Mártíremlékmű (Békéscsaba)
A BékésWiki wikiből
a (Kulich Gyula belső hivatkozása) |
a (Hibás adat törlése) |
||
(Egy közbeeső változat nincs mutatva) | |||
6. sor: | 6. sor: | ||
'''[[1975|1975]]. [[április 3.|április 3-án]]''' az egykori TÜZÉP-telep és a „szik-tér” helyén '''avatták fel''' a Kulich Gyula teret (ma Munkácsy Mihály tér), valamint a Kulich Gyula-emlékművet. | '''[[1975|1975]]. [[április 3.|április 3-án]]''' az egykori TÜZÉP-telep és a „szik-tér” helyén '''avatták fel''' a Kulich Gyula teret (ma Munkácsy Mihály tér), valamint a Kulich Gyula-emlékművet. | ||
- | Köszöntőt mondott dr. Becsei József, a békéscsabai pártbizottság titkára. [[Kulich Gyula ( | + | Köszöntőt mondott dr. Becsei József, a békéscsabai pártbizottság titkára. [[Kulich Gyula (1914–1944)|Kulich Gyula]] életét Illisz László, a KISZ központi bizottságának titkára mutatta be. A leleplezést követően koszorúzással zárult az ünnepség. |
== A szobor == | == A szobor == | ||
A tér közepén, füves dombon található fa a munkásmozgalmat szimbolizálja, a gyökerek és csontvázak a mártírok tragédiájára utalnak. A gyökerek között jól kivehető Kulich Gyula alakja. A fa levelei a jobb sorsot, illetve azt a tovább élő eszmét jelenítik meg, amelyet Kulich Gyula képviselt. Márványtáblán Radnóti Miklós idézete olvasható: "''Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként kéjjel ölt''". | A tér közepén, füves dombon található fa a munkásmozgalmat szimbolizálja, a gyökerek és csontvázak a mártírok tragédiájára utalnak. A gyökerek között jól kivehető Kulich Gyula alakja. A fa levelei a jobb sorsot, illetve azt a tovább élő eszmét jelenítik meg, amelyet Kulich Gyula képviselt. Márványtáblán Radnóti Miklós idézete olvasható: "''Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként kéjjel ölt''". | ||
- | A ''' | + | A '''bronzból és fémlemezből készült''' szobrot [[1986]] áprilisában elszállították és '''Varga Imre gyűjteményes kiállításán állították ki Bécsben, illetve Párizsban'''. Békéscsabára [[1987]] májusában került vissza. Az alkotást '''a rendszerváltozás után Mártíremlékművé nevezték át'''. |
== Források == | == Források == |
A lap jelenlegi, 2021. április 19., 09:18-kori változata
Magyarország felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából emlékművet avattak Békéscsabán. A kommunista mártírok szobra Varga Imre (1923–2019), Kossuth-díjas szobrászművész alkotása.
Tartalomjegyzék |
Felavatása
1975. április 3-án az egykori TÜZÉP-telep és a „szik-tér” helyén avatták fel a Kulich Gyula teret (ma Munkácsy Mihály tér), valamint a Kulich Gyula-emlékművet.
Köszöntőt mondott dr. Becsei József, a békéscsabai pártbizottság titkára. Kulich Gyula életét Illisz László, a KISZ központi bizottságának titkára mutatta be. A leleplezést követően koszorúzással zárult az ünnepség.
A szobor
A tér közepén, füves dombon található fa a munkásmozgalmat szimbolizálja, a gyökerek és csontvázak a mártírok tragédiájára utalnak. A gyökerek között jól kivehető Kulich Gyula alakja. A fa levelei a jobb sorsot, illetve azt a tovább élő eszmét jelenítik meg, amelyet Kulich Gyula képviselt. Márványtáblán Radnóti Miklós idézete olvasható: "Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként kéjjel ölt".
A bronzból és fémlemezből készült szobrot 1986 áprilisában elszállították és Varga Imre gyűjteményes kiállításán állították ki Bécsben, illetve Párizsban. Békéscsabára 1987 májusában került vissza. Az alkotást a rendszerváltozás után Mártíremlékművé nevezték át.
Források
- Békés Megyei Népújság, 41. évf. 79. szám (1986. április 4.) 6. p. (Látogatva: 2019. 12. 11.)
- Békéscsabán felavatták Kulich Gyula emlékművét. In: Magyar Nemzet, 31. évf. 79. szám (1975. április 4.) 3. p. (Látogatva: 2019. 12. 11.)
- Itthon a Kulich-szobor. In: Békés Megyei Népújság, 42. évf. 115. szám (1987. május 18.) 6. p. (Látogatva: 2019. 12. 11.)
- Kárpáti Tamás: Patinás helyőrségek : Békéscsaba. In: Igaz Szó, 25. évf. 14. szám (1980. július 15.) 2. p. (Látogatva: 2019. 12. 11.)
- Kovács Gyula: Kulich Gyula-emlékmű Békéscsabán. In: Művészet, 19. évf. 7. szám (1978) 28–29. p. (Látogatva: 2019. 12. 11.)
- Lónyai László: Gazdagabb lesz Békéscsaba. In: Békés Megyei Népújság, 30. évf. 70. szám (1975. március 23.) 9. p. (Látogatva: 2019. 12. 11.)
- Ma avatják a Kulich Gyula mártíremlékművet Békéscsabán. In: Békés Megyei Népújság, 30. évf. 78. szám (1975. április 3.) 1. p. (Látogatva: 2019. 12. 11.)
- Meghalt Varga Imre szobrászművész. In: Behir.hu (Látogatva: 2019. 12. 12.)
- Varga Imre: Mártírok emlékműve. In: Békés Megyei Hírlap, 49. évf. 205. szám (1994. augusztus 31.) 7. p. (Látogatva: 2019. 12. 11.)
Kapcsolódó irodalom
- Békéscsaba köztéri szobrai és emlékművei. Összeáll.: Born Miklósné. In: Békés Megyei Népújság, 36. évf. 274. szám (1981. november 22.) 7. p.
- Chikán Bálint: Hogyan készül a szobor? In: Szabad Föld, 30. évf. 34. szám (1974. augusztus 25.) 11. p.
- Dömötör János: Még egyszer a Kulich-emlékműről. In: Békés Megyei Népújság, 30. évf. 121. szám (1975. május 25.) 6. p.
- Takács László: Kulich és Radnóti. In: Békés Megyei Népújság, 30. évf. 154. szám (1975. július 3.) 4. p.
Külső hivatkozás
- Mártíremlékmű. In: Köztérkép.hu