Zsilinszky Mihály (1838–1925)
A BékésWiki wikiből
Ker0 (vitalap | szerkesztései) (hivatkozás: Munkácsy Múzeum) |
Ker0 (vitalap | szerkesztései) (Emléktábla hivatkozás és szöveg) |
||
| 29. sor: | 29. sor: | ||
* Csongrád vármegye története. 1-3. köt. Budapest: 1897-1900. | * Csongrád vármegye története. 1-3. köt. Budapest: 1897-1900. | ||
* A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest: 1907. | * A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest: 1907. | ||
| + | |||
| + | == Emlékezete == | ||
| + | * Békéscsabán a [[Városháza (Békéscsaba)|városháza]] árkádsorán '''[[Zsilinszky Mihály-emléktábla (Békéscsaba)|emléktáblát]]''' állítottak tiszteletére, '''születésének a 170. évfordulója''' alkalmából [[2008]]-ban. | ||
| + | |||
== Kapcsolódó irodalom == | == Kapcsolódó irodalom == | ||
A lap 2017. november 17., 21:00-kori változata
tanár, történetíró
Békéscsabán született 1838. május 1-jén szlovák eredetű, evangélikus vallású paraszt szülők gyermekeként. Apja Zsilinszky Mihály - 1869 előtt községi bíró Csabán-, anyja Patai Ilona. Zsilinszky tehetségére tanítója, Wilim János figyelt fel. Elemi iskoláit Békéscsabán és Orosházán, a gimnáziumot Szarvason végezte, majd a pesti protestáns teológiai akadémia hallgatója lett, mivel apja óhaja az volt, hogy fia pap vagy tanár legyen. Ezzel egy időben Fabiny Teofil családjánál nevelősködött. Később a hallei, majd a berlini egyetem hallgatója lett. Beutazta Németországot, Svájcot, Franciaországot és Olaszországot. A magyaron és szlovákon kívül négy nyelvet sajátított el.
1861-ben a szarvasi főgimnázium tanára lett, ahol magyar irodalmat és történelmet tanított. A tanítás mellett ismeretterjesztő előadásokat tartott, tankönyveket írt, történelmi munkákat fordított francia és angol nyelvből.
1874-ben családi okok miatt (elvesztette fiatal feleségét, egyik gyermekét és édesapját) lemondta tanári állását, idejét a tudománynak, a megyének és az egyháznak szentelte. 1875-ben hét hónapig a Gyulán kiadott Békés című társadalmi és ismeretterjesztő hetilap szerkesztője volt. Előbb a csabai egyház, majd a bányakerületi evangélikus egyházkerület felügyelőjévé választották. 1875-ben szabadelvű párti programmal elnyerte a gyomai járás, majd 1881-től 1889-ig Békéscsaba képviselői mandátumát. Részt vett a tanügyi és gazdasági kérdések megvitatásában, tagja volt a horvát regnikoláris deputációnak, az alapok és alapítványok jogi természetének meghatározására kiküldött bizottságnak. 1889-ben Csongrád, 1892-ben Zólyom vármegye főispánjává, 1895. február 20-án vallás-és közoktatásügyi államtitkárrá nevezték ki. 1901-ben ismét képviselővé választották; 1910-ben pedig mint a nemzeti munkáspárt tagja, Szarvas és Liptószentmiklós képviselője lett.
Tízévi államtitkári munkássága után elnyerte a belső titkos tanácsosi méltóságot, közéleti tevékenységéért pedig a Lipót Rend középkeresztjével tüntették ki. Továbbá a Békésvármegyei Régészeti és és Művelődéstörténelmi Társulatnak egyik megalkotója, 12 éven át pedig titkára és évkönyvének szerkesztője volt, melyekbe az évek során 23 írását tette közzé: néhány tanulmányt, számos forrásközlést és több életrajzot, megemlékezést. Jelentősek a 16-17. századi magyar országgyűlések, valamint egyházi tanácskozások történetével foglalkozó munkái. Tanulmányok sorát írta magyar történetírókról, s jó néhány művész életrajza tanúskodik a művészet és általában az esztétikai kérdések iránti érdeklődéséről. Békés megye történetének feltárásához számos írásával járult hozzá. 1889-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta. 1903 és 1909 között a Magyar Történelmi Társulat alelnöke volt.
Képviselőként és államtitkári tisztségében igyekezett előmozdítani megyéje és szülővárosa fejlődését. Támogatásával épült fel a csabai Közművelődés Háza (1914), melyben múzeumot és könyvtárat rendeztek be. Elősegítette a csabai iskolák fejlesztését is.
Budapesten hunyt el 1925. október 4-én.
Békéscsabán 1910 és 1949 között utcanév őrizte emlékét.
Művei
- A magyar költészet és szónoklat kézikönyve. Pest: Kilián Gy., 1868. p. 539.
- Magyar hölgyek. Történelmiélet- és jellem rajzok. Pest: Heckenast, 1871. p. 223.
- Wilim János b.-csabai ev. tanító életrajza. Gyula: Dobay ny., 1871. p. 34.
- A keresztény hit- és erkölcstan vázlata. Főgymn. és főreáltan. prot. ifjúság szám. Pest: Kilián Gy., 1872. p. 81.
- Szarvas város történelme és jelen viszonyainak leírása. Pest: Aigner, 1872. p. 176.
- Az 1848-i francia forradalom történelme. Pest: 1873.
- Egy forradalmi zsinat története, 1707-1715. Budapest: 1889.
- Csongrád vármegye története. 1-3. köt. Budapest: 1897-1900.
- A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest: 1907.
Emlékezete
- Békéscsabán a városháza árkádsorán emléktáblát állítottak tiszteletére, születésének a 170. évfordulója alkalmából 2008-ban.
Kapcsolódó irodalom
- Dusnoki József: Egy csabai tanár, történész és művelődéspolitikus. 150 éve született Zsilinszky Mihály. (1838-1925). In: Körösök vidéke. Honismereti füzet. 1988. Békéscsaba: Békés Megyei Levéltár, 1988. p. 31-37.
- Kenyeres Ágnes: Magyar életrajzi lexikon. 2. köt. Budapest: Akadémiai K., 1969. p. 1094.
- Korniss Géza: Zsilinszky Mihály emléke... Bcs. 1927. Corvina ny. 37 p.
- Sonkoly Kálmán: Hatvanöt éve hunyt el Zsilinszky Mihály Békéscsaba "Széchenyi Istvánja". In: Csabai Hírmondó. 5. évf. (1990.) 39. sz. p. 3.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 14. köt. Budapest: Hornyánszky, 1914. p. 1939-1943.
- Tóth Lajos: Arcképek Szarvas múltjából. Szarvas: Szarvas Város Barátainak Köre, 1983. p. 51-54.
- Tóth Lajos: Arcképek Szarvas múltjából. Szarvas: Szarvas Város Barátainak Köre, 1893. p. 51. (Kép)
- Tóth Lajos: Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékfüzet születésének 100. évfordulójára. Szarvas: Hazafias Népfront és Városi Tanács, 1986. p. 11-14.
- Tóth Lajos: Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékfüzet születésének 100. évfordulójára. Szarvas: Hazafias Népfront és Városi Tanács, 1986. p. 13. (Kép)
- Tóth Lajos: Benka Gyula munkássága és a szarvasi nevelőképzés százéves története. Szarvas: Községi Tanács, 1964. p. 236. (Kép)
- Zsilinszky Mihály. In: Körösvidék. 6.évf. (1925. október 6.) 225. sz. p. 1.
