Kvasz András (1883–1974)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
1. sor: 1. sor:
-
pilóta, repülőgép-szerelő  
+
pilóta, repülőgép-szerelő |
-
'''Kvasz András [[Békéscsaba|Békéscsabán]] született [[1883]]. [[november 21.|november 21]]-én''', '''apja''' kovácsmester volt, fia '''mellette inaskodott'''. Amikor felszabadult, esti tanfolyamon szerzett technológus szakképesítést, '''majd''' Budapestre ment és a '''Józsefvárosban kerékpárkészítő és -javító műhelyt rendezett be'''.
+
== Élete ==
 +
Kvasz András '''[[1883]]. [[november 21.|november 21-én]]  [[Békéscsaba|Békéscsabán]] született''' [[Kvasz Mihály]] és [[Zelenák Judit]]  második gyermekeként. A szülői ház a Bartók Béla út és a Szemere utca sarkán állt. Ük-, déd-, nagyapja és apja is kovácsmester volt. Két testvére született Mihály és Judit. András és Mihály '''édesapjuk műhelyében inaskodtak''', folytatva a családi hagyományokat. András '''hat elemi osztályt végzett''' el.
-
'''[[1908]]-ban''' került kapcsolatba a repüléssel, amikor '''Zsélyi Aladár vele készíttette el repülő gépének fémrészeit''', '''majd''' látva Kvasz András tehetségét, '''munkatársának választotta'''. Először csak a gépek építésében volt része, majd '''[[1910]]-től maga is repült'''. [[1911]]-ben a Rákos-mező felett végzett körrepüléssel megnyerte a Szacelláry György országgyűlési képviselő által kitűzött 500 koronás díjat. '''[[1911]]-[[1914|14]] között Magyarország 70 helységében végzett bemutató repülést, mellyel hozzájárult a magyar aviatika népszerűsítéséhez.''' A repülés elméletével összefüggő kérdésekben sokat tanult Zsélyi Aladártól. Járt Párizsban is, ahol sorba járta a repülőgép gyárakat. Több hazai repülő versenyen is részt vett, de - többnyire motorhiba következtében - nem tudott az első helyezettek közé kerülni.  
+
[[1900|1900-ban]] mindhárman '''Pestre költöztek'''. (Egy forrás szerint 1900 decemberében Kvasz András egymaga indult gyalogosan Budapestre.) Miután elegendő pénze lett, '''beiratkozott technológiai képzésre''', amit esti tanfolyamokon abszolvált. Közben indult kerékpár-, motorkerékpár- és autóversenyeken is, utóbbi emlékeként eltörte orrcsontját.
-
'''[[1914]]-ben''' a többi rákosi repülővel együtt '''önként jelentkezett hadi repülő szolgálatra. Egy felderítő repülőszázadhoz került.''' '''[[1915]]-ben''' motorhiba miatt '''kényszerleszállást hajtott végre, és megfigyelőjével együtt orosz fogságba esett, ahonnan [[1918]]-ban tért haza.'''
+
Az orosz fogságból szabadulva előbb Békéscsabán, majd a fővárosban telepedett le, ahol '''megnősült, három gyermekük született. Egyik gyermeke ismert, László''', aki neves elektromérnök lett.
-
'''A Tanácsköztársaság idején tagja volt a Magyar Pilóták Szövetsége bizalmi testületének, valamint a műszaki bizottságnak. A forradalmak után politikai tevékenysége miatt eljárást indítottak ellene.''' A Francia-Román Légiforgalmi Társaság mátyásföldi telepén vállalt szerelői munkát. [[1928]]-tól taxisofőrként dolgozott. [[1937]]-ben az akkor megnyílt budaörsi forgalmi repülőtér portása lett.
+
A budaörsi légikikötő portási tisztségét '''a polgári iskola elvégzése''' után kaphatta meg (47 évesen). Már 50 felett volt, amikor '''kertészdiplomát szerzett'''. Még a 2. világháború előtt elhagyta Budapestet és Békésen telepedett le, ahol faiskolát nyitott.  
-
'''[[1946]]-ban újból megindult a belföldi légi forgalom.''' Kvasz Andrást a '''békéscsabai repülőtér vezetésével bízták meg nyugdíjba vonulásáig'''. A Nemzetközi Repülő Szövetség (FAI) [[1953]]-ban, a postaügyi miniszter [[1969]]-ben és [[1973]]-ban tüntette ki. Felesége halála után visszavonultan élt zuglói kis házában. '''[[1973]] őszén''' szövődményes influenzával '''kórházba került. Itt hunyt el [[1974]]. [[január 27.|január 27]]-én, 90 éves korában''' a magyar repülés egyik legkiválóbb és legeredményesebb úttörője.  
+
'''Repülős tanítványa volt''' [[Minár Gyula]] és [[Risztics János]]. Támogatta [[Osgyán Pál]] és [[Botyánszki Mihály]] gépépítését is.
-
'''Békéscsabán [[1992]]-ben utcát neveztek el róla.'''
+
Idős korában is '''szívesen kerékpározott''': többször megjárta a [[Békés]]-Békéscsaba-Budapest távot.
 +
'''Felesége halála után visszavonultan élt''' zuglói kis házában. [[1973]] őszén szövődményes influenzával '''kórházba került'''. 90. születésnapján ünnepséget szerveztek számára a kórteremben, ahol Békéscsaba város, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, a Magyar Honvédelmi Szövetség és a Közlekedési Múzeum képviselőitől vehetett át kitüntetést, valamint ajándékokat.
 +
'''[[1974]]. [[január 27.|január 27-én]] hunyt el''', 90 éves korában a magyar repülés egyik legkiválóbb és legeredményesebb úttörője.
 +
 +
== Munkássága ==
 +
A fővárosba költözve, Józsefvárosban '''kerékpárkészítő és -javító műhelyt rendezett be''', a 12 inast foglalkoztató műhely mestere lett.
 +
 +
[[1908|1908-ban]] került kapcsolatba a repüléssel, amikor '''Zsélyi Aladár okleveles gépészmérnök''' vele készíttette el repülőgépének fémrészeit, majd látva Kvasz tehetségét, '''munkatársának választotta'''. Nagy hatással voltak rá a Bleriot budapesti repülőbemutatói. '''Kvasz és Zsélyi [[1908|1908-ban]] elkészítette az első magyar repülőgépet.''' Kvasznak először csak a gépek építésében volt része, majd '''[[1910|1910-től]] maga is repült'''. Első repülése után megkapta a „mezítlábas pilóta” becenevet, miután gyenge motorú gépét csak a bakancsa levétele után sikerült a levegőbe emelni (a gép törzsét, szárnyát is lerövidítette). [[1911|1911-ben]] a Rákos-mező felett végzett körrepüléssel '''megnyerte a Szacelláry György országgyűlési képviselő által kitűzött 500 koronás díjat'''. Még ugyanebben az évben lezuhant gépével, súlyos sérüléseket szenvedett (ilyenekből több is volt). '''[[1913|1913-ban]]''' egy saját építésű monoplánnal '''letette a pilótavizsgát''', miután az Aero Szövetség vizsgához kötötte a vidéki repülőbemutatózást.
 +
 +
[[1911]] és [[1914]] között '''az ország 73 helységében végzett bemutató repülést''' saját készítésű gépeivel, mellyel hozzájárult a magyar aviatika népszerűsítéséhez. Első állomása szülővárosa, Békéscsaba volt, ahol megfogalmazták a „Megyen már, mint Kvasz András trepacskája!” mondást. Az első békéscsabai repülőnapot [[1911]]. [[szeptember 21.|szeptember 21-én]] tartotta. Megtette a Szentes-Békéscsaba közti utat is, egy mezőtúri kitérővel.
 +
 +
A repülés elméletével összefüggő kérdésekben '''sokat tanult Zsélyi Aladártól. Járt Párizsban is''', ahol sorba járta a repülőgép gyárakat és motort is vásárolt. Több hazai repülőversenyen is részt vett, de - többnyire motorhiba következtében - nem tudott az első helyezettek közé kerülni. Jelszava a „Szerencse le”, amit repülőinek oldalán is feltüntetett.
 +
 +
[[1914|1914-ben]] a többi rákosi repülővel együtt '''önként jelentkezett hadi repülő szolgálatra, egy felderítő repülőszázadhoz került'''. Még abban az évben gépét találat érte, ezért kényszerleszállást hajtott végre, megfigyelőjével együtt '''orosz fogságba esett''' különböző turkesztáni városokban. A fogság nagy részét Asztrahánban töltötte. Fogolyként pénze az általa készített apró repülőgépek eladásából lett. [[1915|1915-ben]] szökést kíséreltek meg, el is jutottak a kínai-orosz határig, az ottani szárd rendőrök azonban elkapták őket. Végül kalandos úton '''[[1918|1918-ban]] hazatért'''. Hazaérkezése évében a pilóták szakszervezetének kezdeményezői között volt.  [[1919|1919-ben]] a 3. Vörös Repülő századnál teljesített szolgálatot Rákos-mezőn.
 +
 +
A Tanácsköztársaság idején '''tagja volt a Magyar Pilóták Szövetsége bizalmi testületének, valamint a műszaki bizottságnak'''. A forradalmak után politikai tevékenysége miatt eljárást indítottak ellene. A Francia-Román Légiforgalmi Társaság mátyásföldi telepén vállalt szerelői munkát. [[1928|1928-tól]] taxisofőrként dolgozott a fővárosban. Egykori repülőbajtársai közbenjárásával a Kereskedelmi és Közlekedési Minisztérium alkalmazásában is állt. [[1937|1937-ben]] az akkor megnyílt budaörsi forgalmi repülőtér portása lett.
 +
 +
[[1946|1946-ban]] újból megindult a belföldi légi forgalom. Kvasz Andrást '''a békéscsabai repülőtér vezetésével bízták meg''', igazgató-gondnoki feladatokat látott el nyugdíjba vonulásáig. Sokat tett azért, hogy a békéscsabai repteret az ország meghatározó motorosrepülő-, vitorlázó- és ejtőernyős központjaként tartották számon.
 +
 +
Kérelmet fogalmazott meg annak érdekében, hogy nyugdíját ne mint korábbi vasúti bakter, hanem a magyar repülés úttörő alakjához méltón kapja, ezt azonban elutasították.  Nyugdíjasként előbb a Hanságban, majd Budapest parkjaiban kertészkedett.
 +
 +
== Díjak, kitüntetések ==
 +
* [[1953|1953-ban]] '''a FAI Paul Tissandier-diplomával jutalmazta''' a repülés érdekében kifejtett tevékenységét.
 +
* a postaügyi miniszter [[1969|1969-ben]] és [[1973|1973-ban]] tüntette ki.
 +
* [[1974|1974-ben]] a '''„Városunkért” emlékérmet''' kapta meg.
 +
 +
== Emlékezete ==
 +
* "'''Kvasz András tiszteletkör Magyarország határai mentén'''" nevet viselő erőpróba.
 +
* [[1985|1985-ben]] Kvasz András '''nevét vette fel a Békés megyei Repülő- és Ejtőernyős Klub'''.
 +
* Két békéscsabai pilóta, Vandlik Tamás és Gellén Attila '''Kvasz András előtt tisztelegve hátimotoros siklóernyőjükkel körberepülték az országot'''.
 +
* '''Kvasz András Repülőnap''' kerül megrendezésre Békéscsabán.
 +
* Békéscsabán és környékén '''Kvasz András nemzetközi vitorlázórepülő-verseny'''t rendeztek.
 +
* '''[[Kvasz András-emléktábla (Békéscsaba)|Emléktáblát]] avattak''' szülőháza falán.
 +
* Békéscsabán és Budapesten '''utca viseli a nevét'''.
== Források ==
== Források ==

A lap 2017. december 21., 16:21-kori változata

pilóta, repülőgép-szerelő |

Tartalomjegyzék

Élete

Kvasz András 1883. november 21-én Békéscsabán született Kvasz Mihály és Zelenák Judit második gyermekeként. A szülői ház a Bartók Béla út és a Szemere utca sarkán állt. Ük-, déd-, nagyapja és apja is kovácsmester volt. Két testvére született Mihály és Judit. András és Mihály édesapjuk műhelyében inaskodtak, folytatva a családi hagyományokat. András hat elemi osztályt végzett el.

1900-ban mindhárman Pestre költöztek. (Egy forrás szerint 1900 decemberében Kvasz András egymaga indult gyalogosan Budapestre.) Miután elegendő pénze lett, beiratkozott technológiai képzésre, amit esti tanfolyamokon abszolvált. Közben indult kerékpár-, motorkerékpár- és autóversenyeken is, utóbbi emlékeként eltörte orrcsontját.

Az orosz fogságból szabadulva előbb Békéscsabán, majd a fővárosban telepedett le, ahol megnősült, három gyermekük született. Egyik gyermeke ismert, László, aki neves elektromérnök lett.

A budaörsi légikikötő portási tisztségét a polgári iskola elvégzése után kaphatta meg (47 évesen). Már 50 felett volt, amikor kertészdiplomát szerzett. Még a 2. világháború előtt elhagyta Budapestet és Békésen telepedett le, ahol faiskolát nyitott.

Repülős tanítványa volt Minár Gyula és Risztics János. Támogatta Osgyán Pál és Botyánszki Mihály gépépítését is.

Idős korában is szívesen kerékpározott: többször megjárta a Békés-Békéscsaba-Budapest távot.

Felesége halála után visszavonultan élt zuglói kis házában. 1973 őszén szövődményes influenzával kórházba került. 90. születésnapján ünnepséget szerveztek számára a kórteremben, ahol Békéscsaba város, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, a Magyar Honvédelmi Szövetség és a Közlekedési Múzeum képviselőitől vehetett át kitüntetést, valamint ajándékokat.

1974. január 27-én hunyt el, 90 éves korában a magyar repülés egyik legkiválóbb és legeredményesebb úttörője.

Munkássága

A fővárosba költözve, Józsefvárosban kerékpárkészítő és -javító műhelyt rendezett be, a 12 inast foglalkoztató műhely mestere lett.

1908-ban került kapcsolatba a repüléssel, amikor Zsélyi Aladár okleveles gépészmérnök vele készíttette el repülőgépének fémrészeit, majd látva Kvasz tehetségét, munkatársának választotta. Nagy hatással voltak rá a Bleriot budapesti repülőbemutatói. Kvasz és Zsélyi 1908-ban elkészítette az első magyar repülőgépet. Kvasznak először csak a gépek építésében volt része, majd 1910-től maga is repült. Első repülése után megkapta a „mezítlábas pilóta” becenevet, miután gyenge motorú gépét csak a bakancsa levétele után sikerült a levegőbe emelni (a gép törzsét, szárnyát is lerövidítette). 1911-ben a Rákos-mező felett végzett körrepüléssel megnyerte a Szacelláry György országgyűlési képviselő által kitűzött 500 koronás díjat. Még ugyanebben az évben lezuhant gépével, súlyos sérüléseket szenvedett (ilyenekből több is volt). 1913-ban egy saját építésű monoplánnal letette a pilótavizsgát, miután az Aero Szövetség vizsgához kötötte a vidéki repülőbemutatózást.

1911 és 1914 között az ország 73 helységében végzett bemutató repülést saját készítésű gépeivel, mellyel hozzájárult a magyar aviatika népszerűsítéséhez. Első állomása szülővárosa, Békéscsaba volt, ahol megfogalmazták a „Megyen már, mint Kvasz András trepacskája!” mondást. Az első békéscsabai repülőnapot 1911. szeptember 21-én tartotta. Megtette a Szentes-Békéscsaba közti utat is, egy mezőtúri kitérővel.

A repülés elméletével összefüggő kérdésekben sokat tanult Zsélyi Aladártól. Járt Párizsban is, ahol sorba járta a repülőgép gyárakat és motort is vásárolt. Több hazai repülőversenyen is részt vett, de - többnyire motorhiba következtében - nem tudott az első helyezettek közé kerülni. Jelszava a „Szerencse le”, amit repülőinek oldalán is feltüntetett.

1914-ben a többi rákosi repülővel együtt önként jelentkezett hadi repülő szolgálatra, egy felderítő repülőszázadhoz került. Még abban az évben gépét találat érte, ezért kényszerleszállást hajtott végre, megfigyelőjével együtt orosz fogságba esett különböző turkesztáni városokban. A fogság nagy részét Asztrahánban töltötte. Fogolyként pénze az általa készített apró repülőgépek eladásából lett. 1915-ben szökést kíséreltek meg, el is jutottak a kínai-orosz határig, az ottani szárd rendőrök azonban elkapták őket. Végül kalandos úton 1918-ban hazatért. Hazaérkezése évében a pilóták szakszervezetének kezdeményezői között volt. 1919-ben a 3. Vörös Repülő századnál teljesített szolgálatot Rákos-mezőn.

A Tanácsköztársaság idején tagja volt a Magyar Pilóták Szövetsége bizalmi testületének, valamint a műszaki bizottságnak. A forradalmak után politikai tevékenysége miatt eljárást indítottak ellene. A Francia-Román Légiforgalmi Társaság mátyásföldi telepén vállalt szerelői munkát. 1928-tól taxisofőrként dolgozott a fővárosban. Egykori repülőbajtársai közbenjárásával a Kereskedelmi és Közlekedési Minisztérium alkalmazásában is állt. 1937-ben az akkor megnyílt budaörsi forgalmi repülőtér portása lett.

1946-ban újból megindult a belföldi légi forgalom. Kvasz Andrást a békéscsabai repülőtér vezetésével bízták meg, igazgató-gondnoki feladatokat látott el nyugdíjba vonulásáig. Sokat tett azért, hogy a békéscsabai repteret az ország meghatározó motorosrepülő-, vitorlázó- és ejtőernyős központjaként tartották számon.

Kérelmet fogalmazott meg annak érdekében, hogy nyugdíját ne mint korábbi vasúti bakter, hanem a magyar repülés úttörő alakjához méltón kapja, ezt azonban elutasították. Nyugdíjasként előbb a Hanságban, majd Budapest parkjaiban kertészkedett.

Díjak, kitüntetések

Emlékezete

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Kvasz_Andr%C3%A1s_(1883%E2%80%931974)”
Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök