Petőfi Zoltán (1848–1870)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
(Új oldal, tartalma: „költő, író, műfordító, színész, Petőfi Sándor fia ''„Volt: diák, színész, gazdász, naplopó. – Most költész. Leend: Minden lehet!”'' – Petőfi Zo…”)
(lásd még rovat)
 
(2 közbeeső változat nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
 +
[[Fájl:Petofi Zoltan nyolceves.jpg|bélyegkép|300px|Petőfi Zoltán nyolcéves korában]]
 +
[[Fájl:Petofi Zoltan VasarnapiUjsag 1898.jpg|bélyegkép|300px|]]
 +
[[Fájl:Petofi Zoltan sirja.jpg|bélyegkép|250px|Eredeti sírja a budapesti Kerepesi úti temetőben]]
 +
[[Fájl:Petofi siremlek VasarnapiUjsag 1911.jpg|bélyegkép|250px|A Petőfi család tagjainak közös síremléke a Kerepesi úti temetőben]]
költő, író, műfordító, színész, Petőfi Sándor fia
költő, író, műfordító, színész, Petőfi Sándor fia
4. sor: 8. sor:
== Élete, munkássága ==
== Élete, munkássága ==
-
Petőfi Zoltán '''[[1848]]. [[december 15.|december 15-én]] született Debrecenben'''. Édesapja '''Petőfi Sándor''', édesanyja '''Szendrey Júlia'''. A keresztszülei '''Arany János''' és felesége, '''Ercsey Julianna''' lettek. [[1849]] februárjától náluk tartózkodott Szalontán Szendrey Júlia és Petőfi Zoltán. A Petőfi család [[1849]]. [[július 21.|július 21-én]] Tordán volt együtt utoljára.
+
Petőfi Zoltán '''[[1848]]. [[december 15.|december 15-én]] született Debrecenben'''. Édesapja '''[[Petőfi Sándor (1823–1849)|Petőfi Sándor]]''', édesanyja '''[[Szendrey Júlia (1828–1868)|Szendrey Júlia]]'''. A keresztszülei '''Arany János''' és felesége, '''Ercsey Julianna''' lettek. [[1849]] februárjától náluk tartózkodott Szalontán Szendrey Júlia és Petőfi Zoltán. A Petőfi család [[1849]]. [[július 21.|július 21-én]] Tordán volt együtt utoljára.
-
Édesanyja [[1850|1850-ben]] Petőfi Sándor keresésére indult, Petőfi Zoltánt a nagyapja, '''Szendrey Ignác''' nevelte Mágocson. Édesanyja '''Horváth Árpád''' ügyvéddel kötött házassága után Pestre vitte gyermekét. Petőfi Sándor összes költeménye [[1858|1858-ben]] a Magyar Tudományos Akadémia 1000 forintos nagydíjában részesült, melynek örököse Zoltán lett. Ugyanebben az évben Szendrey Júlia meghatalmazásával a nagybátyja, '''Petőfi István''' (a csákói Geist-uradalom gazdatisztje) lett a fiú gondnoka, aki első alkalommal [[1861|1861-ben]] járt Csákón. Élményeit több – rajzokkal illusztrált – költeményben és levélben megírta.  
+
Édesanyja [[1850|1850-ben]] Petőfi Sándor keresésére indult, Petőfi Zoltánt a nagyapja, '''Szendrey Ignác''' nevelte Mágocson. Édesanyja '''Horváth Árpád''' ügyvéddel kötött házassága után Pestre vitte gyermekét. Petőfi Sándor összes költeménye [[1858|1858-ben]] a Magyar Tudományos Akadémia 1000 forintos nagydíjában részesült, melynek örököse Zoltán lett. Ugyanebben az évben Szendrey Júlia meghatalmazásával a nagybátyja, '''[[Petőfi István (1825–1880)|Petőfi István]]''' ([[Batthyány–Geist-kastély (Kondoros)|a csákói Geist-uradalom]] gazdatisztje) lett a fiú gondnoka, aki első alkalommal [[1861|1861-ben]] járt Csákón. Élményeit több – rajzokkal illusztrált – költeményben és levélben megírta.  
-
[[1858|1858-ban]] a '''pesti piarista gimnázium''' tanulója lett. A szüneteket Petőfi Istvánnál töltötte Csákón. Ötödikes korában szorgalma és magaviselete is megromlott. Petőfi a hatodik osztályban megbukott görög nyelvből (1863–64. tanév). [[1864]] nyarán Pestről Csákóra került, a neveltetését Petőfi Istvánra bízták. A fiú augusztusban '''gazdasági gyakornoknak állt'''. [[1864]] őszén a '''szarvasi főgimnázium''' hatodik osztályos '''magántanulója''' lett – emellett folytatta a gazdasági teendőit. A tanuláshoz és a versíráshoz a Geist Ilonához (Ilkához) fűződő – reménytelen – szerelme adott ihletet. A lány nem viszonozta az érzéseit, költeményeiben a szerelmi boldogtalanság és a sóvárgás jelenik meg. Verseit ''Ifjúkori kísérletek'' címmel gyűjtötte. [[1865]] júliusában az édesapja barátjához, Horváth Károly tanítóhoz költözött Szarvasra. A hatodik osztályt kiváló eredménnyel zárta. Az 1865–66-os tanévet a gimnázium '''rendes tanulója'''ként kezdte, Lányi Gusztáv osztályába járt. Tanárai között volt Tatay István, Szendi (Golnhoffer) György, [[Zsilinszky Mihály (1838–1925)|Zsilinszky Mihály]]. Tagja volt a gimnázium önképzőkörének. Szarvason ''„költői hivatásának is mutatkoztak a jelei, olykor egy-egy tréfás és talpraesett ötletben, rövid, humoros, a padok alatt kézről-kézre járó verssorokban.”'' A fiatal Petőfi rendszeresen szórakozott, bálok állandó résztvevője lett, társaival kocsmába járt. Az első félévben többnyire dicséretes osztályzatot kapott. Dorbézoló életmódja a tantestületi értekezletek állandó témája lett, az [[1866]]. [[április 19.|április 19-i]] jegyzőkönyvben kilátásban helyezték az elbocsátását. Petőfi három nap múlva '''távozott''' a gimnáziumból.
+
[[1858|1858-ban]] a '''pesti piarista gimnázium''' tanulója lett. A szüneteket Petőfi Istvánnál töltötte Csákón. Ötödikes korában szorgalma és magaviselete is megromlott. Petőfi a hatodik osztályban megbukott görög nyelvből (1863–64. tanév). [[1864]] nyarán Pestről Csákóra került, a neveltetését Petőfi Istvánra bízták. A fiú augusztusban '''gazdasági gyakornoknak állt'''. [[1864]] őszén a '''[[Vajda Péter Evangélikus Gimnázium (Szarvas)|szarvasi főgimnázium]]''' hatodik osztályos '''magántanulója''' lett – emellett folytatta a gazdasági teendőit. A tanuláshoz és a versíráshoz a Geist Ilonához (Ilkához) fűződő – reménytelen – szerelme adott ihletet. A lány nem viszonozta az érzéseit, költeményeiben a szerelmi boldogtalanság és a sóvárgás jelenik meg. Verseit ''Ifjúkori kísérletek'' címmel gyűjtötte. [[1865]] júliusában az édesapja barátjához, Horváth Károly tanítóhoz költözött Szarvasra. A hatodik osztályt kiváló eredménnyel zárta. Az 1865–66-os tanévet a gimnázium '''rendes tanulója'''ként kezdte, Lányi Gusztáv osztályába járt. Tanárai között volt Tatay István, Szendi (Golnhoffer) György, [[Zsilinszky Mihály (1838–1925)|Zsilinszky Mihály]]. Tagja volt a gimnázium önképzőkörének. Szarvason ''„költői hivatásának is mutatkoztak a jelei, olykor egy-egy tréfás és talpraesett ötletben, rövid, humoros, a padok alatt kézről-kézre járó verssorokban.”'' A fiatal Petőfi rendszeresen szórakozott, bálok állandó résztvevője lett, társaival kocsmába járt. Az első félévben többnyire dicséretes osztályzatot kapott. Dorbézoló életmódja a tantestületi értekezletek állandó témája lett, az [[1866]]. [[április 19.|április 19-i]] jegyzőkönyvben kilátásban helyezték az elbocsátását. Petőfi három nap múlva '''távozott''' a gimnáziumból.
Mezőtúrra szökött, de a nagybátyja hazavitte. A '''nagykőrösi gimnázium''' tanulója lett, [[1866]] nyarán levizsgázott. [[1866]] szeptemberében Csákón színtársulatot szervezett. Tanulmányait '''Szegeden''' folytatta, Kálló Antalnál szállásolták el. Folytatta a könnyelmű életmódot, [[1867]] elején eltanácsolták a szegedi kegyesrendiek, s nagybátyja sem fogadta vissza. Pestre került a nagyapjához, beíratták a '''IV. kerületi állami főgimnázium'''ba, ahonnan [[1867]] áprilisában '''megszökött'''.
Mezőtúrra szökött, de a nagybátyja hazavitte. A '''nagykőrösi gimnázium''' tanulója lett, [[1866]] nyarán levizsgázott. [[1866]] szeptemberében Csákón színtársulatot szervezett. Tanulmányait '''Szegeden''' folytatta, Kálló Antalnál szállásolták el. Folytatta a könnyelmű életmódot, [[1867]] elején eltanácsolták a szegedi kegyesrendiek, s nagybátyja sem fogadta vissza. Pestre került a nagyapjához, beíratták a '''IV. kerületi állami főgimnázium'''ba, ahonnan [[1867]] áprilisában '''megszökött'''.
26. sor: 30. sor:
* Izsó Miklós szobrászművész elkészítette Petőfi Zoltán mellszobrát, melyet a budapesti, V. kerületi, Markó utcai főgimnáziumnak adományozott. Mivel Petőfi nem volt az iskola tanulója, a szobor [[1909|1909-ben]] a Petőfi-házba, [[1954|1954-ben]] a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményébe került.
* Izsó Miklós szobrászművész elkészítette Petőfi Zoltán mellszobrát, melyet a budapesti, V. kerületi, Markó utcai főgimnáziumnak adományozott. Mivel Petőfi nem volt az iskola tanulója, a szobor [[1909|1909-ben]] a Petőfi-házba, [[1954|1954-ben]] a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményébe került.
* Petőfi Zoltán tiszteletére Nagykőrösön emléktáblát avattak az egykori lakhelye falán.
* Petőfi Zoltán tiszteletére Nagykőrösön emléktáblát avattak az egykori lakhelye falán.
 +
 +
== Lásd még ==
 +
* [[Petőfi Sándor (1823–1849)]]
 +
* [[Petőfi István (1825–1880)]]
 +
* [[Szendrey Júlia (1828–1868)]]
 +
* [[Szendrey Júlia-szobor (Mezőberény)]]
 +
* [[Batthyány–Geist-kastély (Kondoros)]]
 +
== Források ==
== Források ==
62. sor: 74. sor:
[[Kategória:Irodalmárok]]
[[Kategória:Irodalmárok]]
[[Kategória:Színészek]]
[[Kategória:Színészek]]
 +
[[Kategória:Petőfi 200]]

