Kvasz András (1883–1974)

A BékésWiki wikiből

A lap 2021. március 15., 09:26-kori változata

pilóta, repülőgép-szerelő

Élete

Kvasz András

Kvasz András 1883. november 21-én Békéscsabán született Kvasz Mihály és Zelenák Judit második gyermekeként. A szülői ház a Bartók Béla út és a Szemere utca sarkán állt. Ük-, déd-, nagy- és apja is kovácsmester volt. Két testvére született, Mihály és Judit. András és Mihály édesapjuk műhelyében inaskodott, folytatva a családi hagyományokat. András hat elemi osztályt végzett el.

1900-ban mindhárman Pestre költöztek. (Egy forrás szerint 1900 decemberében Kvasz András egymaga indult gyalogosan Budapestre.) Miután elegendő pénze lett, beiratkozott technológiai képzésre, amit esti tanfolyamokon abszolvált. Közben indult kerékpár-, motorkerékpár- és autóversenyeken is, utóbbin baleset következtében eltörte orrcsontját.

1918 után Békéscsabán, majd a fővárosban telepedett le, ahol megnősült és három gyermeke született. Egyik gyermeke, László, aki neves elektromérnök lett.

A budaörsi légikikötő portási tisztségét a polgári iskola elvégzése után kaphatta meg (47 évesen). Már 50 felett volt, amikor kertész diplomát szerzett. Még a 2. világháború előtt elhagyta Budapestet és Békésen telepedett le, ahol faiskolát nyitott.

Repülős tanítványa volt Minár Gyula és Risztics János. Támogatta Osgyán Pál és Botyánszki Mihály gépépítését is.

Idős korában is szívesen kerékpározott: többször megjárta a Békés–Békéscsaba–Budapest távot.

Felesége halála után visszavonultan élt zuglói házában. 1973 őszén szövődményes influenzával kórházba került. 90. születésnapján ünnepséget szerveztek számára a kórteremben, ahol Békéscsaba város, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, a Magyar Honvédelmi Szövetség és a Közlekedési Múzeum képviselőitől vehetett át kitüntetést, valamint ajándékokat.

90 éves korában, 1974. január 27-én hunyt el a magyar repülés egyik legkiválóbb és legeredményesebb úttörője.

Munkássága

Kvasz-repülőgépek

A fővárosba költözve, Józsefvárosban kerékpárkészítő és -javító műhelyt rendezett be és 12 inast foglalkoztatott.

1908-ban került kapcsolatba a repüléssel, amikor Zsélyi Aladár okleveles gépészmérnök vele készíttette el repülőgépének fémrészeit, majd látva Kvasz tehetségét, munkatársának választotta. Nagy hatással voltak rá Louis Bleriot budapesti repülőbemutatói. Kvasznak először csak a gépek építésében volt része, majd 1910-től maga is repült. Első repülése után megkapta a „mezítlábas pilóta” becenevet, miután gyenge motorú gépét csak a bakancsa levétele után sikerült a levegőbe emelni. 1911-ben a Rákos-mező felett végzett körrepüléssel megnyerte a Szacelláry György országgyűlési képviselő által kitűzött 500 koronás díjat. Még ugyanebben az évben lezuhant gépével, súlyos sérüléseket szenvedett. 1913-ban egy saját építésű monoplánnal letette a pilótavizsgát, miután az Aero Szövetség vizsgához kötötte a vidéki repülőbemutatózást.

1911 és 1914 között az ország 73 helységében végzett bemutató repülést saját készítésű gépeivel, mellyel hozzájárult a magyar aviatika népszerűsítéséhez. Az első békéscsabai repülőnapot 1911. szeptember 21-én tartotta. A csabaiak körében elterjedt a mondás: „Megyen már, mint Kvasz András trepacskája!”.

A repülés elméletével összefüggő kérdésekben sokat tanult Zsélyi Aladártól. Járt Párizsban is, ahol sorba járta a repülőgép gyárakat, és motort is vásárolt. Több hazai repülőversenyen is részt vett, de – többnyire motorhiba következtében – nem tudott az első helyezettek közé kerülni. Jelszava, a „Szerencse le”, amit repülőinek oldalán is feltüntetett.

1914-ben a többi rákosi repülővel együtt önként jelentkezett hadi repülő szolgálatra és egy felderítő repülőszázadhoz került. Még abban az évben találat érte gépét, ezért kényszerleszállást hajtott végre. Megfigyelőjével együtt orosz fogságba esett. A fogság nagy részét Asztrahánban töltötte. Fogolyként az általa készített apró repülőgépek eladásából jutott pénzhez. 1915-ben szökést kíséreltek meg, el is jutottak a kínai–orosz határig, az ottani szárd rendőrök azonban elkapták őket. Végül kalandos úton 1918-ban tért haza. Ebben az évben részt vett a pilóták szakszervezetének létrehozásában. 1919-ben a 3. vörös repülőszázadnál teljesített szolgálatot Rákos-mezőn.

A Tanácsköztársaság idején tagja volt a Magyar Pilóták Szövetsége bizalmi testületének, valamint a műszaki bizottságnak. A forradalmak után politikai tevékenysége miatt eljárást indítottak ellene. A Francia–Román Légiforgalmi Társaság mátyásföldi telepén vállalt szerelői munkát. 1928-tól taxisofőrként dolgozott a fővárosban. Egykori repülőbajtársai közbenjárásával a Kereskedelmi és Közlekedési Minisztérium alkalmazásában is állt. 1937-ben az akkor megnyílt budaörsi forgalmi repülőtér portása lett.

1946-ban újból megindult a belföldi légi forgalom. Kvasz Andrást a békéscsabai repülőtér vezetésével bízták meg, igazgató-gondnoki feladatokat látott el nyugdíjba vonulásáig. Sokat tett azért, hogy a békéscsabai repteret az ország meghatározó motorosrepülő-, vitorlázó- és ejtőernyős központjaként tartották számon.

Kérelmet fogalmazott meg annak érdekében, hogy nyugdíját ne mint korábbi vasúti bakter, hanem a magyar repülés úttörő alakjához méltón kapja, ezt azonban elutasították. Nyugdíjasként előbb a Hanságban, majd Budapest parkjaiban kertészkedett.

Díjak, kitüntetések

A pilóta esküje. Forrás: Kakas Márton (1913)

Emléktáblája Szolnokon

• 1953-ban a FAI Paul Tissandier-diplomával jutalmazta a repülés érdekében kifejtett tevékenységét.
• A postaügyi miniszter 1969-ben és 1973-ban tüntette ki.
• 1974-ben Békéscsabán a „Városunkért” emlékérmet kapta meg.

Emlékezete

• Nevét viseli a "Kvasz András tiszteletkör Magyarország határai mentén" erőpróba.
• 1985-ben Kvasz András nevét vette fel a Békés megyei Repülő- és Ejtőernyős Klub.
• Két békéscsabai pilóta, Vandlik Tamás és Gellén Attila Kvasz András előtt tisztelegve hátimotoros siklóernyőjükkel körberepülték az országot.
• Évente Kvasz András Repülőnap kerül megrendezésre Békéscsabán.
• Békéscsabán és környékén Kvasz András nemzetközi vitorlázórepülő-versenyt rendeztek.
• Emléktáblát avattak szülőháza falán.
• Békéscsabán és Budapesten utca viseli a nevét.
• 2012-től Kvasz András nevét viseli a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj 5. hallgatói százada. 2013-ban Kvasz-emléktáblát avattak a szolnoki század épületének falán.

Források

• 24 óra, 22. évf. 185. szám (2011. augusztus 9.) 5. p. (Látogatva: 2017. 12. 19.)
• 8 Órai Ujság, 4. évf. 291. szám (1918. december 12.) 5. p. (Látogatva: 2017. 12. 19.)
• Az akarat igazi diadala. In: Nógrád Megyei Hírlap, 22. évf. 183. szám (2011. augusztus 8.) 3. p. (Látogatva: 2017. 12. 19.)
• A hét lexikona. In: Tolnai Világlapja, 44. évf. 31. szám (1942. augusztus 5.) 4. p. (Látogatva: 2019. 10. 15.)
• Békés Megyei Népújság, 41. évf. 23. szám (1986. január 28.) 1. p. (Látogatva: 2017. 12. 19.)
• Békésmegyei aviatikusok sikere. In: Békésmegyei Közlöny, 40. évf. 44. szám (1913. június 5.) 4. p. (Látogatva: 2017. 12. 19.)
• Bodoróczkiné Bazsika Brigitta: Főhajtás emléktábla-avatással. In: Honvedelem.hu (Látogatva: 2021. 03. 15.)
• Csanádi Norbert – Nagyváradi Sándor – Winkler László: A magyar repülés története. Budapest : Műszaki K., 1977. 387. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1983. Budapest : MTESZ., 1982. 63–65. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Fábián István: A mezítlábas békéscsabai Madárember. In: Békés Megyei Hírlap, 54. évf. 19. szám (1999. január 23–24.) 9. p. (Látogatva: 2017. 12. 19.)
• HU BFL – VII.18.d – 13/1263 – 1920
• Körös népe : történelmi és néprajzi antológia. Békéscsaba : Vár. Tcs., 1963. 123–126. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Kvasz András nevét vette fel a Békés megyei Repülő- és Ejtőernyős Klub. In: Békés Megyei Népújság, 40. évf. 31. szám (1985. február 7.) 8. p. (Látogatva: 2017. 12. 19.)
• Kvasz András szökése orosz fogságból. In: Békésmegyei Közlöny, (1918. április 7.) 3–4. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Machalek István: Békés kék egén. Fejezetek a Békés megyei repülő-, ejtőernyős- és modellezősport történetéből. 1909–1989. Békéscsaba : MHSZ Békés M. Kvasz A. Rep.- és Ejtőernyősklub, 1989. 18–23., 167–168. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Machalek István: Száz esztendeje született Kvasz András, a magyar repülés kiemelkedő személyisége. In: Népsport, 39. évf. 306. szám (1983. december 27.) 6. p. (Látogatva: 2017. 12. 19.)
• Magyar életrajzi lexikon. 3. köt. Budapest : Akadémiai K., 1981. 454. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Müller Péter: A madárember. Budapest : Szépirodalmi K., 1977. 351. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Müller Péter: Madárember : regény. Budapest : Totem Könyvkiadó, 1995. 21–32. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Somogyi Hírlap, 9. évf. 176. szám (1998. július 29.) 9. p. (Látogatva: 2017. 12. 19.)
• Varga Orsolya: Kvasz András, a magyar aviatika úttörője. In: Hírhozó, 17. évf. 13. szám (2007. augusztus 16.) 31. p. (Látogatva: 2017. 12. 19.)

Kapcsolódó irodalom

• A veterán repülő születésnapja. In: Népszabadság, 31. évf. 273. szám (1973. november 22.) 6. p.
• Brackó István: Megesik, hogy leesik… In: Békés Megyei Népújság, 24. évf. 67. szám (1969. március 21.) 9. p.
• Christián László, ifj.: A Magyar Aviatika úttörőinek kiemelkedő alakja. In: Békés Megyei Népújság, 24. évf. 98. szám (1969. május 1.) 12. p.
• Emlékezés Kvasz Andrásra. In: Békés Megyei Népújság, 29. évf. 31. szám (1974. február 7.) 6. p.
• György Ferenc: Hogyan lett a varjúból repülőgép. In: Népszava, 94. évf. 111. szám (1966. május 12.) 3. p.
• Kádár Márta: Aki megmosolyogta a napot. In: Békés Megyei Népújság, 19. évf. 10. szám (1964. január 14.) 6. p.
• Kapor Elemér: Hét és fél percig volt a levegőben… In: Népújság, 29. évf. 173. szám (1978. július 25.) 6. p.
• Machalek István: Száz éve született Kvasz András, a magyar sportrepülés úttörője. In: Békés Megyei Népújság, 38. évf. 273. szám (1983. november 19.) 16. p.
• Pusztai János: A szentesi repülés rövid története
• Röpülés Nagybányán. In: Nagybánya és Vidéke, 38. évf. 35. szám (1912. szeptember 1.) 1. p.
• Soffőr lett Kvasz András, a magyar aviatika uttörője. In: Kis Ujság, 42. évf. 89. szám (1929. április 20.) 3. p.
• Tamás Ernő: Harminc éves a magyar repülés. In: Képes Vasárnap, 62. évf. 23. szám (1940. június 9.)
• Tóth Bálint: Repülőnapok szerepe Magyarországon : a repülés kezdetétől a második világháborúig. In: Közlekedés- és Technikatörténeti Szemle, 2018. 105–134. p.
• Virágh Ferenc: Kvasz András ötven évvel ezelőtt repült át Békéscsaba felett. In: Békés Megyei Népújság, 16. évf. 267. szám (1961. november 12.) 5. p.

Külső hivatkozások

• Balázs Anett: Kvasz András Repülőnap a BEOL honlapján
• Kvasz András. In: Hármashatárhegyi Sportrepülésért Alapítvány honlapja
• Kvasz Andrásra emlékeztek a szolnoki Helikopterbázison a szolnok.hu oldalon
• Névadónkról – Kvasz András Békés Megyei Repülő és Ejtőernyős Egyesület honlapja