. Részt vett a társulat történelmi és művelődéstörténeti kutatásaiban is, összesen 23 publikáció fűződik a nevéhez. Tanulmányaiban elsősorban a 16-17. századi magyar országgyűlések és egyházi tanácskozások történetét ismertette, de műveiben foglalkozott a történetírás és a művészet kiemelkedő hazai személyiségeivel is. 1875-ben több mint fél évig bekapcsolódott a Békés című társadalmi és ismeretterjesztő hetilap szerkesztésébe. Kutatásai olyan szinten felkeltették a történészszakma figyelmét, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 1878-ban levelező, 1899-ben rendes taggá választotta. Honoris causa doktorának választotta a genfi és kolozsvári egyetem.
Zsilinszky politikai tevékenysége 1875-ben kezdődött, amikor bekapcsolódott a Szabadelvű Párt munkájába. Négy cikluson keresztül 1875-1881 között a gyomai, 1881-1887 között a békéscsabai választókerület országgyűlési képviselőjeként tevékenykedett. 1889-1892 között Csongrád, 1892-1895 között pedig Zólyom vármegye főispáni tisztségét töltötte be. Szerepe volt a tanügyi és gazdasági kérdések megvitatásában, tagja volt a horvát regnikoláris deputációnak, valamint az alapok és alapítványok jogi természetének meghatározásával foglalkozó bizottságnak. Jegyzőként is tevékenykedett a képviselőházban. 1895. február 20-án a király a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkárává nevezte ki, valamint 1896-tól újabb két cikluson keresztül bekapcsolódott az Országgyűlés munkájába a békéscsabai választókerület képviselőjeként. Tízévi államtitkári munkássága után, 1905-ben elnyerte a belső titkos tanácsosi méltóságot.
Az 1905. évi választások után a Szabadelvű Párt ellenzéki szerepbe kényszerült, majd feloszlott, így Zsilinszky a következő öt évre visszavonult a politikától. Az 1910. évi országgyűlési választások előtt a Szabadelvű Párt romjain megalakult a Nemzeti Munkapárt, így a szarvasi választókerület képviselőjeként tevékenykedett 1918-ig. Képviselői és államtitkári tisztségéből adódó kapcsolatait felhasználva támogatta Békés vármegye és Békéscsaba fejlődését. Közbenjárására épülhetett meg Békéscsabán a Közművelődés Háza, mely a mai Munkácsy Mihály Múzeum elődjének tekinthető. Az épület nemcsak múzeumként, hanem könyvtárként is funkcionált. Mind békéscsabai iskolák, mind a szarvasi főgimnázium fejlesztését támogatta.
Világi felügyelőként - előbb a csabai egyház, majd a bányakerületi evangélikus egyházkerület felügyelőjévé választották - bekapcsolódott a békéscsabai evangélikus egyházközség életébe.
Több alkalommal is segített a rászorulókon. Földadománnyal támogatta a Békés megyeieket – melyeken később megépült Medgyesbodzás és Medgyesegyháza -, a Körösvölgyi árvízkárosultakon egy kötet kiadásával igyekezett segédkezni.
Díjak, kitüntetések
- Lipót Rend-középkereszt (1901)
Emlékezete
- Békéscsabán 1910 és 1949 között utcanév őrizte emlékét.
- Békéscsabán a városháza árkádsorán emléktáblát állítottak tiszteletére, születésének a 170. évfordulója alkalmából 2008-ban.
Főbb művei
- A magyar költészet és szónoklat kézikönyve. Pest: Kilián Gy., 1868. p. 539.
- Magyar hölgyek. Történelmiélet- és jellem rajzok. Pest: Heckenast, 1871. p. 223.
- Wilim János b.-csabai ev. tanító életrajza. Gyula: Dobay ny., 1871. p. 34.
- A keresztény hit- és erkölcstan vázlata. Főgymn. és főreáltan. prot. ifjúság szám. Pest: Kilián Gy., 1872. p. 81.
- Szarvas város történelme és jelen viszonyainak leírása. Pest: Aigner, 1872. p. 176.
- Az 1848-i francia forradalom történelme. Pest: 1873.
- Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.
- Kupeczky János, Budapest, 1878.
- Nagy férfiak szerepe a történelemben, Budapest, 1879.
- Árvizveszély és vizszabályozás Békésmegyében, Békéscsaba, 1880.
- Palaczki Ferenc, Budapest, 1880.
- Az 1637/8-ki pozsonyi országgyűlés történetéhez. Budapest 1885. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XII. kötet. III.)
- Az 1646-ki tokaji tanácskozmány. Budapest 1886. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XII. kötet. IX.)
- Lónyay Zsigmond és a nagyszombati béketanácskozmány 1644–45-ben. Budapest 1886. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XIII. kötet. I.)
- Egy forradalmi zsinat története (1707-1715). Budapest 1889.
- Csongrád vármegye története. 1-3. köt. Budapest: 1897-1900.
- Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei. 1663–1740. Budapest 1899. (A Luther-Társaság XXXV. kiadványa)
- Áchim Ádám élete. 1830. szept. 1. – 1899. okt. 23. Budapest 1901. (Jótevőink arczképcsarnoka)
- A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.
- Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története. Budapest 1908.
- Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.
- Báró Radvánszky Béla evangélikus gyámintézeti elnök emlékezete. Budapest 1908. (Egyházunk nagyjai VII.)
- Dr. Székács József evang. püspök 1809–1876. Budapest 1909. (Egyházunk nagyjai IX.)
- Az 1610-ik évi zsolnai evangélikus zsinat háromszázados emlékünnepén. Egyháztörténeti tanulmány. Selmeczbánya 1910.
- Szabadsajtó és a protestantizmus. Nyíregyháza 1910.
- Wallaszky Pál evang. lelkész élete 1742–1824. Budapest 1910. (Egyházunk nagyjai XI.)
- A római katholikus autonómiáról. Történelmi tanulmány. Budapest 1911.
- Még egyszer a kath. autonómiáról és a papi vagyonról. Budapest 1912.
Források
- Cabianska citanka : Csabai olvasókönyv. szerkesztőbiz.: Chlebniczki János et al. Békéscsaba : Szlovák Kutint., 1996. 168-171. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Dusnoki József: Egy csabai tanár, történész és művelődéspolitikus. 150 éve született Zsilinszky Mihály. (1838-1925). In: Körösök vidéke. Honismereti füzet. 1988. Békéscsaba: Békés Megyei Levéltár, 1988. 31-37. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Dusnoki József: Egy csabai tanár, történész és művelődéspolitikus. 150 éve született Zsilinszky Mihály. In: Erdmann Gyula (szerk.): Körösök Vidéke: honismereti füzet 1988. Gyula : Békés Megyei Levéltár, 1988. 31-37. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Dusnoki-Draskocivich József: Följegyzések Zsilinszky Mihály pályakezdéséről. In: Erdész Ádám – Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga. Békés Megyei Levéltár, 2008. 35-76. p. (Látogatva: 2017. 08. 25.)
- Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról. Gyula : Békés Megyei Levéltár, 2000. 342-348. p. (Látogatva: 2017. 08. 25.)
- Kenyeres Ágnes: Magyar életrajzi lexikon. 2. köt. Budapest: Akadémiai K., 1969. 1094. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Kmet, Miroslaw: Híd a magyar-szlovák kulturális kapcsolatokban. A történész és politikus Zsilinszky Mihály. Barátság, 2009, 3. szám, 6099-6101. p. (Látogatva: 2017. 08. 25.)
- Korniss Géza: Zsilinszky Mihály emléke... Bcs. 1927. Corvina ny. 37. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Korniss Géza: Zsilinszky Mihály emlékezete. In: Körösvidék, 7. évf. 292. szám, 1926. december 25. 5-6. p. (Látogatva: 2018. 04. 27.)
- Sonkoly Kálmán: Hatvanöt éve hunyt el Zsilinszky Mihály Békéscsaba "Széchenyi Istvánja". In: Csabai Hírmondó. 5. évf. (1990.) 39. sz. 3. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 14. köt. Budapest: Hornyánszky, 1914. 1939-1943. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Tóth Lajos: Arcképek Szarvas múltjából. Szarvas: Szarvas Város Barátainak Köre, 1983. 51-54. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Tóth Lajos: Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékfüzet születésének 100. évfordulójára. Szarvas: Hazafias Népfront és Városi Tanács, 1986. 11-14. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Tóth Lajos: Benka Gyula munkássága és a szarvasi nevelőképzés százéves története. Szarvas: Községi Tanács, 1964. 236. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Zsilinszky Mihály. In: Körösvidék. 6.évf. 225. sz. (1925. október 6.) 1. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
Kapcsolódó irodalom
- Korniss Géza: Emlékbeszéd Zsilinszky Mihály arcképének leleplezése alkalmából. Békéscsaba : Corvina ny., 1927. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Korniss Géza: Zsilinszky Mihály emléke. Békéscsaba : Corvina ny., 1927. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Magyar Országgyűlés. A főrendiház és képviselőház tagjainak életrajzi adatai. szerk.: Vásárhelyi Ferenc. Budapest : „Jókai” Könyvnyomdai Műintézet, 1910. 301-302. p.
- Mályusz Elemér: Zsilinszky Mihály (1838 május 1.-1925 október 4.). In: Levéltári Közlemények, 1925, 3. szám, 317-319. p.
- Mikszáth Kálmán: Két államtitkár. In: Vasárnapi Ujság, 1905, 10. szám, 145-147. p.
- Szabadelvűpárti naptár az 1884. szökő évre. szerk.: Szathmáry György. Budapest : Arthenaeum R. Társulat, 1884. 141-143. p.
- Szarvas Város történelme és jelen viszonyainak leirása Zsilinszky Mihály főiskolai tanár és könyvtárnok által. szerk.: Chlebniczki János. 2. kiadás. Békéscsaba : Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete, 2004. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