A lap jelenlegi, 2023. január 6., 15:06-kori változata

Petőfi Zoltán nyolcéves korában
Petofi Zoltan VasarnapiUjsag 1898.jpg
Eredeti sírja a budapesti Kerepesi úti temetőben
A Petőfi család tagjainak közös síremléke a Kerepesi úti temetőben

költő, író, műfordító, színész, Petőfi Sándor fia

„Volt: diák, színész, gazdász, naplopó. – Most költész. Leend: Minden lehet!” – Petőfi Zoltán (1870)

Tartalomjegyzék

Élete, munkássága

Petőfi Zoltán 1848. december 15-én született Debrecenben. Édesapja Petőfi Sándor, édesanyja Szendrey Júlia. A keresztszülei Arany János és felesége, Ercsey Julianna lettek. 1849 februárjától náluk tartózkodott Szalontán Szendrey Júlia és Petőfi Zoltán. A Petőfi család 1849. július 21-én Tordán volt együtt utoljára.

Édesanyja 1850-ben Petőfi Sándor keresésére indult, Petőfi Zoltánt a nagyapja, Szendrey Ignác nevelte Mágocson. Édesanyja Horváth Árpád ügyvéddel kötött házassága után Pestre vitte gyermekét. Petőfi Sándor összes költeménye 1858-ben a Magyar Tudományos Akadémia 1000 forintos nagydíjában részesült, melynek örököse Zoltán lett. Ugyanebben az évben Szendrey Júlia meghatalmazásával a nagybátyja, Petőfi István (a csákói Geist-uradalom gazdatisztje) lett a fiú gondnoka, aki első alkalommal 1861-ben járt Csákón. Élményeit több – rajzokkal illusztrált – költeményben és levélben megírta.

1858-ban a pesti piarista gimnázium tanulója lett. A szüneteket Petőfi Istvánnál töltötte Csákón. Ötödikes korában szorgalma és magaviselete is megromlott. Petőfi a hatodik osztályban megbukott görög nyelvből (1863–64. tanév). 1864 nyarán Pestről Csákóra került, a neveltetését Petőfi Istvánra bízták. A fiú augusztusban gazdasági gyakornoknak állt. 1864 őszén a szarvasi főgimnázium hatodik osztályos magántanulója lett – emellett folytatta a gazdasági teendőit. A tanuláshoz és a versíráshoz a Geist Ilonához (Ilkához) fűződő – reménytelen – szerelme adott ihletet. A lány nem viszonozta az érzéseit, költeményeiben a szerelmi boldogtalanság és a sóvárgás jelenik meg. Verseit Ifjúkori kísérletek címmel gyűjtötte. 1865 júliusában az édesapja barátjához, Horváth Károly tanítóhoz költözött Szarvasra. A hatodik osztályt kiváló eredménnyel zárta. Az 1865–66-os tanévet a gimnázium rendes tanulójaként kezdte, Lányi Gusztáv osztályába járt. Tanárai között volt Tatay István, Szendi (Golnhoffer) György, Zsilinszky Mihály. Tagja volt a gimnázium önképzőkörének. Szarvason „költői hivatásának is mutatkoztak a jelei, olykor egy-egy tréfás és talpraesett ötletben, rövid, humoros, a padok alatt kézről-kézre járó verssorokban.” A fiatal Petőfi rendszeresen szórakozott, bálok állandó résztvevője lett, társaival kocsmába járt. Az első félévben többnyire dicséretes osztályzatot kapott. Dorbézoló életmódja a tantestületi értekezletek állandó témája lett, az 1866. április 19-i jegyzőkönyvben kilátásban helyezték az elbocsátását. Petőfi három nap múlva távozott a gimnáziumból.

Mezőtúrra szökött, de a nagybátyja hazavitte. A nagykőrösi gimnázium tanulója lett, 1866 nyarán levizsgázott. 1866 szeptemberében Csákón színtársulatot szervezett. Tanulmányait Szegeden folytatta, Kálló Antalnál szállásolták el. Folytatta a könnyelmű életmódot, 1867 elején eltanácsolták a szegedi kegyesrendiek, s nagybátyja sem fogadta vissza. Pestre került a nagyapjához, beíratták a IV. kerületi állami főgimnáziumba, ahonnan 1867 áprilisában megszökött.

1867 tavaszán a debreceni színházhoz szerződött, kisebb szerepeket kapott. Húszévesen vándorútra indult, Szolnokon megismerkedett Jászai Mari művésznővel, járt Gyomán, Szarvason, Gyulán, Csabán, Szeghalmon, Csákón, Kondoroson, Orosházán, Nagyváradon. 1868. szeptember 6-án elhunyt az édesanyja, 1869. március 2-án a nagybátyja lemondott a gondokságáról. Az árvaszék Toldy József tiszti gyámügyészt jelölte ki a gyámjául. Gyógyulás céljából a morvaországi Rosenauban, majd Meránban tartózkodott. A mulatozást tovább folytatta, állapota romlott. Barátjánál, Dolinay Gyulánál lakott, aki megjelentette az írásait. Petőfi színművet és verset fordított, egyik költeményét a Vasárnapi Újság közölte.

Petőfi Zoltán betegsége tovább súlyosbodott, 1870. november 5-én hunyt el Pesten. Másnap a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.

„Borok és lányok mindhiába csalták
Rövid mámorba; nyomta valami:
Egy szent örökség roppant álmai.”
(Részlet Juhász Gyula Petőfi Zoltánról írt költeményéből.)

Emlékezete

Lásd még


Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Pet%C5%91fi_Zolt%C3%A1n_(1848%E2%80%931870)”
Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök