Munkácsy Mihály (1844–1900)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
(Kategória beillesztése)
(új kategória felvitele)
63. sor: 63. sor:
-
[[Kategória:Békéscsaba]][[Kategória:Békéscsabai Százak]][[Kategória:Képzőművészek]] [[Kategória:Békéscsabai személyek]]
+
[[Kategória:Békéscsaba]][[Kategória:Békéscsabai Százak]][[Kategória:Képzőművészek]] [[Kategória:Békéscsabai személyek]] [[Kategória: személyek]]

A lap 2017. szeptember 16., 20:50-kori változata

Munkácsy Mihály (1844-1900) Munkácson született 1844. február 20-án, a család öt gyermeke közül harmadikként. Édesapja Lieb Leó Mihály, édesanyja Reök Cecília. Nevét 1868-ban változtatta meg hivatalosan is Liebről Munkácsyra. A németországi Endenichben 1900. május 1-jén hunyt el.

Tartalomjegyzék

Munkácsy Békés megyében

Munkácsy Mihály (1844-1900)
Munkácsy Mihály békéscsabai és megyei kötődését elsősorban a Reök-családhoz fűződő kapcsolata határozta meg. Szülei halála után Mihály nagybátyjához, Reök István ügyészhez került Békéscsabára, a Kistemplomtól nem messze – mindössze három házra - lévő 975. számú Sztraka-házba. Délelőttönként itt időzött, ugyanis nagybátyja, más elfoglaltsága nem lévén, ebédig a fiút tanította. Húgát, Gizellát – szintén Békéscsabán – nagynénjük, Reök Karolina (Sarolta néni) és családja fogadta be, s Munkácsy ideje nagy részét velük töltötte Csaba egyik legimpozánsabb nemesi kúriájában, ifj. Omaszta Zsigmond szomszédságában. A férj, Steiner Jakab, az Apponyi-birtok uradalmi inspektora volt ekkor, nagy vagyonnal és befolyással rendelkezett.

1852. december 6-án betyártámadás érte a kúriát. Sarolta néni egy hónappal később belehalt a fizikai megpróbáltatásokba és a sokkhatásba. Az ő halálával Munkácsy gyerekkorának talán legszebb időszaka zárult le. Nem sokkal ezután - nagybátyjával - egy nagyobb lakásba költöztek a város főterén. Miska olyan jó viszonyba került a szomszédban élő Vidovszky családdal, hogy nagybátyjához már csak esténként járt haza, s leírása szerint Vidovszkyné (Urszinyi Karolina) úgy kezelte őt, mint édes gyermekét. A Vidovszky testvérekben igaz barátokra talált, így nagy törést jelentett életében a testvérek elkerülése Békéscsabáról. Tízéves volt, amikor nagybátyja, megelégelve semmittevését, inasnak adta Mihályt Lang György asztalos mesterhez. Az 1855 januárjában kezdődő, megpróbáltatásokkal teli, hároméves időszak visszatérő motívuma Munkácsy művészetének. Legénnyé avatása után még majdnem fél évet dolgozott Lang műhelyében, ezután pedig, szabadságot és jobb életet remélve, 1858. októberében Aradra utazott. Az aradi élet nem váltotta be reményeit, az asztalos munkát nem élvezte, sőt unta. Megbetegedett s 1860-ban hazautazott Reökhöz Gyulára, nagybátyja Pacsirta (azóta már Munkácsy) utcai házába.

Gyógyulása alatt, 1861-ben rajzolni tanult Karl Fischertől, s körülbelül ekkor körvonalazódott benne a festészettel kapcsolatos elhatározása. Nagybátyja olykor kiküldte őt a Csaba határában lévő gerendási birtokára, Miska azonban sokkal jobban élvezte a rajzolgatást. Fischernél ismerte meg Szamossy Eleket is, aki pártfogásába vette, s festeni tanította a Wenckheim kastélyban, ahol akkoriban családi képek festésével bízták meg. 1862-ben Szamossyt Aradra, Buziásra és Beodrára is elkísérte.

Mihály elhatározta: komoly munkához lát. 1862 őszén kiköltözött Gerendásra, s pénzgyűjtésbe fogott, hogy később Pestre utazhasson. Sokat festett, így 1863 májusában elegendő vagyonnal rendelkezett ahhoz, hogy útnak indulhasson. Közel kétéves pesti tartózkodása után egy ideig Bécsben tanult, majd ismét hazatért, s nagybátyja hívására Gerendáson telepedett le. Első festményei is itt születtek (Levélolvasás, Fonó leány, Estebéd a pusztán, Búsuló betyár), Csabán pedig megfestette Vidovszky Jánost, feleségét és leányukat. Termékeny időszak volt számára az 1863-65-ös: megfestette többek között gerendási szomszédaikat, a Simay házaspárt, illetve a békési főszolgabíró leányát, Matildot, s annak jó barátnőjét, Nagy Irmát is. Sajnos a kettő közül csak utóbbi kép maradt fönn, az esetre viszont Békésen tábla emlékeztet. Békéscsabán a Vidovszky családdal szemben lévő házban bérelt szobát a főtéren. Bár 1866 elején még a Mama c. színdarabban is szerepelt, februárban ismét Pestre kellett utaznia vakulással fenyegető betegsége miatt. Körülbelül fél évet töltött a fővárosban – és Törökbálinton -, majd Münchenbe való kiutazása előtt még egy kis időre hazalátogatott nagybátyjához.

Müncheni tartózkodása után még éppen Gerendáson találta Reököt, mielőtt nagybátyja 1867-ben felmondta a birtok bérletét. 1867 őszén már Békéscsabán éltek, s Omaszta József egykori házát bérelték. Munkácsy októberben már újra külföldön élt, majd ha haza is látogatott, évről-évre egyre kevesebbet tartózkodott Békés megyében.

Legközelebb a Siralomház 1869-es sikerét követően, 1870 júniusában járt Békés megyében, ezután azonban négy évig ismét nem tért haza. 1974. szeptember 8-án, az akkor harminc éves Munkácsy, már mint nős ember utazott haza feleségével, Cécile Papierval. A körülbelül másfél hónapos, főleg nagybátyja kismegyeri birtokán való tartózkodása alatt találkozott régi barátjával, Gyulai (Kratochvill) Lászlóval, járt a gyulai megyei múzeumban, illetve Temesváron és Nagyváradon is, Szamossy Eleknél. Nemcsak pihenéssel töltötte idejét: dolgozott is, s több képe is itt készült, a megyeri birtokon (pl.: Kukoricás, tanulmányok a Falu hőse c. képhez, a Poros út c. kép egy változata). 1877. július 9-én, Reök István öngyilkosságával megszakadt a Munkácsyt Békéscsabához, s a megyéhez kötő szál. A családfő nélkül maradt Reök család bérbe adta csabai ingatlanjait, s Pestre költözött. A művész ezt követően több mint másfél évtizedig nem járt Csaba közelében, vagy ha mégis, nincs egyértelmű bizonyíték a látogatásra. Bár Magyarországra párszor hazajött, sőt, a csabai polgári leányiskolát adománnyal is támogatta, Békéscsabára csak 1890-ben jutott el, az aradi, október 6-i ünnepségek alkalmával. Az itt töltött fél nap igen tartalmasan telt: a Fiume Szállóban szállt meg, felkereste gyermek- és fiatalkorának összes, fontos színterét, s anyagot is gyűjtött készülőben lévő, Honfoglalás című képéhez. Utóbbi kapcsán 1892-ben is megfordult a városban, s valószínűleg ez volt az utolsó alkalom, hogy Békéscsabán járt.

Emléke

Halála után Munkácsyról több ízben is megemlékeztek. Békéscsabán utcát és teret, Gyulán utcát neveztek el róla. Csabán, Lang György egykori házának helyén az asztalosinas évekre, Gyulán egykori házukra emlékeznek emléktáblával. Ugyancsak tábla őrzi 1890-es hazatértének emlékét a csabai Fiume Szálló falán. Alakját Békéscsabán Borsos Mihály és Vilt Tibor, Gyulán pedig Vasas Károly szobormunkái idézik föl, utóbbiak Gyula és Csaba szoborsétányán tekinthetők meg. A csabai városháza dísztermének falát díszítő 16 festmény közül az egyiken Tóth Ernő a festőművész alakját örökítette meg. Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban emlékszobát nyitottak a művész relikviáinak bemutatására, 1994-ben pedig megnyílt a Munkácsy Mihály Emlékház az egykori Steiner, később Omaszta-kúria helyén. Gyerekkorának és fiatalkorának talán leghitelesebb forrása a Munkácsy által írt Emlékeim c. önéletrajzi alkotás, de hasonlóan informatívak levelezései is. Utolsó levele 1896 júliusában, feleségéhez címezve keletkezett, ezután állapota nem tette lehetővé az írást.

Képgaléria

Tóth Ernő festménye a Városháza falán

Emléktábla a Hotel Fiume falán (2013)

Lásd még

Forrás

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozás

A lap eredeti címe: „http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Munk%C3%A1csy_Mih%C3%A1ly_(1844%E2%80%931900)”
Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök