Tessedik Sámuel (1742–1820)

A BékésWiki wikiből

evangélikus lelkész, pedagógus, pedagógiai és gazdasági szakíró

Tartalomjegyzék

Élete

Tessedik Sámuel

Tessedik Sámuel (szlovákul: Samuel Tešedík, németül Samuel Teschedik) a Pest megyei, Albertiben született 1742. április 20-án, id. Tessedik Sámuel evangélikus lelkész és Lang Erzsébet gyermekeként. Nagyszülei Tessedik György és Nedeczky Eszter.

Tessedik Sámuel gyermekkori élményei – leendő szarvasi munkahelyéhez közel – a Békés megyei Csabához fűződtek. Öt évig éltek a településen, melynek édesapja volt a lelkésze. Két lánytestvérével együtt játszott a jobbágygyerekekkel, kerti munkákat végzett, majd bekapcsolódott a család megélhetéséhez szükséges anyagi javak előteremtéséhez (pl. zöldség- és gyümölcstermelésbe). Hétéves korában apja meghalt, anyjával Pozsonyba költöztek, ott végezte el a gimnáziumot. Majd instruktornak állt be jobb polgári házakhoz. Pozsony kevésnek bizonyult Tessediknek, hogy a magyar nyelvben és magasabb tudományokban képezze magát, emiatt Debrecenbe ment főiskolára. A híres tudós Hatvani professzortól természettudományokat hallgatott. A debreceni kollégiumból a Felvidék városain át, jórészt gyalog tette meg az utat haza, Pozsonyba.

1763-ban külföldre ment, a Nürnberggel szomszédos Erlangenben folytatta tanulmányait. Két évet töltött a bajor tartományban, ahol a teológia és filozófia mellett a reális tudományokból – természetismeret, orvostudomány – is ismereteket szerzett.

1769-ben feleségül vette, a szarvasi születésű Markovitz Teréziát, házasságukból tizenhárom gyermek született. Két évtizednyi házasélet után azonban – 1791. január 26-án – elhunyt a felesége. Közel egy év múlva újranősült, második felesége, Lissovinyi Karolina (1760–1820) két gyermeket hozott a házasságba; Tessediktől öt gyermeke született. A húsz gyermek közül csak hét fiú és két lány érte meg a felnőttkort.

Gyermekei:

A Tessedik nevet Sámuel fiának utódai tartották fenn. A család utolsó férfitagja, Károly 1887-ben halt meg. Női ágon tovább élt a Tessedik vér: Mikolayné Tessedik Johanna leánya, Mikolay Vilma Neumann Károly lelkészhez – a későbbi szarvasi Tessedik-kutató Nádor (Neumann) Jenő nagyapjához – ment feleségül.

Tessedik Sámuel 1820. december 27-én hunyt el Szarvason. Sírja az Ótemetőben található. Az 1821-ben készült síremlék Dunaiszky Lőrinc neves pesti szobrász alkotása.

Munkássága

1766-ban Németországból hazatérve, a Nógrád megyei Surányba ment Sréter György birtokára udvari lelkésznek. Félév után, 1767-ben elfogadta a másodlelkészi állást Szarvason. Markovitz János javaslatára hívták meg, akivel az erlangeni tanulmányai folyamán ismerkedett meg. Markovitz halála után Tessediket választották meg a szarvasi igazgató-lelkésszé. Ezt az egyházi funkciót élete végéig betöltötte.

Tessedik mély pedagógiai és sokirányú mezőgazdasági elméleti műveltséggel rendelkezett. Kora tudományos színvonalának legmagasabb fokán állt.

A szarvasi jobbágyparasztok szánalmas helyzete felülmúlta minden képzeletét. Gyakorlati tevékenységét azzal kezdte, hogy otthonukban is meglátogatta híveit. Látta a családlátogatások pedagógiai jelentőségét. Tudta, hogy az iskola problémáit nem lehet megoldani az iskolán kívüli, a felnőtt lakosság nevelése nélkül. Első iskolaalapító tervezetét már 1779 augusztusában átadta a földbirtokosoknak, támogatást kérve. Sok küzdelem és egyéni áldozat árán 1780 májusában létrehozta Gyakorlati gazdasági Ipariskoláját, amely négyévi (1795–1799) megszakítással 1806-ig működött. Az iskola felállításában jelentős szerepe volt az 1777-ben kiadott Mária Terézia-féle „Ratio educationis” ösztönző hatásának is. Az intézmény ország-világ előtt ismerté vált. Az ő iskolájának mintájára szervezték meg a keszthelyi Georgikont, a nagyszentmiklósi gyakorlati mezőgazdasági iskolát is.

Tessediknél az elmélet és a gyakorlat összekapcsolása nem véletlen, teljesen tudatos és tervszerűen érvényesített pedagógiai meggyőződés volt. ”Agendo docere”, cselekedve tanítani – hirdette Tessedik, Komenskynek és Pestalozzinak nyomán. A munkát elsősorban oktatási és nevelési módszerként alkalmazta az oktatásban. A munka egyrészt az ismeretszerzés eszköze a gyakorlati oktatási folyamatban, másrészt az ismeretek gyakorlati alkalmazásának módja. Törekvése szerint a munka váljék szokássá már gyermekkorban.

Iskolájában szakosított oktatás folyt. Külön tanára volt a német, magyar és a szláv nyelveknek, a pedagógiának és természetesen a természettudományi tárgyaknak is. A tankönyvek jelentős részét ő maga írta. A korszerű iskola megteremtése nélkülözhetetlen szubjektív feltételének tartja Tessedik a tanítók munkáját. 1804 májusában megalakult Szarvason a néptanítók „Testvéri Szövetkezete”. A „polgári” korszak első egyesületének létrehozása is az ő nevéhez fűződik, 1780-ban egy évig működő „Olvasó Társaságot” alapított.

Iskolájának második szakaszának célja kifejezetten a felsőbb szintű mezőgazdasági szakoktatás. A mezőgazdasági szakképzésben két évig sikeresen résztvevők gazdasági szaktanító, vagy termelésirányító, felügyelő, ellenőrző agronómus szerepét tölthették be.

Tessedik szarvasi iskoláját – annak tartalma, oktató-nevelő törekvésének központi gondolata alapján – a gyakorlati oktatás, a „munkaiskola” első magyar megvalósult kezdeményezésének tekintjük.

Tessedik munkássága a mezőgazdaság terén

Hatása az állattenyésztésre a gyakori járványok leküzdésében, az állatorvoslás gyakorlásában, és intézetében az oktatásban nyilvánult meg. Kiszélesítette a takarmánytermesztést, ezáltal istállózott állattenyésztést tudott folytatni, aminek köszönhetően növelni tudta a tejhozamokat, s a tejtermékeket.

Tessedik maga is előszeretettel méhészkedett. A parasztság boldogulásának egyik eszközét látta benne, emiatt pártfogolta és terjesztette a méhészkedést. Szarvason 1794-ben kezdték az okszerűbb méhészkedést. Olyan méznyerési eljárást alkalmazott, ami elkerülhetővé tette a méheknek addig szokásban volt elpusztítását. Jelentős sikereket ért el végül a feldolgozóipar, az értékesítés, a vízi és szárazföldi szállítás, a csatornázás terén is. Korszerű községrendezési elképzelése alapján valósult meg a mai Szarvas utcarendszere.

Díjak, kitüntetések

Emlékezete

Iskolák

Szobrok, emléktáblák

Művei

Képgaléria

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök